„Szilárdnak egy dobása van, mindent a sikerre tett fel!” – Pintér László hegymászó szakújságíró a Mandinernek

Május 24-én, szerdán érhet fel a Mount Everest csúcsára Suhajda Szilárd. Milyennek látod most az esélyeit?

Az időjárás-előrejelzést nézve, amennyiben ez megvalósul, és nem lesznek nagyon sokan az útvonalon, akkor szerintem senki nem volt még ennyire közel ahhoz, hogy sikerrel teljesítse ezt a projektet. Talán Klein Dávid, még 2014-ben, amikor 8700 méteren kellett visszafordulnia. De elnézve azt a fizikai erőt, felkészültséget, ami Szilárdot jellemzi, és amennyire az időjárás optimálisnak tűnik a holnap délelőtti időszakra, szerintem nagyon-nagyon jó esélyei vannak. De mindenkinek tudnia kell, hogy

Ebben a magasságban simán előfordulhat, hogy az előrejelzésben szereplő 10 km/h-s helyett 60 km/h-s szél fúj – 40 fölött már nem lehet mászni. Kiszámíthatatlan az is, hogy mi lesz a hegyen a többi csapattal; mennyien lesznek, mikor ér utol embereket, beáll-e egy dugó, vagy nem. 

Ilyen esetben az oxigénpalack segítségével mászók előre engedik az oxigén nélkül mászókat?

Ez jó kérdés. Szilárd idén egy új taktikát választott, jól látható, nagy méretű NO O2 feliratú címkéket készíttetett a pehelyruházatára. A fizetős, oxigénpalackos mászók nem feltétlenül tudnak erre figyelni, mert nagy részük kis túlzással örül, hogy él, de a serpáik remélhetőleg figyelembe veszik, és előre engedik. 

Erre vonatkozóan nincs kialakult írott vagy íratlan szabály/protokoll?

Nincs. A hegyen farkastörvények uralkodnak, nincsenek korlátok, nincsenek szabályok. Szabad a taktika, mindenki olyan csúcsmászó-időpontot választ, amilyet akar. Itt kizárólag az „úriemberségben” lehet reménykedni, de van olyan helyzet, ahol senki nem tud úriember lenni.

Szerinted nem lenne jobb, ha ezek a kérdések szabályozva lennének? Van-e egyáltalán erre lehetőség?

Nem tartom valószínűleg, hogy ilyen mélységig lehetne szabályozni ezt a kérdést. A hegymászás lényege éppen a szabadság, pont azért mennek az emberek a hegyekbe, mert ott nincsenek hétköznapi korlátok. A mászók ezt a szabadságot, a saját döntési szabadságukat keresik. Persze, ha valahol nagyon sokan mozognak egyszerre, akkor lehet, hogy el kellene gondolkodni szabályokon.

Korábban beszéltünk arról, hogy az amatőr hegymászás turisztikai iparággá vált. Rengeteg új nepáli ügynökség kínál fizetős expedíciót a Mount Everestre, jóval olcsóbban, és kevesebb kvalifikált hegyi vezető segítségével. Ezek nem nézik, hogy az ügyfél mit csinált előtte, hanem azt mondják, hogy felvisznek, aztán ha nem sikerül, nem sikerül.

Ezek szerint a helyzet romlik a nyolcezres hegyeken, főleg a Mount Everesten?

Egy szabadrablásos üzleti verseny alakult ki a kereskedelmi expedíciónak nevezett szolgáltatás miatt. Az ügynökségek egyik véglete a tökéletesen felkészült, akár évtizedes tapasztalatokkal rendelkező hegyi vezetőkkel dolgozó, jellemzően nyugati alapítású cégek, amelyek megtehetik, hogy eltanácsolnak egy ügyfelet, mert nem érzik felkészültnek.

Ezeknél az ügynökségeknél nincsenek nagy etikai elvárások. Lehetne szabályozni azt is, hogy mennyi mászóengedélyt adnak ki, de Nepál nem egy olyan ország, ahol ez lelkiismereti kérdés lenne. Egy engedély tizenegyezer dollár, idén kiadtak a Mount Everestre nagyjából négyszáznyolcvanat. Ez rengeteg pénzt jelent az országnak. Nehéz innen, Európából megérteni, hogy milyenek az ottani normák.

Hány embernek sikerült eddig oxigénpalack nélkül megmászni az Everestet?

Úgy emlékszem 211 alkalommal sikerült palack nélkül megmászni a hegyet, ez 185 ember nevéhez fűződik. A legtöbb oxigén nélküli megmászást Ang Rita serpa teljesítetten, neki tíz alkalommal sikerült ez, ami máig rekord. 

Milyen jelentősége lehet, ha Szilárdnak sikerül teljesítenie a célt? Mihez lehet egy ilyen teljesítményt hasonlítani?

Nehéz jó hasonlatot találni erre. Olyasmi lehet, mint amikor valaki új országos csúcsot fut a maratonon. A férfi maraton országos csúcs Magyarországon 2 óra 12 perc körül van, a világcsúcs pedig 2 óra 1 perc körül. De ebbe a körbe nagyon nehezen kerülnek be. Óriási teljesítmény! 

Milyen tényezők akadályozhatják Szilárdot?

Említettem az időjárást, és a tömeget, de beleszólhat a dologba a hegymászó szervezete is. Például ha elkap valamilyen betegséget a táborban. De Szilárd egyelőre úgy tűnik, nagyon jól van, gyorsan halad. Mostanra elindult a négyes táborból a csúcs felé. Nagy kérdés, hogy mekkora lesz a szél. Reméljük minden körülmény adott lesz a sikerhez!

Mekkora értéke van, ha a hegymászó nem éri el a csúcsot, de nagyon magasra jut? A szimbolikus érték nyilván kisebb, de díjazza ezt a közönség?

A szakma mindenképp díjazza. A laikus közönség valószínűleg nem érti ezt. Emlékezetes, hogyan vált Klein Dávid a nagyközönség szemében a „hegyet meg nem mászó” hegymászó mintaképévé, pedig

A laikus ember számára csak a siker számít. A magyar ember által oxigénpalack nélkül elért legnagyobb magasság a 8770 méteren található déli csúcs volt, ezt az ott elhunyt Várkonyi László teljesítette.

Amennyiben nem sikerül, mi a forgatókönyv? Megpróbálja még egyszer?

Idén biztosan nem.

Egy oxigénpalack nélküli csúcskísérlet annyira megterheli az emberi szervezetet, hogy pár napon belül nem képes megint megpróbálni. Több idő azonban nincs, mert napokon belül véget ér a szezon, az időjárás ezt nem teszi elehetővé. Valószínűleg a szerdai nap az utolsó idén tavasszal, amikor lehet mászni, június 1-jén pedig gyakorlatilag „lezárják” a hegyet.

Jövőre?

Ez nem került szóba. Szilárd nem abból indult ki, hogy nem sikerülne, fejben teljesen a sikerre fókuszál,

Amennyiben mégsem jönne össze, akkor majd elkezdhet ezen gondolkodni, de először az egészet fel kell tudni dolgozni, ki kell pihenni. Egy ilyen expedíció nem csak fizikailag, hanem mentálisan is nagyon megterheli az embert.

Mennyibe kerül egy ilyen expedíció, és ki fizeti a költségeket?

Minden attól függ, milyen csomagot vásárol az ember. Nagyságrendileg valahol húsz és harmincezer dollár között lehet egy expedíció. Tizenegyezer dollár csak az engedély a mászáshoz, e mellé kell venni egy alaptábori szolgáltatást, szállást, étkezést, és persze szükség van még felszerelésre, ami szintén elég sok pénzbe kerül. Az expedíció költségeit a legtöbbször szponzorok állják. Szilárdot főszponzorként a Global Union támogatja, de van egy csomó kisebb szponzor is, amelyek adott esetben nem is feltétlenül pénzt, hanem felszerelést biztosítanak.