Újabb ázsiai tigrisugrás: Korea a kilencvenedik percben ütött ki egy világbajnokot a csoportból – foci-vb 13. nap

Ez történt a világbajnokság utolsó csoportnapján.

A két kör után százszázalékos, már továbbjutott Portugália mellett bárki megszerezhette helyét a legjobb tizenhat között a mai nap korábbi csoportjában. A torna egyik meccsén Ghánától végül kikapó Dél-Koreának ehhez győzelemre volt szüksége a portugálok ellen, akik a B-sorukkal is erősebbnek tűntek, így a továbbjutó helyet a várakozások szerint a másik meccsen dönthették el.

Aholis Uruguay és Ghána az inkriminált 2010-es világbajnoki negyeddöntőjük óta először találkoztak, és a kezdőben, csapatkapitányként kapott helyett Luis Suarez, a világbajnokságok történetének egyik legellentmondásosabb pillanatának főszereplője. Ghánában közellenséget csináltak belőle a hosszabbítás utolsó percében gólvonalról kiütött labda miatt. Uruguayban nyilván hős, a semleges milliárdok pedig ízlésük szerint választanak, hogy a fair play megsértését látják-e inkább abban, hogy Suarez a biztos gól helyett a tizenegyest erőszakolta ki, avagy az önfeláldozást, hogy valaki ad még egy kihagyott tizenegyesnyi esélyt a csapatának azzal együtt is, hogy rá megbélyegzés vár, és piros lappal kihagyja élete legfontosabb meccsét, ha tovább is jutnak.

Suarez a mérkőzés előtti sajtótájékoztatón két dolgot fűzött a kérdéshez. Egyrészt, hogy nem gondolja, bocsánatot kellene kérnie, hiszen senkinek nem okozott sérülést, a tizenegyest pedig be is lehetett volna lőni, és az azt kihagyó Asamoah Gyan is elismerte, ő is kiütötte volna a labdát. A másik inkább egy figyelmeztetés volt:

Valami ilyesmi agyköd állhat a hátterében, hogy a 21. percben a bosszúban szemmel láthatóan több síkon is gondolkodó ghánai csapatkapitány, Ayew rém gyengén rúgott egy adható, de kissé könnyen megadott tizenegyest – Ayew az ezt megelőző huszonöt büntetőjét berúgta. Az eddig gólt sem szerző Uruguay megérezte a gyengeséget, tíz perc múlva már 2-0-ra vezettek. Suarez két gólpasszt adott, Giorgian de Arrascaeta rúgta be mind a kettőt. A második szépségdíjasra mégis önazonosra sikerült: volt annyit levegőben a labda, mintha a szomszéd brazilok csodagólja lenne, de pont annyi erőszak is kellett hozzá, hogy Uruguay magáénak érezhesse.

Innentől Uruguay azt tehette, amihez a legjobban ért. Kegyetlen keményen védekeztek, és mivel Ghánával nagyjából a vébé két legfizikálisabb csapatát adják ki, elég bőszen osztották a fájdalmat a pályán.

Dél-Korea a másik meccs legvégén megszerezte a 2-1-es vezetést Portugália B ellen: az egyetlen világklasszisuk Szon nyolcvan métert vezette a labdát egy szöglet után, megtartotta a tizenhatosnál, amíg utol nem érte egy társa, és tökéletes előkészítést adott. Ezzel Uruguaynak szüksége lett egy harmadik, gólkülönbségjavító gólra, és alig több mint tíz perce maradt rá. Az ekkor már biztosan kieső Ghána az élete árán is ki akarta védekezni ezt a kicsi időt, míg a másik oldalon nem volt semmi bosszúvágy a portugálokban 2002-ért, amikor a hazai koreaiak nem egészen pártatlan bírói asszisztencia mellett kiverték a csoportban őket.

Így általános meglepetésre Dél-Korea jutott tovább a vébé egyik legerősebb csoportjából. Nagyobb részt igazságosan: Ghána ellen legalább a döntetlent megérdemelték volna a torna leglüktetőbb meccsén, és sokkal kezdeményezőbb, lendületesebb focit játszottak a három meccsen összességében, mint a kiváló focistáikat gúzsba kötő uruguayiak. Papíron pontosan ennek, a több rúgott gólnak köszönhetik a csoport második helyét. Kisebb részben azonban, és némileg igazságtalanul, annak, hogy ők játszhattak a tornán eddig az egyik legmeggyőzőbb Portugáliával akkor, mikor nekik nem számított. Japánhoz hasonlóan éltek a lehetőséggel.

Svájc focizott! Elnéznénk máskor is

Este aztán háromból a harmadik csapat is kikapott, akik hat ponttal és biztos továbbjutokként kezdték meg az utolsó csoporfordulót. Brazília B- (aztán C-)csapata Kamerun ellen egy álmos meccs végén kapott egy gólt. Ez végül nem került a csoportelsőségükbe; Afrika pedig elmondhatja, hogy először nyert minden csapata meccset a vébén.

A másik meccsen Svájc a szerbekkel játszott gyakorlatilag egy ki-ki meccset. Az általában bántóan racionális focit játszó Svájc részéről – mivel a döntetlen nekik volt jó – tarthattunk egy nézhetetlenségig elfojtott meccstől, de végül egyáltalán nem így lett. A torna egyik legizgalmasabb első félidejében mindkét csapat nyíltan focizott: Svájc szerezte meg a vezetést, Szerbia fordított, a félidőig utolérték őket 2-2-nél. A fordulás után egy pazar Shaqiri löbbölés után gyönyörű gólpasszt adott Vargas oxival Freulernek, a svájciak ismét vezették.

Jelentős meglepetésre a szerbekből mintha hiányzott volna a belső és az izomerő is egy újabb fordítás esélyéhez, a második félidő elég felejthetőre sikerült. Tekintve a svájciak jelentős albán kontingensét (a legjobbjaik, Xhaka és Shaqiri négy éve albán sas-gólörömmel hergeltek) kifejezetten visszafogottnak mondható, hogy csak egy tömegjelenet volt, a meccs legeslegvégén, és halálfélelme senkinek nem támadt tőle tévén keresztül.

Szerbia minden meccsén bemutatta, miért tartották őket sokan sötét lónak a világbajnokság előtt, de egyiket sem játszotta végig azon a színvonalon; Svájc jogosan jutott tovább.

Nyitókép: Luis Suarezt magával tudta rántani Ghána. Fotó: Raul Arboleda / AFP