Michael Smith a darts új királya, aki egy felülmúlhatatlan kilenc nyilast is dobott a világbajnoki döntőben

Fantasztikus mérkőzésen szerezte meg a győzelmet a 2023-as darts világbajnokság kedd esti fináléjában a londoni Alexandra Palace-ban az angol Michael Smith (4. kiemelt) a másik Michael, a háromszoros világbajnok, a holland van Gerwen (3.) ellen. Az elején elképesztő átlagokkal rukkoltak elő a játékosok, s nagyon szoros volt a küzdelem egészen 3:3-ig. Ekkor a holland gödörbe került, ami teljesen váratlan fejlemény volt, hiszen általában nem szokott megremegni a keze, Smith 6:3-ra elhúzott. A 10. szettben még összekapta magát van Gerwen, de az angol a következőben megint ellenállhatatlan volt, így 7:4 lett a vége.

Döbbenetes kilenc nyilas

A döntőbe a két legjobb passzban lévő játékos jutott, de mégis van Gerwent tartották esélyesebbnek, a bukmékerek 1,33-szoros pénzt fizettek volna a győzelmére, míg az angoléra 3,4-szerest. A holland egész évben nagyszerűen dobált, több major tornán diadalmaskodott, a vb-n minden mérkőzését 100 pont fölötti átlaggal nyerte, a döntőig zsinórban 13 szettben győzött. Smith mellett az szólt, hogy ő dobta 2022-ben a legtöbb 180-at, több sikertelen fináléja után – ebből kettő szintén a vb-n volt, egyik épp van Gerwen ellen 2019-ből, így nem véletlenül hívták Silver boynak – tavaly novemberben végre elhódította a Grand Slam of Darts trófeáját.

Smith nem csupán azért érdemli meg a hőn áhított címet, mert legyőzte az elmúlt évtized talán legnagyobb játékosát, van Gerwent, hanem azért is, mert minden tekintetben jobb volt, magasabb volt az átlaga, több 180-ast dobott, jobban kiszállózott. S ami a legfontosabb, sikerült neki megdobnia a vb egyetlen kilenc nyilasát. Ráadásul úgy, hogy közvetlenül előtte a hollandnak is esélye volt erre, de ő elhibázta a dupla 12-őt. Így olyat vitt végbe ez a két játékos, amit legfeljebb majd megismételni tudnak valakik, de felülmúlni soha, hiszen képtelenség.

A szuperdöntő előtt azonban heteken át zajlottak a csaták, és azokról sem szabad megfeledkezni, hiszen nagyon emlékezetes pillanatokat szerzett a többi résztvevő is. Zseniális ötlet egyébként, hogy a Professional Darts Corporation (PDC) úgy szervezi meg a darts világbajnokságot, hogy az az év végére, illetve a következő esztendő elejére essen (korábban január elsején volt a döntő, pár éve azonban néhány napot csúszik). A sportban ez holtidőszaknak számít – bár vannak események, de nem annyi, amennyi egy igazi rajongó igényeit kielégíti –, így aki nem bír várni a tél végi nyitányig, annak fantasztikus élmény, hogy a „vállalati bulik – merry christmas – halászlé – beigli – ajándékozás – elcsendesülés – szilveszteri kötelező örömködés – happy new year” kissé unalmas időszakban igazi sportot lát.

Josh Rock, az új szupertehetség végül nem jutott döntőbe

Igen, valódi sportot, kőkemény, fantasztikusan izgalmas, hihetetlenül fordulatos küzdelmeket, amelyek olyan szórakozást nyújtanak a nézőknek – persze csak azoknak, akik értik, ismerik a szabályait, tudják, mi, miért és hogyan történik a színpadon –, amelyre csak nagyon kevés sportág képes. Itt tényleg igaz, hogy csak akkor dől el a mérkőzés, ha valamelyik játékos az utolsó nyilat is beledobja valamelyik dupla szektorba, így az őrülten hullámzó állások, hatalmas fordítások nem számítanak rendkívülinek.

Nem volt ez másként most sem. Sima, papírforma-győzelmek mellett váratlan eredmények, döbbenetesen izgalmas, kiélezett csaták voltak. Az első meglepetés az volt, hogy a legjobb 32-be 29 kiemelt jutott, ami azt jelzi, hogy idén, legalábbis az elején alapvetően a tudás, a tapasztalat, a rutin számított, nem a szerencse, az egyszeri kiugró szereplés. Csupán az utóbbi időben haloványabb eredményeket nyújtó észak-ír Daryl Guerney (24.), az örök ígéret, a már kissé korosodó angol James Wade (8.), valamint a nagy tehetségnek tartott 25 éves angol Callan Rydz (23.) vérzett el. Ez utóbbi nem sokkolta a közönséget, mert a még ifjabb, észak-ír 22 éves Josh Rock volt a veszte, aki ugyan „csak” a 47. volt a vb előtt a ranglistán, de olyan szuperteljesítményt nyújtott 2022-ben, hogy sokan a döntőbe jutását sem tartották kizártnak. Oda ugyan nem került be, de még megverte a remek angol Aspinallt is (10.), és csupán

Adrian Lewis ugyan nem volt kiemelt, mégis rengeteg angol szerette volna, ha végre összeszedi magát, és újra megörvendezteti őket, elvégre kétszeres világbajnok, igaz, jó pár évvel ezelőtt szerezte a címeit. A mentális problémákkal küszködő dartsos azonban most sem volt képes átlépni a saját árnyékát, az ausztrál Damon Hetát (20.) nem kényszerítette komolyabb erőbedobásra (0:3).

Esélyesek mondtak csődöt

A legjobb 16-ba azért már több nagy spíler nem tudta magát beverekedni. Közéjük tartozik a már egyszer visszavonult, de reaktiválódott Raymond van Barneveld (32.). Az egyre izmosabb holland nagyon sokak kedvence, de még nem bírt a walesi Gerwy Price-szal (1.), a világelső 4:0-ra legyőzte. A világbajnokság egyik legizgalmasabb meccsét a flegma, számolni – legalábbis dartsos szempontból – nem nagyon tudó, portugál José de Sousa (17.) és a heavy metal zenész külsejű angol Ryan Searl (16.) vívta. Arra lehetett számítani, hogy hatalmas meccs lesz, hiszen egymást követték a ranglistán, de arra nem, hogy de Sousa 0:3-ról fordít.

Itt esett ki a szintén titkos esélyesnek tartott holland Danny Noppert (9.), őt is az a nem kiemelt skót Alan Soutar búcsúztatta, mint Gurneyt, továbbá az. angol Dave Chisnall (12.), őt a honfitársa, Stephen Bunting (21.) kényszerítette kapitulálásra, ami azért benne volt a pakliban, hiszen pár éve Bunting komoly formát mutatott, utána kissé elfáradt, idén viszont újra feltámadt, s csak Michael Smith tudta legyőzni a negyeddöntőben szoros meccsen, 5:3-ra. S a 16 közé jutásért folytatott küzdelemben vette a kalapját két kétszeres világbajnok is. Az nem volt túl váratlan, hogy a már évek óta egyre kedvetlenebbül játszót skót Gary Anderson (11.) beleszaladt egy újabb pofonba, amelyet az angol Chris Dobey (22.) osztott ki neki, az már sokkal inkább, hogy a címvédő, az idén is esélyesnek számító, rendszeresen paradicsommadárnak beöltöző skót Peter Wrightnak (2.)

A nyolcaddöntőben két váratlanabb eredmény született, Bunting simán leiskolázta a nagy reményekkel induló Luke Humphriest (5.), Dobey folytatta menetelését, az utóbbi időben újra jó formát mutató angol Rob Crosst (6.) verte nagy meccsen, aki 2018-ben újoncként nem akárkit, hanem a sportág number one-ját, a 14-szeres világbajnok honfitársát, Phil Taylort lökte le a trónról, 7:2 lett a döntő vége.

Van Gerwen is ember, nem robot

A negyeddöntő hozta a torna legnagyobb meglepetését. A német Gabriel Clemens (25.) fölmosta a padlót Price-szal (5:1). A sokak idegeire menő, üvöltözős, mutogatós egykori rögbijátékos érthetetlen módon most nem bírta elviselni, hogy anyázza közönség (rengeteg német drukker volt a teremben), holott máskor ezek a beszólogatások inkább doppingolni szokták. Most inkább megzavarta a zaj, volt idő, amikor zajvédővel a fejében dobálta a nyilakat, állítólag van Gerwen beszélte rá, de a holland nem gondolta, hogy meg is teszi. Smith nem könnyen, de legyűrte Buntingot (5:3), van den Bergh hasonló körülmények között az esélyesebbnek számító Claytont.

Az elődöntők nem hoztak komolyabb küzdelmet, a Smith – Clemens derbi 2:2-ig viszonylag szoros volt, sőt, a németnek nyila volt a 3:2-höz is, de tévesztett, onnantól az angol nem kegyelmezett. Van Gerwen pedig úgy elverte van den der Berghet, hogy a belga valószínűleg azóta sem szedte még össze magát, s azon töpreng, hogy ellenfele, ember-e vagy gép.

A döntőben láttuk, hogy az előbbi, hiszen időnként Mighty Mike is képes veszíteni.

Nyitókép: Michael Smith a serleggel, ADRIAN DENNIS / AFP