Novak Djokovic, mától ismét minden idők legsikeresebb teniszezője: „minél nehezebb a gyerekkorod, annál keményebb leszel”

Szemben a tavalyi örök klasszikussal, az idei Ausztrál Open férfi döntő nem hozott igazán emlékezetes meccset. Ami azt illeti, a női döntő jobb tenisszel és több izgalommal szolgált. Ott a wimbledoni bajnoknő, a könnyed mozdulatokkal is lenyőgözően erőseket ütő Elena Rybakina szettelőnyből kapott ki az első Grand Slam döntőjét játszó, erőből még nála nagyobbat ütni képes Aryna Sabalenkától.

A férfiak wimbeldoni bajnoka, Novak Djokovic sokkal jelentősebb tapasztalati fölényben volt a görög Stefanos Tsitsipasszal szemben. Tizedszer jutott el az Ausztrál Open döntőjébe, ahol sem elődöntőt, sem döntőt nem vesztett soha, míg Tsitsipas az első döntőjét játszotta keménypályás Grand Slam-tornán, és csak a másodikat összesen. Djokovicnak ellenben ez volt harmincharmadik GS-döntője, ami rekord.

ez a döntő is az ellenfél gyenge pontja körül forgott. (Djokovicé körül nem tud, mert neki nincs.)

Tsitsipas tenyeresére volt már szakértő, aki kijelentette, hogy minden idők legjobbja – és ha a támadásra szűkítjük, nehéz is vitatkozni. A szervája nem kisebb Djokovicénál.

A saját fonákjától tarthatott azonban a görög.

És öntudatosan elébe ment a problémának. Az iparági standardnál jóval gyakrabban Djokovic tenyeresére ütötte a labdát, ahonnét kockázatosabb fonákra ütni a labdát, mint tenyeresre. A gond csak ott volt, hogy Djokovicnak a megfigyelőképessége is minden idők legjobbjai közé tartozik. Helyezkedésével a tenyerese felé kezdett hajlani, így sokszor egyensúlyból üthetett: végül 130 km/óra felett mentek a tenyeresei átlagban. Gyorsabban, mint valaha azon a tornán, amit másfélszer annyiszor nyert meg, mint a történelem második legsikeresebbje itt.

Innentől pedig kiütközött, hogy a tenyeres nem csak egyféle ütés. Ha támadásban, amikor van idő hátralendíteni teljesen, Tsitsipas tenyerese is a legjobb, a túl nagy karmozdulataival nem tudja igazán lekezelni azt, ha időkényszerben van. A tenyeres oldalról ütött összesen 27 hibája ellehetetlenítette, hogy nyerjen ma. És hogy négyet ütött belőlük abban a tiebrékben, amiben Djokovic rosszul játszott, a második szett elvételét is meghiúsította.

A várakozásoknak szinte tökéletesen megfelelő, főleg hibáktól kirajzolt 6-3, 7-6, 7-6 eredmény után azonban igazán emlékezetes képek következtek.

A meccslabda után közvetlenül előbb a halántékára, a szívére és (kicsit már tétovázva) a lágyékára mutatott. Ezzel üzent Carlos Alcaraznak, aki ugyanezen három pontban látta a Grand Slam-bajnoki cím kulcsát a legutóbbi tornán, hogy várja vissza Djokovic őt a sérülése után, mint utolsó évei legnagyobb kihívását.

Djokovic mai győzelmével holnaptól visszaveszi a világelsőséget Alcaraztól.

Aztán a csapata páholyához sietett, és a felmászás közben ünnepelni kezdett. Már a korláton állva vérbőn rázta az öklét, és ugrált. Hogy ott nem zuhant le, jól jelezte: egyensúlyérzéke még a versenysízéshez is elég lehetett volna, ha a családi hagyományt folytatja az apja eredeti tervei szerint.

Majd belépett a családja körébe, és zokogásban tört ki. Sportban ilyen megrendítőt keveset lehetett látni valaha. Djokovic,

(Mégha kölcsönösségtől nem is mentesen.)

2020 tavaszától, amikor bemutatótornát szervezett Balkán-szerte, miközben más országokban magasan álltak a COVID-számok, példátlan (média)ellenszéllel küzd. Ez kétség kívül áll. Hogy milyen mértékű ellenszélben, az kérdéses, Djokovic mindenesetre valahogy így élte meg: 2020 őszén kárörvendésre emlékeztetett a hangulat, amikor akaratán kívül eltalált labdával egy vonalbírót, és jogosan leléptették. 2022 oltatlansága miatt két Grand Slam indulástól fosztották meg – és látva a keménypályás játékát inkább két Grand Slam-trófeától, mint egytől. Tavaly Ausztráliában bűnözőként kezelték; idén kétségbe vonták, hogy sérült-e, miközben fél lábára sánított az első körökben, míg más nagy öregek sérüléseik dacára mutatott küzdőszellemét dicsőítették. Óvatlanul mindenféle rajongókkal össze-vissza fényképezkedő édesapja révén még Putyin-barátsággal is be próbálták feketíteni.

A zokogás után Djokovic őszinte és megfontolt, gyönyörű beszéddel zárta az estét. Ha ők ketten, Tsitsipasszal „el tudtak jutni ebbe a döntőbe a Balkánról, akkor mindenki képes lehet rá”, mondta. „Annál nehezebb gyerekkor nemigen lehet, mint neki volt” a NATO bombázta Belgrádban, „de ez csak erősebbé teszi az embert, mire (sajnos: ha) felnő”, folytatta.

A világ elleni küzdelemből legtöbbször hatalmas erőt merítő Djokovic körül remélhetőleg béke honol majd mostantól. Őbenne szinte biztosan. Elérte a legnagyobb célját azzal, hogy utolérte Rafael Nadal huszonkét Grand Slam-címét az örökranglista élén, így minden fontos statisztikai mutatót vezet a világ elsőszámú egyéni sportjában.

Nyitókép: Novak Djokovic az Ausztrál Open trófeájával. Tizedszer.
Fotó: Stringer / Anadolu Agency via AFP