Horvátország hátrányból fordítva, tizenegyesekkel győzte le Japánt a foci-vb mai első nyolcaddöntőjében. Brazília csodálatos játékkal, négy rúgott góllal lépett túl Dél-Koreán.
Világbajnoki egyenes kieséses szakasz, 3. nap
Japán a csoportkör legnagyobb meglepetései közül kettőt is magára vállalt, amikor megvert a legutóbbi három világbajnok csapatból kettőt: előbb a Németországot, majd a spanyolokat. Közte azonban kikapott az egyetlen kapura tartó lövést felmutató Costa Ricától, és kérdéses volt, hogy a legutóbb döntőt játszó horvátokban a majdnem-világbajnokot látják, vagy a Costa Ricával megegyező GDP-t. (Mint ismert, a nemzeti GDP és a labdarúgó eredmények statisztikailag erősen korrellálnak. A japánok pedig erősen apellálnak a statisztikára.)
A meccs bizonyos tekintetben igen szimmetrikus képet mutatott. Mindkét csapat a támadóharmad elejéből szerette volna beívelni a labdákat az ellenfél tizenhatosára. Azt sem bánták, ha csak közepes veszélyeséggel, csak a mennyiség legyen meg.
Ahhoz hogy a veszélyesség legalább a közepeset megüsse, a termetileg hátrányban lévő japánoknak több szervezettségre volt szükségük. Különféle variációkban játszottak végig kisszögleteket, szélsőtámadó–középpályás csiki-csukikat, hogy tisztán adhassanak be, míg az első félidő végén az egyik tökéletesen összeállt. Egy kisszöglet után egy csúsztatás a tizenegyes pontról fejjel a hosszúra, onnan visszapassz középre. Maeda pofozta be, 1-0.
Horvátországnak kevesebb előkészület kellett a beadásokhoz. Az első félidőben a pontatlanabbakat is simán játékban tudták tartani – ehhez meglehetősen sokat kellett a levegőben úszva lábbal focizni. Ezzel nem volt gond: a horvát focikultúra elsősorban az agyi rugalmasságot, másrészt az izületi hajlékonyságot, izomzati háttérerőt adja meg játékosainak mindenféle mikroválságok kezeléséhez. A második félidőben aztán megérkezett az az egy tökéletes beadás. A minden válogatott tornán világklasszissá előlépő Perišić olyan irtózatos erővel küldte meg a kapu oldalát, hogy hiába védhetett volna tizenegy méterről a japán kapus egy fejest, esélye sem volt.
A horvátok négy éve két büntetőpárbajt is megnyertek, míg a japánok történetük első egyenes kieséses továbbjutásáért szálltak be az orosz rulettbe. Az első büntetőt megfogta a horvát kapus, Livaković, majd még két hatalmas védést mutatott be, amivel Horvátország hőse lett. A három tulajdon kézzel kivédett tizenegyes világbajnoki csúcs, és csak négy japán lövés kellett hozzá.
Egészen csodálatos első félidőn (4-0) ámuldozhatott a világ Brazília jóvoltából a Dél-Korea elleni nyolcaddöntőben. Ismét kiderültek olyan apróságok a vébé eddigi labdarúgómeccseinek többségéhez képest, mint hogy a focit azért inkább földön játszák. És a legjobb, ha sárga-kékben.
Nehéz mit kiemelni. Minél hosszabb összefoglalót néz vissza az ember, annál több életöröm tölti majd el évek múlva is. Gyakorlatilag minden brazilnak volt olyan mozdulata, amitől legalább a világbajnokság végéig méltó lett az öt csillag viselésére a mellkasán – és ez az elmúlt pár tornán nem nagyon volt elmondható.
A legtöbbet tömörítő talán a brazilok harmadik gólja volt. Az egy csodagólt már az első meccsen ollózó Richarlison fejjel dekázott hármat pár dél-koreai gyűrűjében, majd még lábbal is. A passza után átlépte a kényszerítő-visszapasszt, és a középhátvéd Thiago Silva azonnal eszmélt, egyérintőből készített le a védők között a kilépő Richarlisonnak. A labda csak átfolyt a Richarlison lábán, ahogy átvette, majd elpasszolt a kapus mellett.
A gól a Pelé-féle csodacsapat emblematikus góljához hasonlóan – amit Carlos Alberto jegyzett – tökéletes esszenciája volt a brazil focinak. Mindkettőhöz kellett a középhátvéd más ország támadóit is megszégyenítő képzettsége, és az egész csapat mozgásából áradó lezserség.
Haragudni az ellenfél sem tudott rájuk, és ki kell emelni, Dél-Korea ritka rokonszenves szenvedő fél volt. Nem kezdtek el rugdosódni, célnak inkább egy saját gól szerzését tekintették. Ez a második félidőben három Alisson-bravúr után egy a meccsbe illő hatalmas találattal sikerült is. Megnyugodhatnak, a világ szemében ismét nőttek.
A negyeddöntőben Brazília Horvátországgal találkozik. 2006-ban minden idők egyik legnagyobbja, Zinedine Zidane az utolsó világbajnokságán egy Brazília ellen negyeddöntőben volt a legbrazilabb játékos a pályán. Hasonló kaliberű játékosa horvátoknak is van, de ha Luka Modric szintén az utolsó világbajnokságán nem játsza élete egyik legjobb meccsét Brazília ellen, akkor nagyon nehéz látni, hogy ne játszhasson a döntőért az ötszörös bajnok.
De ami a legfontosabb: hosszú idő után lehet meghasonulás nélkül a brazilokat a múltjukkal összevetni.
Nyitókép: Vincius (első gólszerző, negyedik gólpassz), Raphinha (az első gól legfontosabb szereplője), Paqueta (negyedik gólszerző) és a visszatérő Neymar (második gól, tizenegyesből) tánca. Fotó: MTI/AP/Manu Fernánde
Aleksander Ceferin, az európai szövetség (UEFA) elnöke szerint a körülmények messze Olaszországban a legrosszabbak a nagy futballországokat tekintve.
Terrorveszély végül nem volt, de a tavalyi, németországi labdarúgó Eb-n heccből csúcsra törő fiatalember így is példás büntetést kapott.
Ebben a jövőképben mi nem csupán láncszem vagyunk a régiók között, hanem egy olyan alkotótér, amely képes egységbe szervezni a két kultúrkör legnemesebb eszméit.
Donald Trump mozgósítaná Kína ellen ázsiai szövetségeseit. Japánt azonban fontos gazdasági kapcsolatok fűzik az ázsiai nagyhatalomhoz, így ügyes stratégiára van szüksége, ha szeretné megvédeni gazdasági érdekeit, miközben Washingtonnal is megegyezésre törekszik a vámok enyhítése terén.
A fiatalokat, az edzőket és a vezetőket is érintik a stratégiai döntések.
Az amerikai elnök elismerte, Mark Carney választási győzelme a „politika történetének egyik legnagyobb győzelme” volt.
Aleksander Ceferin, az európai szövetség (UEFA) elnöke szerint a körülmények messze Olaszországban a legrosszabbak a nagy futballországokat tekintve.
