Gyászol Spanyolország: 158-ra emelkedett az áradásokban elhunytak száma
Valencia tartományi kormánya 250 millió eurót mozgósít a károsultak azonnali és közvetlen megsegítésére, akik fejenként 6 ezer euróra számíthatnak.
Az elődöntő nagy kérdése az volt: folytatódik-e a mieink történelmi menetelése? Nem sokon múlt, de nem jött össze az Európa-bajnokság fináléja…
Székely Norbert szövetségi kapitány az elődöntő előtt elmondta: „Abban biztos vagyok, hogy mindenki a legtöbbet hozza ki magából. Az, hogy ez mennyit ér, a pályán dől majd el. Mivel a csehek elleni siker után a játékosainkon nincs nyomás, azt kértem tőlük, hogy az első pillanattól élvezzék ki a mérkőzés minden pillanatát, az első pillanattól kezdve felszabadultan játszanak. Éppen ezért nagyon bízom benne, hogy képesek leszünk az újabb nagy meglepetésre!”
Sokat mondó adat: a spanyolok 2000 óta a tizedik elődöntőjüket játszották, mi 1997 óta – az elsőt.
Az első negyedben az volt a magyar csapat célja, hogy meccsben maradjon a világ egyik legjobb csapata ellen. Mindenesetre a negyed első felében
ellenfelünk első tíz pontját (!) ő hintette, még szerencse, hogy Gorree Cyesha révén próbáltuk tartani a lépést, sőt Studer is megvillant egy-egy triplával és jó betörésekkel.
Majd első számú irányítónk is bepörkölt egy triplát (10:8), és Goree révén egy gól-jó faulttal fölzárkóztunk (12:11), sőt a vezetést is átvehettük volna, ám a jól védekező spanyolok a 7. percben 16:11-re elhúztak. A vége előtt két perccel Varga Aliz révén felzárkóztunk (16:13), majd a meccs első részfeladatát sikerrel kipipálhattuk, hiszen ragadtunk a világklasszis ellenfélre (18:14)
A második negyedet is a spanyolok kezdték, de mi dobtunk az első kosarat Horváth Bernadett révén (18:16), ám az ellenfél agresszívan játszott (ahogy azt előző nap a korábbi szövetségi kapitány, Rátgéber László a Mandiner megkeresésére megjósolta), amely ellen nem volt ellenszerünk, 22:16-ra el is húztak, nem csoda, hogy a találkozó első időkérése Székely Norberté volt.
A taktikai szünetnek sajnos nem sok foganatja volt, a mérkőzés 14. percében először vezetett az ellenfél tizenkét ponttal (30:18), ebben a negyedben 12:4 volt a spanyolok eredményességi mutatója, szövetségi kapitányunk újra fel is használta a time outot,
Az időkérés után Kányási értékesített két büntetőt, de Torrens újra villant: egy saroktriplája révén először húzott el az ellenfél 13 ponttal (33:20).
Egy perccel a negyed vége előtt, 36:22-es állásnál kérte ki az első idejét a spanyol szövetségi kapitány, Miguel Mendez. Ennek ellenére – szerencsére - mi zártuk jobban a játékrészt, hiszen
A harmadik negyedben két perc alatt három eladott labdát produkáltunk, ezzel 11-re nőtt a hibánk száma, szerencsére a spanyolok sem voltak eredményesek ez idő alatt, de két perc múlva (!) már 44:28-ra húztak el…
Majd az első három perc eredménytelensége után kezdtünk magunkra találni: a negyed 5. percében feljöttünk mínusz 9-re, nem csoda, hogy ezúttal Miguel Mendez jelzett időkérést.
Az egyperces szünet után mégis a spanyolok keze remegett meg, ráadásul Lelik Réka révén már 46:39-te zárkóztunk fel. Jogosan merült föl: születőben az újabb magyar csoda?
De láthatóan megijedtünk a lehetőségtől,
hogy a mérkőzést közvetítő Knézy Jenőt idéztük: „Hajigáltuk a labdát, mint bolond pék a lisztet!”
Mintha meghallották volna a kritikát a lányok, a negyed végére összekapták magukat, Kányási duplája, majd Határ Betti büntetői után az utolsó játékrészre 50:46-tal fordultunk, érezhető volt, hogy - az összes hibánk ellenére – ez a mérkőzés nyerhető! Izgatottan vártuk tehát a mindent eldöntő utolsó negyedet, hiszen tíz percre és öt pontra voltunk az Eb-döntőtől!
Ráadásul az utolsó negyed első három perce után tovább csökkent a hátrányunk (51:48), ám ezt követően a spanyolok egy 5:0-ás sorozatot produkáltak, nem csoda, hogy ezúttal Székely Norbert kért időt. Eredményes volt a szünet, hiszen ezúttal Kiss Virág hármasával felzárkóztunk (56:53), majd egy spanyol időkérés miatt állt a játék.
A mérkőzés vége felé csökkent a koncentráció, továbbra is rengeteg labdát adzunk el, ezen a szinten ez végzetes hiba – csoda, hogy még így is álltuk a sarat! Sokat mondó adat: már tizennyolc rossz passznál járunk, igaz, a spanyolok is tizenegynél.
Ez nem lehet igaz! Egy perc öt másodperccel a vége előtt Goree teljesen tiszta helyzetből passzolta az ellenfélnek a labdát, sorra követjük el az amatőr hibákat, 23 eladott labdával, komoly ellenfél ellen, nem lehet bejutni egy Európa-bajnokság döntőjébe!
Egy perccel a vége előtt 62:57 az állás. ám Goree kosara után összejön az ötödik csapatfault, Casorla mindkét büntetőt értkesítette – ezzel el is úszott a meccs…
A magyar szövetségi kapitány a következőket mondta el a közszolgálati sportcsatornának:
„Spanyolország tapasztalt csapat, régebb óta játszanak rangos mérkőzéseket. Mindent megtettünk, a tudásunk legjavát nyújtottuk, de lássuk be: nem lett volna reális, ha ezt a mérkőzést megnyerjük, ám az örömteli, hogy nagyon megnehezítettük az ellenfelünk dolgát. Alba Torrens volt a különbség, aki - különösen az első félidőben – fantasztikusan játszott. A sok eladott labda is azt mutatja, hogy néha akadozott a játékunk, ez alapvetően meghatározta a játék ritmusát, de volt a mérkőzésnek olyan periódusa, amikor kifejezetten jól játszottunk. A spanyolok agresszív játéka nem ért váratlanul minket, tanulság, hogy nagyobb önbizalommal kell fellépnünk egy ilyen klasszis csapat ellen is…”
Nyitókép Nem bírtuk legyűrni a spanyolokat... Fotó: MTI/Kovács Tamás