Valami ilyesmi agyköd állhat a hátterében, hogy a 21. percben a bosszúban szemmel láthatóan több síkon is gondolkodó ghánai csapatkapitány, Ayew rém gyengén rúgott egy adható, de kissé könnyen megadott tizenegyest – Ayew az ezt megelőző huszonöt büntetőjét berúgta. Az eddig gólt sem szerző Uruguay megérezte a gyengeséget, tíz perc múlva már 2-0-ra vezettek. Suarez két gólpasszt adott, Giorgian de Arrascaeta rúgta be mind a kettőt. A második szépségdíjasra mégis önazonosra sikerült: volt annyit levegőben a labda, mintha a szomszéd brazilok csodagólja lenne, de pont annyi erőszak is kellett hozzá, hogy Uruguay magáénak érezhesse.
Innentől Uruguay azt tehette, amihez a legjobban ért. Kegyetlen keményen védekeztek, és mivel Ghánával nagyjából a vébé két legfizikálisabb csapatát adják ki, elég bőszen osztották a fájdalmat a pályán.
Hirtelen aztán előadódott egy lehetőség Ghána előtt, hogy gól nélkül is bosszút állhassanak.
Dél-Korea a másik meccs legvégén megszerezte a 2-1-es vezetést Portugália B ellen: az egyetlen világklasszisuk Szon nyolcvan métert vezette a labdát egy szöglet után, megtartotta a tizenhatosnál, amíg utol nem érte egy társa, és tökéletes előkészítést adott. Ezzel Uruguaynak szüksége lett egy harmadik, gólkülönbségjavító gólra, és alig több mint tíz perce maradt rá. Az ekkor már biztosan kieső Ghána az élete árán is ki akarta védekezni ezt a kicsi időt, míg a másik oldalon nem volt semmi bosszúvágy a portugálokban 2002-ért, amikor a hazai koreaiak nem egészen pártatlan bírói asszisztencia mellett kiverték a csoportban őket.