„Djokovic jobb a fontos pillanatokban; az ellenfél lassan megtörik”-kotta, gondoltuk. De nem!
Alcaraz nem tört meg. 0-3-as hátrányból feltápászkodott a tiebrékben. Djokovic jutott ugyan előbb szettlabdához, de ütött két fonák hibát; ami ritkán látott reménysugarat jelentett Alcaraznak azok után, hogy Djokovic a Roland Garroson mind a hét tiebrékét lehozta egy árva hiba nélkül, és összességében tizenöt zsinórban megnyert tiebréknél járt Grand Slameken. Alcaraz pedig elcsaklizta a tiebréket, és visszajött a meccsbe.
A harmadik szettben zseniálisan teniszezett. Legutoljára Roger Federer volt képes a jobbik teniszezőnek tűnni egy szetten át Djokovicnál Wimledonban, a 2019-es döntőben. Óva inthette Alcarazt, hogy Federer úgy sem nyert. Alcaraz mindenesetre visszaadta az 1:6-os első szettet egy 6:1-gyel. A negyedik szett előtt Djokovic kiment az öltözőbe, és mint mindig az ilyen hat perces szünetek után, elképesztő erőnléti frissességgel és perzselő mentális fókusszal tért vissza. Gyorsabban nyerte meg 6:3-ra a negyedik szettet, mint Alcaraz az előzőt 6:1-re, jöhetett a döntő szett négy óra játék után.
Most Alcaraz volt jobb a legfontosabb pillanatokban
A döntő szett az egyik legelképesztőbb szintű teniszt hozta, amit ember látott. Egy tökéletesen eltalált és helyezett ütés csak arra volt elég, hogy ne veszítsd el biztosan a pontot azonnal. A megnyerésükhöz általában három-négy olyan ütés kellett, amilyenből csak pár ember tud egyáltalán egyet megütni életében. Ez az elképesztő koncentrációkényszer okozhatta, hogy