A BL-ben is berúghatja az ajtót a Real Madrid leendő Aranylabdása

Jude Bellingham nem ijedős srác. Amikor példaképét, Zinedine Zidanet követve a Real Madridba igazolt idén nyáron, magától értetődően válaszolt a kérdésre, melyik mezszámot szeretné. Az ötöst – amit Zidane viselt egykor.

Bellingham még csak húsz éves, nincsen mögötte egy eldöntött világbajnoki döntő és egy Aranylabda, mint Zidane-nak érkezésekor. De a vérében ott van valami a francia zseniből. Ahogyan Messi is lekopírozta fiatal éveiben Maradona két leghíresebb gólját (a szólót és a kezezést), úgy Bellinghamen is látszik, rongyosra nézte a példaképe videót, az ösztöneibe égtek a mozdulatok. 

Mással nem lehet magyarázni, hogy már az első meccsén olyan gólt szerzett, mint ami a Zidane-legendárium egyik fontos, teremető találékonyságot bizonyító cikkelye.

Zidane az érkezése utáni első évében minden idők talán legnagyobb góljával egy Bajnokok Ligája döntőt is eldöntött. Bellingham ettől még messze van, de olyan rajtott vett, amilyet a világ legnagyobb klubjának egyik újonca soha sem: a következő meccsén 1-0-s hátrányban rúgott egy duplát és megfordította a meccset; utána győztes gólt szerzett a 80. percben – a csapattárs Rüdiger a gólöröm alatt úgy emelgette, mint egy trófeát. 

Majd jött a bemutatkozása a Bernabeuban, ahol egy fordítást fejezett be: újabb győztes gól, a 90+5. percben.

Négy meccsen öt gól, középpályásként. Bellingham lett az első játékosa a Real Madridnak, aki az első hónapjában megkapja a La Liga Hónap Játékosa díjat. Hogy ennek mi az oka? Számtalan lehet. A korábbi évtizedek gyenge játékosminősége biztosan nincs köztük. Sokkal inkább az új csapatba való beilleszkedés és a világ legnagyobb klubjával járó elvárások, amikkel megbirkózni eddig mindenkinek idő volt.

Ahhoz Bellingham valószínűleg túl fiatal, hogy az elvárások agyonnyomják. 

Ez harsányan kifejezésre jut az egyre inkább bevett gólörömében: terpeszben megáll, és lassan maga mellé emeli a két kezét, majd a hőspózba merevedik másodpercekig. 

Viszont nem túl fiatal ahhoz, hogy már most nagy játékos lehessen. Az előző edzője, Edin Terzić mondta róla tavaly Dortmundban, hogy „Jude a világ legidősebb 19 évese”. Ami egyfelől tökéletes leírása a játékhelyzetekben mutatott érett döntéseinek. 

Másfelől a pályafutásában meghozott döntéseire is igaznak tűnik. Az előző szezon közepén Philipp Lahm írt róla a Zeitnak egy hosszú elemzést, melyben kifejti: ami kiemeli Bellinghamet a laikus nézőnek, a mindenessége – hogy szerel és passzol és gólpasszt ad és gólt rúg –, az a valóságban azt is jelenti, hogy még meg kell találnia a helyét. A világbajnok csapatkapitány szerint „a következő lépéshez, hogy a játék nagyjai közé kerüljön” egy olyan edzőre van szükség „aki felteszi a sarokkérdéseket: mit látok a játékosban? Mivel tud hozzájárulni a csapat egészéhez?”. Lahm – az elmúlt évtizedek egyik legjobb mindenese – fél éve úgy látta, ez az edző Carlo Ancelotti lehetne.

Bellingham pedig odaigazolt Ancelottihoz. Könnyű lenne azt mondani, hogy „és megkezdte útját a nagyság felé.” De a fenti, hosszútávú értelemben pont nem. Bellinghamnek azért nem gyűlt meg a baja a csapatjátékba illeszkedéssel a korábbi nagy madridi igazolásokkal szemben (ld. első havi La Liga játékosa díj), mert a mindenesség az Ancelotti-féle foci egyik szervezőelve. 

Aztán szép lassan Lahmnak várhatóan igaza lesz. Carlo Ancelotti az, aki Pirlóból Pirlót, Kakából Kakát és elengedhetetlen részben Modricsból Modricsot csinált. A specialitása, hogy azok a középpályások, akikből bárki lehet, a lehető legjobb valakik legyenek. Idővel megismeri Bellingham játékát, felteszi a Lahm-i sarokkérdéseket, és ad még egy utolsó zsenit a világfocinak, mielőtt visszavonul a klubfocitól.

Persze az is lehet, hogy a foci mégis csupán az, aminek gyerekkorban megszeretjük. Egy egyszerű játék. És a fenti bekezdések csak humbugok, mert a beilleszkedés csak annyit jelent, hogy felveszi a helyi élet ritmusát. Ebben biztosan rekordokat dönt Bellingham, aki egy hónap után már bikaviadorként vezeti el maga mellett az ellenfél rá küldött embereit.

Rio Ferdinand a napokban azt mondta, a srác három Aranylabdát is nyerhet. Ezt senki nem vitatja, de vélhetőleg jól tette Bellingham, hogy nem Angliába igazolt, ahol ezeket az egyébként még óvatlannak sem mondható becsléseket nap mint nap hallja. 

Madridban azt hallja helyette, hogy minden évben meg kell nyerni a Bajnokok Ligáját. Akinek nem sikerül, nem számít igazi madridinak sem talán, gólok ide, matador-testcselek oda. Ennek tudatában játszik ma életében először Jude Belligham a Bernabeu-stadionban egy Bajnokok Ligája estén. Érdemes lesz figyelni 18.45-től, az egykori ferencvárosi Laidounival felálló Union Berlin ellen. 

Nyitókép: DAX Images / NurPhoto / NurPhoto via AFP