Az utóbbi eset többnyire azért jelent nehézséget, mert mint a kanadai példa is mutatja, az aktuális szövetség – saját alkalmatlanságát, vagy tétlenségét takargatva – nem szívesen jelenti az ilyen eseteket a nemzetközi szervezetnek, miközben
fiatal és a sportban nagy jövőt remélő gyermekek – gyermekeink – eshetnek áldozatául a hasonlóan beteges „edzői módszereknek”.
A nagy veszély valóban az, hogy egy szép életutat és sportszakmai kibontakozást béníthat meg mindaz, ami elsősorban az egyéni sportágakban a szinte még kisgyerek és az olykor második szülőként kezelt edző közötti tanítvány és mester kapcsolatot beárnyékoló esetekből rajzolódik ki. Ezért roppant fontos ezeket az eseteket mielőbb feltárni és az adott sportágakat a szülők szemszögéből is biztonságos környezetté alakítani gyermekeik számára.
Hiszen egy szülő, nem csupán sportszakmai fejlődést, de egészséges és pedagógiailag is egészséges környezetet remél egy olyan klubtól, ahova gyermekét, a legnagyobb kincsét viszi le edzésről-edzésre. Fontos ez azért is, hogy a tisztességesen és nagy odaadással dolgozó edzőket és sportszakembereket megvédje a szakma az olykor sajnálatosan szintén bekövetkező igaztalan és méltatlan támadásokkal szemben.
A kanadai tornaszövetség is „bűnrészes?”