Elárasztotta a szennyvíz a szurkolókat a 300 dolláros dohai szobákban – írják a lapok. Mennyire van felkészülve egy ilyen kicsi ország a másfél millió szurkoló fogadására?
A nyugati bulvársajtóban és a mainstream médiában rengeteg a dezinformáció és az elfogult tudósítás. Úgy tűnik, hogy az információk forrása néhány ausztrál szurkoló volt, akik a Daily Mailnek nyilatkoztak. Pedig ugyanez a Daily Mail más ausztrál szurkolókkal is készített interjút, akik azt állították, hogy Dohában a legolcsóbb a sör, és rendkívül pozitívan nyilatkoznak a katari szervezésről. Abból, amit én olvastam, a legtöbb beszámoló pozitív a szervezést illetően, és egyelőre úgy tűnik, hogy sikeres. Emlékszem, 2010-ben néhány nyugati újság leszólta a dél-afrikai világbajnokság szervezését, majd 2018-ban is, amikor Oroszországban került megrendezésre. Katarnak évtizedes tapasztalata van a nagy FIFA- és ázsiai rendezvények szervezésében. Emellett 12 éve volt arra, hogy felkészüljön erre a világbajnokságra, biztonsági szakértőket és ügynököket alkalmazva különböző országokból. Katar emellett olyan turisztikai infrastruktúrával rendelkezik, amely évente hatmillió embert tud fogadni, és egy turizmusról szóló davosi jelentés szerint a Közel-Keleten a második helyen áll a turisztikai infrastruktúra tekintetében.
Megjelentek kritikák a dél-ázsiai vendégmunkások jogairól is. Mit kell tudni erről a kérdésről, igazak az embertelen bánásmódról szóló vádak?
Különbséget kell tennünk a tények, valamint azok politikai felhasználása között. Katar közel kétmillió ázsiai és afrikai munkást alkalmazott a világbajnokság létesítményeinek megépítésére. Egy várost is épített ezeknek a munkásoknak, és számos vállalat, köztük brit cégek is profitálnak ebből a piacból. A katari emberi jogokról szóló kampányt vezető The Guardian azt írta, hogy a munkások városát elszigetelték, és a munkabalesetekben meghalt munkások számára is tett egy becslést. Nem zárom ki, hogy a 12 év alatt haltak meg munkások, de úgy tűnik, hogy közvetlenül a világbajnokság kezdete előtt az emberi jogok szlogenjét használva kampányt indítottak Katar ellen,
miközben különböző nyugati országok is részt vesznek ebben az üzletben.
Évtizedek óta élnek és dolgoznak ázsiai és afrikai munkások Katarban, önként mennek oda, és még ha néhány esetben embertelen bánásmódról számoltak is be, úgy tűnik, a legtöbben elégedettek az életükkel, beleértve több ezer brit és amerikai állampolgárt is.