Külföldi újságírók lefizetése, sporteseményekről kitiltott zsurnaliszták – az USA és a „szabad sajtó” egy újabb döbbenetes esete

Larry Nassar rombolása kísért a tornasportban

A sportágból érkezve még ma is fáj visszagondolni azokra a pokoli évekre, amelyek évtizedeken át tartották rettegésben az amerikai női tornászválogatott tagjait, élükön a sportág állócsillagával, Simone Biles-szal. Az egykori csapatorvos Larry Nassar szexuálisan bántalmazó és kiskorúakat zaklató bűncselekményeit több generáció szenvedte meg. 

Mígnem 2016-ban aztán az Indianapolis Star újságírói elkezdték publikálni tényfeltáró írásaikat a szörnyű, és több évtizeden át nem csupán elhallgatott, hanem – ma már úgy tudjuk – a sportág bizonyos vezetői által részben takargatott titkokról. 

Lassan hét év telt el az ügy kirobbanása óta, és ismert, hogy Larry Nassart nem csupán mindenhonnan kirúgták (vagy ahonnan nem rúgták ki, ott ő mondott fel) de büntető- és polgári bíróság előtt is el kellett számolnia tetteivel. 

hiszen az időben elmaradt vizsgálatok okozta további Nassar-féle rombolás miatt több száz tornász pertársaságban az amerikai tornaszövetséget, sőt a Szövetségi Nyomozó Irodát is beperelte, aminek eredményeként végül 380 millió dolláros kártérítéssel ért véget a történet. Már amennyiben tényleg véget ért.

Annyi bizonyos, hogy a pokoli eset gejzírként robbantott ki edzők és tanítványaik közötti, nem feltétlenül szexuálisan zaklatási (bár ilyen is akadt például Don Peters és John Geddert edzők esetében), hanem inkább testi és lelki bántalmazásról szóló terhelt ügyeket. Olyanokat, amelyekről kiderült, hogy kiskorú tornászlányok százainak okozott olykor feldolgozhatatlan gyötrelmeket, felnőtt életükre is kiható traumákat. 

és kezdett bele számos fronton elvileg a versenyzők érdekeit és a kiskorúak biztonságát szolgáló akciótervek megvalósításába. És itt tényleg az „elvileg”-en van a hangsúly. 

Csak az üzlet számít? A versenyzők és kiskorúak biztonsága másodlagos? 

A 2019-ben az Amerikai Tornaszövetség elnök-vezérigazgatójának megválasztott korábbi tornásznő, Li Li Leung  – aki az észak-amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA elnökhelyettese is volt ezt megelőzően – látszólag számos „sebtapasszal” felszerelkezve érkezett a sportág élére. Ezekről azonban oknyomozó amerikai újságírók tényfeltárása alapján sorra kiderült, hogy elsősorban az amerikai tornasport megtépázott reputációját voltak hivatottak helyreállítani. 

Az elvándorolt, nagy szponzorok visszacsábítása is az ő feladata lett, miközben a sportág egyik amerikai szakírója, a tornasportról hét olimpián és több száz világversenyen több mint harminc éven keresztül tudósító Scott M. Reid szerint Leung-ot valójában csak az üzlet érdekelte, s azt a fiatalkorú versenyzők biztonsága fölé helyezte minden esetben. Jelenleg az Orange County Registernek dolgozó, és számos – nemzetközi és amerikai – oknyomozó újságírásért járó díjat besöprő kolléga arról írt, hogy miután 

Zárjuk ki a versenyről az újságírót, aki megírja a kellemetlen híreket – ez volna az új amerikai probléma-kezelés? 

Legutóbb például a San Joséban, augusztus 24-27 között rendezett amerikai tornászbajnokságon tapasztalta meg a valós helyzetet a később nézői jeggyel bejutó kolléga, Scott M. Reid, amikor megtagadták a sajtóakkreditációját, mondván „nincs elég hely” a sajtótribünön, miközben minden második szék üres volt. 

Az újságíró vizsgálódása felfedett például Leung elnöki ténykedéséhez kötődő olyan bakikat, mint a nagy dérrel-dúrral kinevezett, majd egy nap után leváltott, a tornászok biztonságának megszervezéséért felelős vezető, Edward Nyman Junior azonnali eltávolítása, akiről kiderült, hogy felesége ellen épp gyermekbántalmazás miatt zajlik eljárás, amelyről sajnos kinevezésekor elfelejtett említést tenni. 

De Reid volt az a kolléga is, aki beszámolt arról, hogy az új elnöknő első dolgai között szerepelt, hogy az USAG-nak, óriási marketing körítéssel új logót készíttessen, hogy 

Nehéz feladat ma tornászbajnokot nevelni

Tény, hogy hatalmas problémákkal néz szembe a tornasport világszerte. Tornászbajnokot, bajnoknőt nevelni nem egy hétköznapi feladat. A kisgyerekkorban velük hatalmas munkát elvégeztetni kényszerülő(?) edzők nincsenek könnyű helyzetben sehol. Mindenki eredményt akar, de a módszerek megválogatásában – a mai kor gyermekjogokat és demokratikus értékeket amúgy helyesen sokkal magasabbra helyező világában – rendkívül finom mezsgyén kell hogy „követeljen” egy jó edző (aki persze elsősorban pedagógus). 

Mert bizony sok ilyen jelenség is kíséri ezeket az eseteket, amikor a sikertelen versenyző ezzel akar kompenzálni saját kudarcaiért, vagy akár figyelmet kivívni, némi sajtóvisszhangért cserébe. 
De itt most nem ezekről az esetekről beszélünk. Az amerikai újságíró rámutatott, hogy amerikai központi edzőteremnek számító Azarian tornaklubban még 2020 novemberében is történtek a sajtó által feltárt, fizikailag, lelkileg és pszichésen is bántalmazásnak minősülő esetek. Az olyan tartósan megjelenő problémákról nem is szólva, amikor a versenyzőket sérülten kényszerítették a további edzés- vagy versenymunkára, s amikor ezekben az esetekben soha nem történt semmilyen elmarasztaló lépés az érintett edzők irányában. 

meg egy olyan szakemberről, aki ugyan világbajnokokat és olimpiai érmeseket nevelt, de két tanítványa is meghalt. Egyikőjük egy elhibázott – sokak szerint még nem kész – mozdulatban törte el a gerincét, majd halt bele kórházi ágyán a fertőzésbe pár évvel később. Másikuknak, 

hiszen a koplalásba és a testképzavarba belefogyó végül alig harminc kilós tornásznő belső szervei felmondták a szolgálatot.

A történeteknek sajnos se vége, se hossza, s tanulsága is alig. Hacsak az nem, hogy az imént említett „hibás edzői kultúrából érkező” tornászedzők, sportszakemberek gond nélkül kaptak edzői akkreditációt a múlt heti San Jose-i amerikai tornászbajnokságra, és ott járkálhattak fel, s alá a jelenkor legjobb tornásznői között,  

 várja egy ennél jóval szívderítőbb korszakát.