A várakozásoknak szinte tökéletesen megfelelő, főleg hibáktól kirajzolt 6-3, 7-6, 7-6 eredmény után azonban igazán emlékezetes képek következtek.
A meccslabda után közvetlenül előbb a halántékára, a szívére és (kicsit már tétovázva) a lágyékára mutatott. Ezzel üzent Carlos Alcaraznak, aki ugyanezen három pontban látta a Grand Slam-bajnoki cím kulcsát a legutóbbi tornán, hogy várja vissza Djokovic őt a sérülése után, mint utolsó évei legnagyobb kihívását.
Djokovic mai győzelmével holnaptól visszaveszi a világelsőséget Alcaraztól.
Aztán a csapata páholyához sietett, és a felmászás közben ünnepelni kezdett. Már a korláton állva vérbőn rázta az öklét, és ugrált. Hogy ott nem zuhant le, jól jelezte: egyensúlyérzéke még a versenysízéshez is elég lehetett volna, ha a családi hagyományt folytatja az apja eredeti tervei szerint.
Majd belépett a családja körébe, és zokogásban tört ki. Sportban ilyen megrendítőt keveset lehetett látni valaha. Djokovic,
a mentális erő és az önuralom legnagyobb bajnoka gyakorlatilag összeroskadt, miután megnyerte azt a háborút, amit a világ folytatott ellene.
(Mégha kölcsönösségtől nem is mentesen.)
2020 tavaszától, amikor bemutatótornát szervezett Balkán-szerte, miközben más országokban magasan álltak a COVID-számok, példátlan (média)ellenszéllel küzd. Ez kétség kívül áll. Hogy milyen mértékű ellenszélben, az kérdéses, Djokovic mindenesetre valahogy így élte meg: 2020 őszén kárörvendésre emlékeztetett a hangulat, amikor akaratán kívül eltalált labdával egy vonalbírót, és jogosan leléptették. 2022 oltatlansága miatt két Grand Slam indulástól fosztották meg – és látva a keménypályás játékát inkább két Grand Slam-trófeától, mint egytől. Tavaly Ausztráliában bűnözőként kezelték; idén kétségbe vonták, hogy sérült-e, miközben fél lábára sánított az első körökben, míg más nagy öregek sérüléseik dacára mutatott küzdőszellemét dicsőítették. Óvatlanul mindenféle rajongókkal össze-vissza fényképezkedő édesapja révén még Putyin-barátsággal is be próbálták feketíteni.
A zokogás után Djokovic őszinte és megfontolt, gyönyörű beszéddel zárta az estét. Ha ők ketten, Tsitsipasszal „el tudtak jutni ebbe a döntőbe a Balkánról, akkor mindenki képes lehet rá”, mondta. „Annál nehezebb gyerekkor nemigen lehet, mint neki volt” a NATO bombázta Belgrádban, „de ez csak erősebbé teszi az embert, mire (sajnos: ha) felnő”, folytatta.