Végleg tönkre akarják tenni Kenderesi karrierjét? – a CAS továbbra sem hoz döntést az olimpiai bronzérmes magyar sportoló ügyében
Nagyon úgy tűnik, hogy a Nemzetközi Sport-választottbíróság megszegte az ígéretét.
„Mindenben egyetértek az úszószövetség keretorvosával” – mondja a sportszakjogász, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság előtti peres eljárások egyik legrutinosabb védője. Őt kérdeztük, milyen esélyei vannak Kenderesi Tamásnak, amennyiben úgy dönt, hogy a legvégső fórumig megy az igazáért.
Ahogy azt a Mandiner exkluzív interjújában olvashatták, Dr. Kováts Tímea a Magyar Úszószövetség egyik keretorvosa szerint a WADA biológiai útlevelekre kifejlesztetett matematikai modellje elképzelhető, hogy olykor ártatlan sportolókat is fals váddal illethet. Épp ezért szerinte Kenderesi Tamás esetében sem elképzelhetetlen, hogy a magyar úszónak ártatlanul kell a Nemzetközi Sportdöntőbíróságig (CAS) mennie jogorvoslatért. Dr. Borbély Zoltánt, a CAS előtt peres eljárásokban, az MLSZ-t és más magyar sportoló érdekeit is korábban sikeresen képviselő ügyvédet kérdeztük a konkrét esetről.
A jog világában értelmezhető-e, hogy valakinek ne az ártatlanságát vélelmezzük, hanem a bűnösség vélelmezése már elegendő legyen az elmarasztaló ítélethez? Az ártatlanság bizonyítása lehetséges-e egyáltalán jogilag?
Ehhez kapcsolódik a bizonyítási teher. Érthetőbben, hogy kinek kell bizonyítani: a sportolónak, jelen esetben a vádlottnak, vagy az eljáró hatóságoknak? Véleményem szerint, idegen a jogtól, hogy az eljárás alá vontnak kelljen bizonyítania az ártatlanságát, de nem ismeretlen. Magyarországon ilyen például a valóság bizonyítása a rágalmazási ügyekben, amely nyilván a vádlottat, azaz a „rágalmazót” terheli. Ilyen lehet például a bűnszervezetben történő elkövetőknél a bűnös vagyon eredetének a bizonyítása, ahol ugyancsak megfordul a bizonyítási teher, de a sportjogban is találunk erre példát, amikor a rendezőnek kell bizonyítania, hogy a vendég szurkolók ellenőrzése, felügyelete körében nem mulasztott.
csakúgy mint a rendező ország szövetségétől, a futballhuliganizmus, vagy éppen a rasszizmus elleni fellépés esetében. Erre szoktam mondani, hogy a sportjog, így a doppingügyek felelősségi alakzata szigorúbb, mint az atomkárért való felelősség, mert ott az engedélyes (az atomenergia „kezelésére” jogosult), bizonyos esetekben kimentheti magát. Ez a szigorú jogszabályi háttér szinte nem tűr mérlegelést, bár szerintem Kenderesi Tamás esetében a magyar szakértők, legalább is megingatták a „bűnösség vélelmét”, amelyet még kimondani is borzasztó!
Ezek után, ha most Kenderesi Tamás a magyar bizottság elsőfokú elmarasztaló ítélete nyomán mégis a CAS-hoz fordul, milyen lehetőségei vannak?
Korábban a szinte még gyermek, és egyértelműen ártatlan gyorskorcsolyázó kislányt az első fokú bizottság elmarasztalta, de a másodfokú testület nem tiltotta el a versenyzéstől, így a Nemzetközi Korcsolya Szövetségnek kellett a CAS-hoz fordulnia, amely a kislány családjának csak minimális költséget jelentett. Az édesapa még a mi Lausanne-ba történő szállításunkról is gondoskodott, baráti összefogással. A CAS végül az eljárási költségek alól is mentesítette a – szó szerint megmérgezett – magyar kislányt.
Mindenképpen arra biztatnám korábbi kedves ügyfelemet, Kenderesi Tamást (a koreai esetben ugyanis én láttam el a védelmét, de az nem doppingügy, hanem egy kisebb vétség volt, amely inkább a kultúrák különbözőségéből adódott, és Tamás büntetlen előéletű maradt!), hogy a kiváló magyar szakértő stábbal,
Végtelenül igazságtalannak tartom, hogy a versenyzői pályafutását, a CAS döntéséig nem folytathatja, mert annak, hogy valaki a nemzetközi fórumhoz fordul jogorvoslaért, sajnos nincs végrehajtást felfüggesztő hatása, azaz lehet, hogy a „műtét sikerül, de a beteg meghal...”
Mi a CAS előtt várható eljárás menete?
Az eljárásban szigorú határidők vannak, és a sportjog igazi precedensjog, tehát ha esküdtek nincsenek is, de választottbírósági rendszer van. Először is választania kell egy olyan – szerintem lehetőleg magyar – választottbírót, aki az anti-dopping ügyekre létrehozott speciális CAS választottbírói névjegyzékben szerepel.
Neszmélyi Emil a sportolói lélektannal is tisztában van és szakedzői végzettsége okán az orvosi szakvéleményeket behatóan és szakszerűen tudja értelmezni. (Ő az a hegymászó és teljesítménysportoló aki Suhajda Szilárd ügyében is többször felkészülten nyilatkozott és segíti a család ügyintézését – a szerk.) Először is valamelyik hivatalos nyelven, azaz angolul, franciául vagy spanyolul elő kell terjeszteni egy keresetet. Kenderesi Tamás esetében – mivel doppingügyről van szó – sajnos nincs másodfokú magyar fórum, ahol a gyorskorcsolyázó kislányunk ügyében kedvező, azaz a sportolót „el nem tiltó” döntés született, vagyis az idő végig nekünk dolgozott. Ezt követően a másik fél előterjeszti az ellenkérelmét, majd ezután történik a bírák kiválasztása a felek által, a két választott pedig közösen kéri fel a tanács, ebben az esetben „panel” elnökét.
A tárgyalás helyszíne Lausanne, a CAS székhelye, ahol 6, vagy akár 9 tárgyaló is van. Az eljárás a kereset benyújtását követő hat hónapon belül ritkán fejeződik be. A döntő momentum szerintem itt a szakértői vélemények ütköztetése lesz. A felek vihetnek tolmácsot, aki nem árt, ha szakember. Érdekes módon a CAS előtt nincs ügyvédkényszer, tehát ad absurdum egy bíró vagy egy szakképzett orvos is képviselhetne valakit. A sportolónak lehet akár több jogi képviselője is, de egyet ki kell jelölni, aki nyilatkozik a perben.
Tapasztalatai alapján mennyibe kerülhet egy ilyen eljárás a CAS előtt?
Az illeték 2000-50 000 svájci frank, a pertárgy értékétől függően, de ki kell fizetni a bírák díját és költségeit is, ami nyilván több millió forintos tételt jelenthet. A vesztes fél a másik fél ügyvédjének a költségeit is fizeti, ezért volt anno óriási dolog, hogy a CAS nem kötelezte a magyar gyorskorcsolyázó kislányt – és korábban az MLSZ-t is csak részben más ügyben – mert eredményes volt az eljárásunk.
Mi történik Tamással, ha újra elmarasztaló (vagyis az elsőfokú ítéletet helyben hagyó) vagy azt megváltoztató és felmentő ítéletet hoz a CAS?
Ha elmarasztalják, azaz a határozatot helyben hagyják, akkor marad az eltiltás. Itt, biológiai útlevélnél a módosítás, vagy enyhítés nehezen jöhet szóba. Felmentés esetén – amelyet szívből remélek – az ítélet kihirdetésétől, azonnal folytathatja a pályafutását! Az elvesztegetett idő, azonban soha nem térül meg, ugyanakkor
különösen a Magyar Úszószövetség részéről, amely óriási erőt adhat neki!
Nyitókép: Kenderesi Tamás a férfi 200 méteres pillangóúszás elődöntője után a vizes világbajnokságon a Duna Arénában, MTI/Kovács Tamás