Most mindenesetre azon az úton vagyunk, hogy 2030-ra a régi fényében ragyoghat a magyar futball. Interjú.
„– A magyar válogatott, a legújabb sikerei alapján megérdemelte volna, hogy itt legyen?
– Amikor a futballról beszélgetünk Magyarországon, én két szót kerülök mindig: az egyik a »megérdemelt«, a másik az »igazságos«. Ezek a szavak arra valók, hogy megmagyarázzunk valamit, ami nem sikerült. A futball törvényei mások. Van kilencven perced, hogy győzzél. Ott és akkor legyél jó, amikor kell. Csak ez számít. Magyarként tudnánk erről mesélni. Nem kétséges, hogy az ötvenes évek legjobb csapata a magyar válogatott volt, de Magyarország nincs ott a világbajnoki címmel rendelkező országok között, Németország pedig ott van. De a hollandok is tudnának mesélni '74-ből. Nem elég jónak lenni.
Győzni kell. Tudni kell győzni. Most azért nem voltunk itt, mert nem tudtunk győzni, amikor kellett volna. Amit láttam, az arra mutat, hogy helytállhattunk volna. De először jussunk ki, aztán majd meglátjuk. Szerintem van egy fejlődési út, amin halad a magyar futball: '78-ban, '82-ben és '86-ban ott voltunk a vb-n, ha nincs a bundabotrány, '90-ben is ott lehettünk volna újra Mezey Györggyel. A tragédia a rendszerváltással kezdődött, amikor a futball és a sport mögötti állami szerkezetek szétestek, és senki sem gondoskodott arról, hogy valami kerüljön a helyükre, így beleestünk a szakadékba. Minden sport összezuhant, de a futball szenvedte meg ezt a leginkább, mint a legköltségesebb, legnagyobb sportág.
Mindenfajta zavaros évtizedek jöttek, mígnem 2010-ben megindultunk kifelé az erdőből. 2016-ra újra kint voltunk az Eb-n, 2020–21-ben megint, közben fölverekedtük magunkat a Nemzetek Ligájában az A-ligába, ott is tudtunk maradni, most ki kell jutni a következő Eb-re, és aztán jöhet a vb. Legalább húsz évig mentünk befelé az erdőbe. Húsz évig tart, míg kijövünk belőle.
– Ha az infrastrukturális pusztulást nézem, akkor akár ötven-hatvan év is lehetett a lemaradás.
– Most mindenesetre azon az úton vagyunk, hogy 2030-ra a régi fényében ragyoghat a magyar futball. Azt nem mondom, hogy lesz olyan mély keretünk, mint a braziloknak meg a franciáknak, akiknek azonos posztra még a második meg a harmadik emberük is ugyanolyan jó, mint az első. Ilyen mély struktúránk aligha lesz, a kisebb népesség miatt, de hogy a legjobb csapatunk bárkivel fel tudja venni a versenyt, odáig eljuthatunk. Ez persze egy tornán, amint most is látjuk, nem feltétlenül elég, de a kijutáshoz elég lehet. Amikor egyébként a világ legjobbjai között voltunk, az ötvenes meg a hatvanas években, akkor a B- meg a C-válogatottunk is a világ legjobbjai között lett volna. Ide azért nem tudunk visszajutni 2030-ig, de hogy az első vonalunk a legjobbak között legyen, oda igen. Valamit hagyni kell a fiataloknak is, majd ők kialakítják a magyar futball kellő mélységét.”
A nyitóképen Orbán Viktor Emmanuel Macron társaságában a világbajnokság döntőjének helyszínén. Fotó: MUSTAFA YALCIN / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
A televíziós szerződések mellett a Szerencsejáték Zrt. is szóba került.
„Szégyen!”
„Én egy vagyok a kétmillióból, aki ezeknek soha be nem hódol.”
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei április 29-én.
Az Európai Néppárt elnöke szerint Orbán vereségével a Patrióták elvesztették a vezetőjüket, ami „nagyszerű hír mindannyiunk számára”.
Az újságíró arcában és koponyájában több csont is eltört.
Nem a „100% lányok” zóna volt az egyetlen probléma: a francia prefektúra 39 pontban sorolta fel a mulasztásokat, amelyek miatt fel kellett függeszteni a térség legnagyobb halal éttermének működését.
