Fellőtték a pizsit New Yorkban Djokovicsék a gyerekeknek, Medvegyevvel jöhet a döntő

Az egész idei teniszévad azon megállapítás körül forgott, hogy Novak Djokovic és Carlos Alcaraz egy külön világba tartoznak. Ezért hozott pár napig világhírnevet Marozsán Fábiánnak, mikor egy fontos versenyen meg tudta verni Alcarazt, a semmiből érkezve. 

De a legfontosabb kérdésekbe nem tudott senki beleszólni. A tinédzserkorból idén kilépő spanyol és a szerb veterán egymást előzgették a világranglista élén az elmúlt tizenkét hónapban, és egy éve övék úgy az összes Grand Slam torna, hogy csak egymástól kapnak ki.

Figyelmesebb teniszkövetők meg-megjegyezték, hogy a legjobb borítására, a keménypályás teniszre szorítkozva Danyil Medvegyev, ha nem is egy szint a két éllovassal, de az üldözők közül azért kiemelkedik. Ám a világ harmadik legjobbja is kilátástalanul vesztett el ötből öt szettet idén Alcaraz ellen, keménypályán is, így senki nem adott különösebb esélyt Medvegyevnek a két legutóbbi US Open-bajnok elődöntőjén magyar idő szerint szombat éjszaka.

Medvegyev azt mondta a meccs előtt: „az a játékom, azzal szoktam megnyerni a meccseimet, hogy nem tudnak átütni rajtam. De Carlos át tud mindenkin. 

 Kimegyek, tízes skálán tizenegyes meccset ha tudok játszani, akkor hátha nyerek.” A tavalyelőtti bajnok azzal teremtett egyáltalán esélyt, hogy a szélsőségekig elment azért, Alcaraz ne üssön át rajta. Teljesen feladta a területét, méterekkel az alapvonal mögött játszott, plusz tizedmásodperceket adva magának az Alcaraz-bombák visszakotrására. Cserébe távol került a hálótól, tehát egy-egy Alcaraz röpte a szokásosnál is inkább jelentette a pont végét.

Csakhogy Medvegyev élete legjobbját tette pályára, a meccs után tizenkettő-per-tízre értékelve a teljesítményét. Olyan szinten tudott elütni Alcaraz mellett, hogy nemigen került sor azokra a röptékre, amikkel Alcaraz bevégezhette volna a pontot. Legjobban a második szettet és a 2-0-s Medvegyev előnyt eldöntő pont mutatja meg, mikbe tudott bekattanni Medvegyev.

A meccs előrehaladtával az ördögien eszes Medvegyev kivett egy háromszobás albérletet Alcaraz fejében. Többször indult el a labda felé előbb, mint hogy a világ pillanatnyilag legvariábilisebb játékosa ütött volna egyáltalán. 

A már húszévesen a világon mindenhol közönségkedvenc Alcaraz mellett a New York-i spanyolajkúakkal tömött 22 ezres stadion csak az utolsó játékban kezdett beavatkozni az eseményekbe. Akkor már késő volt, mert bár egy kettős hibájáért a nézőket okolta fennhangon, Medvegyev kiszerválta a meccset. 

Élete legjobb tenisze után mosolyogva köszönte meg a nézőknek, hogy későn eszméltek, és kezdték el zavarni, és felhívta rá a figyelmet, hogy cserébe viszont ő gyorsan befejezte a meccset, nem voltak sokáig felajzva tizenpárezren, jól fognak tudni aludni. Ezzel némileg vissza is utalt az első héten adott fergeteges előadására, amikor szintén spanyolajkú ellen játszott, és sajnálta az egész meccs alatt a szerváiba belekiabálókat, hogy a lakótársaik nem fognak tudni aludni, miután ők órák óta fennakadt szemekkel »vamos-vamos-vamos«-oznak.

Alcaraz a meccs után azt mondta, éretlen még ahhoz, hogy megoldja az ilyen helyzeteket: amikor elveszti a fonalat. Ezt érezhette az edzője, a korábbi világelső Juan Carlos Ferrero is, aki talán még sosem javasolt neki konkrét ütéseket majdhogynem pontról-pontra. Ám a taktikája, hogy szerva-röptézzen, a vesztébe vezette Alcarazt: Medvegyev minden fogadást a lábához, mélyen a háló alá tett le. Meglehet az érettség épp azt fogja majd jelenteni Alcaraznál, hogy az apjaként szeretett edzőjét felül merje bírálni időnként. 

A döntőben Medvegyev a hétfőtől ismét világelső Novak Djokoviccsal játszik majd. A szerb három szettben oldotta meg az elődöntőjét a szintén 20 éves amerikai Ben Shelton ellen. Shelton – aki a Budapesten zsinórban harmadszor is világbajnok 110 gátas Grant Holloway-jel is edz közösen –  atletikusságban, ütésdinamikában és vigyori játékszeretetben az egyetlen Alcarazhoz fogható abból a korosztályból, akik az USA-ban még nem számítanak felnőttnek. 

És Shelton is hasonlóan képes szörfölni a közönségszereteten, amit amerikaiként feltétel nélkül megkapott. Viszont Alcarazzal szemben Sheltonnak van egy gyenge pontja, a fonákja, ami épp elég volt Djokovicsnak, hogy pontról-pontra fojtsa ki a győzelem reményét Sheltonból és a New York-i közönségből. A NATO bombáknak kitett Belgrádban felnövő, a tavalyi US Openre oltatlansága és nem-amerikaisága miatt be sem engedett Djokovic a legutóbbi 31 meccsét nyerte meg amerikaiak ellen, két éve szettet sem veszít ellenük. 

Shelton ünneplése, amivel egy telefonbeszélgetést imitál (a ‘dialled in’ egyszerre jelenti hivatalosan hogy telefonvonalban vagy, és sportoló-szleng szerint hogy a tökéletes sportolói állapotban) az elmúlt meccsein nagy hírt kapott. Djokovic a meccslabda után fogta a telefont és rátette Sheltonra.

A végig fagyos Djokovicsért maga Shelton egyébként nem sokat tett, csak ami a dolga: hogy elhitte, lehet esélye.

A meccs tehát éppoly megjósolhatatlan, mint a közönség viselkedése. A tét: az év utolsó Grand Slam-címe. A közönségnek viszont akármelyik tette bírhat bármilyen hatással és annak az ellenkezőjével is; elvégre két olyan szerzet játszik, akik a legnagyobb sikereiket idegenbeli focimeccs-hangulatban szerezték.

US Open – férfi egyes elődöntők:
Medvegyev (orosz, 3. kiemelt)–Alcaraz (spanyol, 1.) 7:6 (7–3), 6:1, 3:6, 6:3

Djokovic (szerb, 2.)–Shelton (amerikai) 6:3, 6:2, 7:6 (7–4)

Döntő: szeptember 10., vasárnap, 22.00 (magyar idő szerint): 

Djokovic (szerb, 2.)–Medvegyev (orosz, 3.)

Nyitókép: AFP/Kena Bentancur