Azt hiszem, nekem talán nem kell bemutatni, hogy milyen is egy férfiak által dominált szakma. Kemény sportágból érkezem, a testszégyenítésről se kell ismeretterjesztő előadást hallgatnom, hogy felismerjem. Sőt, azt hiszem, egészen közelről is láttam már egy-két illetlen jelenetet a sportvilágban az elmúlt pár évtized alatt. Azon ugyanakkor mégis fel tudom húzni magam, amikor egy emberi jogi aktivista a (szerinte) nőket érő megalázó jeleneteket
kizárólag országhatáron belül hajlandó felismerni.
Mert ha küzdünk a nők jogaiért, vagy épp a sportolónőket érő méltatlan, megalázó incidensek és zaklatások ellen, akkor lehetőleg ne szenvedjünk átmeneti vakságban olyankor sem, amikor országhatárainkon túl, a dicsőített demokráciákban történik vérlázító eset! Legyünk következetesek és vegyük észre a sértő megnyilvánulásokat a világ más sportpályáin is, ha már a megtisztulás a cél!
(Azt most hagyjuk, hogy a dicsőített demokráciákból származó, a közönség versenyek alatti szórakoztatására szerződtetett „hézagpótló elem”, vagyis a kabalafigura mint olyan egyáltalán életképes ötlet-e még a mai sportvilágban, mert persze ezen lehetne vitatkozni.)
Nade! Az nyilván természetes, hogy Mérő Vera a Sziget Fesztiválon IGEN (oda az NTRTEA kitelepült), az atlétikai világbajnokságon viszont NEM bukkan fel, hiszen ez utóbbi vélhetően nem az ő szintje, ez a közönség nem az ő közönsége. Legalábbis a Facebook-posztjai közt nemigen találtam olyasmit, hogy „sziasztok, hát ez az atlétikai vb a helyszínen is csúcssz@r volt, megnéztem, nekem elhihetitek!