BL, bajnokok nélkül

„Persze illett volna legalább nyernie a Fradinak Klaksvíkban, de ha nagyszerű futballal 5–0-ra győzött volna, akkor is az lenne a véleményem, hogy az egész előselejtező-sorozat vérlázító, megalázó szórakozás Európa bajnokcsapataival.

Ha a magyar bajnok a valóban az országuk legjobbjainak kiírt Bajnokcsapatok Európa-kupájában ment (volna) négy kört, akkor az a nyolc sikeresen megvívott mérkőzés évtizedekig elég lett volna a döntőhöz. Most arra elég, hogy szeptemberben elkezdje az úgynevezett Bajnokok Ligája csoportkörét. Vagyis, hogy eljusson oda, ahol 11 bajnokcsapat játék nélkül eleve ott van, és ahol rajtuk kívül 15 olyan klub kezdi az őszt selejtezők nélkül, amely a hazája bajnokságát sem tudta megnyerni.

Miközben vannak a miénknél is lejjebb sorolt bajnokok, ezek júniusban (!) kezdték a sorozatot, és nekik hat (!) sikerrel megvívott párharc után lenne csak esélyük csatlakozni a kiváltságos második, harmadik, negyedik helyezettekhez. A magyarul nyersen „selejtezőnek” hívott szakasz, amelyet hetenkénti meccsekkel lezavarnak, amikor a sztárok még tengerparti képeket posztolnak, nem is titkoltan arra való, hogy a BL gigantikus bevételein régóta osztozkodó és egyre gazdagabb klubok minél gyorsabban megszabaduljanak a „selejttől”.

Itt nincsenek még központi standardok, kis túlzással mindenki olyan pályán, olyan mezben játszik, úgy oldja meg a tv-közvetítést, ahogy sikerül, ráadásul a zsúfolt lebonyolítás ellentmond minden szurkolói, üzleti, szakmai szempontnak. Lehet, hogy az egyik héten Feröerre, a következőn meg Kazahsztánba utazol, de az is lehet, hogy egy másik sorozatban folytatod.

Lehetnének legalább regionális selejtezőcsoportok, nézőkkel, tervezhető helyi rangadókkal, de így a szurkolóknak esélyük sincs a helyszínre utazni, a tv-kommentátornak sem nagyon, sebaj, ess ki, tűnj el, vagy rohanj tovább Moldovába, Macedóniába, Finnországba, míg meg nem botlasz. Állítom, hogy az „elit” bajnokságok eleve BL-induló harmadik, negyedik helyezettjeinek jelentős része elhullana ezeken az irreális meccseken, mert jószerével pihenés, egyben összeszokottság nélkül, a BL-hez sokszor méltatlan körülmények között, hol 40, hol kilenc fokban, sok ezer kilométer repkedés után kell lejátszani az év tulajdonképpen legfontosabb, euromilliókról döntő, mégis érdeklődéssel alig, inkább megvetéssel kísért meccseit úgy, hogy a kevésbé szerencsés (futball)történelmű országok 43 (!) bajnokcsapata a végén odajuthat a négy (!) nekik fenntartott hely valamelyikére a BL főtábláján.

Az „Equal game” („Egyenlő játék”) UEFA-jelszónál tehát már csak a „Bajnokok Ligája” elnevezés cinikusabb, a mai szisztéma sokkal inkább szól arról, hogy miként lehet a lehető legsebesebben megszabadulni a bajnokcsapatoktól, mire a futball topmenedzserei visszatérnek a nyári szabadságukról, és a magukat egyenlőbbeknek kikiáltók elkezdik ismét tömni a zsebeiket alibinek használva ehhez a BL csillogó kulisszáit. És sajnos nincs más választásunk, mint hinni abban, hogy a Fradi mindennek ellenére ismét eljut majd a főtáblára.”

Nyitóképen Varga Barnabás lábában benne maradt az idény első Fradi-gólja Fotó: fradi.hu