Szívük mellé a mexikóiaknem rendelkeznek még egy ahhoz elegendő erénnyel, hogy feltörjenek egy ilyen zárat. A lengyelek kaptak egy tizenegyest. A négy évente a világ valaha volt legjobb kapusainak tökéletes elegyeként feltűnő Ochoa hárította Lewandowski se rossz, se jó lövését – mivel volt mersze kivárni az utolsó pillanatig, szemben az egy ütemmel előbb minden esélyét eldobó szaúdi kapussal.
A 0-0-lal pont nem dőlt el semmi. Egy semmilyen mérkőzésen – tulajdonképpen egy olyan magas focikoncentrációjú momentum sem akadt, mint például a Sallai gólja előtti összjáték vasárnap a Puskásban. Megtalálhatjuk a foci tömör és sűrű globális középmezőnyébe lassan az utat.
A franciák nem jöttek frászba
A nap utolsó meccse megmutatta a különbséget egy kikiáltott és egy valódi esélyes közt lélekjelenlétben, kontrollkészségben. A címvédő franciák kaptak egy gyors gólt a lendületes, bátor ausztráloktól, de fél óra is alig telt el, már megfordították a meccset Rabiot és Giroud góljaival.
Bármennyit rúghattak volna még, ha nem egy egész hónapos hadjáratra készülnének. Ordító technikai fölényük adta ásító nyugalommal focizgatták végig a maradék egy órát. Olyan magától értetődően semmisítették meg a szembenállókat, hogy azok haragudni sem tudtak igazán rájuk – a meglehetősen franciás erődemonstráció végül 4-1-nél állt meg.