Az arabok beáraztak két világ-nagy-kedvence csapatot, a franciák pulzusemelkedés nélkül fordítottak – foci-vb 3. nap

Ez történt a világbajnokság harmadik napján.

Lemosásnak indult, tiszta vizet öntő felocsúdás lett a vége Messiék bemutatkozó meccsének

A végső győzelemre kiemelt esélyesként számon tartott Argentína tíz perc után előnybe került egy könnyű síppal befújt tizenegyes után, amit a mostanában büntetőket feltűnően sokat rontó Messi a korán elvetődő kapusnak köszönhetően teljes lelki nyugalommal guríthatott a kapuba.

Innentől úgy tűnt, az lesz csak a kérdés, hogy a mezőny egyik leggyengébb csapataként jegyzett Szaúd Arábia ellen mekkora tömés következik, és a gólok elosztása az argentin támadók között lesz-e egyenletlenebb, mint a tegnapi angol-iráni meccsen, ahol az egyenletesség miatt szerencsére még nem dőlt el érdemtelen módon a gólkirályi cím. Nagyjából az érintettek is így voltak vele, amely hozzáállás megbosszulta magát: az első félidőben két góllal véget érő támadás elején figyelmetlenül nagy lesről indult Messi illetve az interes Lautaro Martínez. Lautaro Martínez egyszer egy aprócska lesről is gólt szerzett, de a VAR mindent lát.

A szaúdiak nagyon szépen mozogtak egy vonalban, további jópár argentin támadást tettek lesre, ritka magasan tartva a védelmüket.

A második félidőben az arab csapat bátorsága már nem csak a védelmi vonal magasságára korlátozódott. Vezettek pár támadást, és öt percen belül (48. ill. 53.) kétszer is pazarul eltalált lövéssel szereztek gólt, majd extázisban kezdték védeni a 2-1-es vezetést. (Az egyik védőjüket a saját kapusuk tarolta le. Rémisztő merevséggel esett a földre a valószínüleg akkor öntudatlan test, de Jasszer al-Sahrani még a pályán visszanyerte az eszméletét.) 

A meccsbe belekényelmesedő argentinok a fennmaradó fél órában csak tessék-lássék támadások erejéig tudtak felpörögni, melyek hiába voltak folyamatosak, inkább tűntek tuszkolásnak, mint nyomáshelyezésnek. Komoly ziccerig nem is jutottak; a világbajnokságok történetének egyik legváratlanabb vereségét szenvedték el.

Ezzel az első öt meccs után máris

A foci – nem mintha bárki kétkedhetett volna benne – a bolygó legnépszerűbb játékaként a legsűrűbb is. Nincs még egy (csapat)sport, ahol ilyen tömör az élmezőny. Argentína elhitte, amit a világsajtó írt róla, és várta az ölébe hulló győzelmet; a szaúdiak komoly testi veszélyeket is vállaltak, hogy nyerjenek. A végeredmény 1-2.

Egy Fradi-játékos a meccs embere a vébén

Argentína után a következő meccsen Dánia is bemutatta, hogy selejtezősorozatban mutatott hibátlan eredmények a semminél alig jelentenek többet. Egy éve az Európa-bajnokságon Christian Eriksen heroikus drámája közönségkedvenccé tette őket, de, mint az eggyel korábbi EB-n közönségkedvenc Izland esetében is, azt sajnos észre kell venni, hogy ezek az északi hipsztercsapatok elég kevéset mutatnak a foci azon részeiből, amitől a világ kisfiúi örök szerelembe esnek a játékkal. Márhogy a pályán, a köréjük szőtt történetek a valóság online alternatívájában szépen festenek.

Ennek megfelelően a nap második meccsének első órájában Tunézia játszotta a lelkesebb és érdekesebb focit. Mindük közül a leglelkesebbet, és a legjobban a Fradi mindenes középpályása, Aïssa Laïdouni, aki félelmetes csatakiáltással hergelte bele társait a meccsbe, mikor rögtön az elején méterekről csúszva tisztán szerelte Eriksent. A dán csapatkapitánynak egyébként papíron a legjobb játékosnak kellett volna lennie a pályán, de mivel a dánok csak a meccs utolsó harmadára nőttek a kifáradó tunéziaik fölé, és különösebb ötlet híján akkor sem tudták ezt gólra váltani, így a meccs embere teljesen jogosan a 0-0-nak végül sokkal jobban örülő tunéziaik közül került ki, és Laïdouni lett az.

Egy csapnivaló null-null, ami még egy tizenegyesgólt sem érdemelt, főleg nem a lengyelekét

Nem a focijuk miatt fogadtuk a lengyeleket barátainkká. Ha nem lennénk elfogultak, azt mondhatnánk: gyávák. Így maradjunk annyiban, hogy statikusak, üzemszerűek, sótlanok – még akkor is, amikor a világ legjobbjai közé jutnak, mint Lewandowski.

Tekintetük tisztasága már sokkal inkább közel áll az ősi okhoz. Ebben, a tekintet tekintetében a mostani himnusz alatt sem okoztak csalódást. Természetesen a mexikóiak sem, akiknél többen is könnyek között énekeltek.

Érdemleges a kezdősípszó után már nem történt. A lengyelek beérték azzal, hogy ha most nem kapnak gólt, akkor már csak az argentinok ellen nem kell, hogy egy szaúdiak elleni győzelem szinte biztos továbbjutást jelentsen. Nagyratörő. Javarészt kilenc játékossal védekeztek.

Szívük mellé a mexikóiaknem rendelkeznek még egy ahhoz elegendő erénnyel, hogy feltörjenek egy ilyen zárat. A lengyelek kaptak egy tizenegyest. A négy évente a világ valaha volt legjobb kapusainak tökéletes elegyeként feltűnő Ochoa hárította Lewandowski se rossz, se jó lövését – mivel volt mersze kivárni az utolsó pillanatig, szemben az egy ütemmel előbb minden esélyét eldobó szaúdi kapussal.

A 0-0-lal pont nem dőlt el semmi. Egy semmilyen mérkőzésen – tulajdonképpen egy olyan magas focikoncentrációjú momentum sem akadt, mint például a Sallai gólja előtti összjáték vasárnap a Puskásban. Megtalálhatjuk a foci tömör és sűrű globális középmezőnyébe lassan az utat.

A franciák nem jöttek frászba

A nap utolsó meccse megmutatta a különbséget egy kikiáltott és egy valódi esélyes közt lélekjelenlétben, kontrollkészségben. A címvédő franciák kaptak egy gyors gólt a lendületes, bátor ausztráloktól, de fél óra is alig telt el, már megfordították a meccset Rabiot és Giroud góljaival.

Bármennyit rúghattak volna még, ha nem egy egész hónapos hadjáratra készülnének. Ordító technikai fölényük adta ásító nyugalommal focizgatták végig a maradék egy órát. Olyan magától értetődően semmisítették meg a szembenállókat, hogy azok haragudni sem tudtak igazán rájuk – a meglehetősen franciás erődemonstráció végül 4-1-nél állt meg. 

Nyitókép: Salem Al-Dawsari és a szaúdi csapat ünnepli a győztes gólt Argentína ellen.
Fotó: Salih Zeki Fazlioglu / Anadolu Agency via AFP