Németország nem zárta le a meccsét Japán ellen, és ráfázott, míg Spanyolország hét góllal simázta le Costa Ricát. Lehet, hogy mégis a spanyolok vannak veszélyben?
Ez történt a foci vébé negyedik napján.
Meglehetősen sok focista bír kevert háttérrel manapság, így amikor országot kell választaniuk, fordul elő bőven kesze-kuszaság, de a válogatott foci alapvetése többé-kevésbé még mindig él: igazolni nem lehet. Jelenleg két keretet találni a világon, ami ennek ellenére tulajdonképpen minden posztra megvan, a tegnap nagyon meggyőzően bemutatkozó franciákat, illetve a holnap kezdő brazilokat.
Az egy (vagy fél, esetleg kettő) lukkal birkózni igyekvő csapatok közül Németország tűnt a világbajnokság előtt a legerősebbnek, és ennek megfelelő félidővel is kezdte a tornát. A kapitány Hansi Flick terve tökéletesen működött, hogy a balhátvéd Raumot elég sokszor engedte fel támadni, a négy japán védő létszámhatrányba került folyamatosan, és csak alakultak-alakultak ki a német helyzetek.
A németek lukas posztja a befejezőcsatár, és a helyzetek közül egy sem jött ki a befejezéshez leginkább konyító Havertzre, a többiek pedig túl nagy gólokat akartak rúgni, aminek fölé lett a vége mindig, mígnem a csapat agyveleje, Kimmich egy pompás ívelt passzt adott fél óra után a tizenhatosra megint betörő Raumnak. A balhátvédet feldöntötte a kapus, a tizenegyest belőtte Gündoğan; előnyben játszahatták tovább ugyanazt a németek. A fullasztó fölény továbbra is hozta a helyzeteket, de még mindig fölé ment mindahány, így veszélyben nem forgó, de csak egy gólos vezetéssel mehettek a félidőre.
Morijaszu Hadzsime, a japánok szövetségi kapitánya lekapta a fiatalon japán Messinek kikiáltott Kubót a pályáról, aki a német középhátvéd, Rüdiger négy súlycsoportnyi fölényét sehogy sem tudta visszájára furfangoskodni. Helyére beállított egy védőt, ezzel megszüntette a folyamatos létszámhátrányt a hátsó sorban. Stabilizálódott a meccs japán szempontból, innentől már csak azért jöttek a német helyzetek, mert jobb focisták is. Ám Gonda Suicsi kapus kivédte mindet (csak a hetvenedik percben alatt négy egymást követő ziccert), és a japánok merészen rákockáztattak a szélsőhátvédek szélsőtámadókra való cseréjére.
Bejött.
Az utolsó negyed órában három nagy helyzetig jutottak. Az elsőt középen alakították itt, Neuer bravúrja után még nem pofozták be a kipattanót. A másodikat a balszélen a csereember Minamino. Újabb Neuer bravúr, de a kipattanót a friss középső támadó, Doan Ricu már elrakta. A harmadikat a harmadik csereember, Aszano Takuma magának csinálta meg a jobbszélen: fantasztikus levételelel került előnybe a védővel szemben, leszaladt az alapvonalig, majd Neuer füle mellett a rövid felsőbe zúdított.
Németország innentől már a kis góllal is beérte volna, így nem fölé, hanem mellé lőtték a maradék helyzeteiket, már amit nem Gonda Suicsi védett.
Németország szintén 1-0-s előnyből bukta el az első meccsét, mint Argentína. Még nagyobb fölényből is. Igaz, az ellenfél azért komolyabb volt, mint a szaúdiak.
A Costa Ricával találkozó Spanyolország ugyanúgy nem igen engedte labdához ellenfelét, mint a németek. A németek nagy játéka – amíg tartott – dinamikusabb, ötletesebb volt, a spanyolok azonban berúgták az elején a helyzeteiket, így a végére olyan gólfesztivált rendezhettek, amit a kedvük tartott. Ez 7-0-t adott ki, igazán említésre méltó az első gól előtti Dani Olmo levétel, illetve a minden idők legfiatalbb spanyol gólszerzőjévé előlépő barcás Gavi találata: kapáslövés tizenötről, külsővel, olyan szépen a kapufa mellé, hogy a labda körbefutott a hálóban, és visszajött a pályára.
Gondban lehetnek mégis a vébé eddigi legnagyobb ruháját kiosztó spanyolok. A csapatuk tulajdonképpen a Barcelona, az egykori Barcelona-edző Luis Enrique alatt inkább, mint valaha. Ezért egyrészt hajlamosak lehetnek egy nem teljesen felpörögő ellenfél letaglózásnak aránytalanul nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint egy sima győzelem. Emlékezzünk, amikor idén tavasszal a Bajnokok Ligájára tartalékoló, gyakorlatilag már bajnok Real Madrid elleni győzelmüket egy új korszak kezdetének kezelte Xavitól Piquéig az egész klub, majd odahaza kiestek az Európa Ligából, idén pedig szintén leégtek a nemzetközi porondon ősszel.
Itt jön a második dolog, ami aggaszthatja őket. (Persze ha aggasztja, akkor az első, fenti dolog semmissé válik.) Ősszel is tehetelenek voltak a Bayern München ellen, ezért jutottak az Európa Liga szintjére az egymást követő második szezonban, és az elmúlt években egyre-másra komoly, megalázó vereségeket szenvednek tőlük. A folyamatosan Bajnokok Ligájában játszó Bayern Münchent márpedig annyira fedi le a német válogatott, mint a Barcelonát a spanyol; és az életben maradásért fognak a következő meccsen játszani Kimmichék. Azok a Kimmichék, akik tehát tudják az ellenszert, és egyáltalán nem játszottak rosszabb focit egy jobb csapat ellen, amíg nem vesztették el a fonalat, mint a spanyolok a costa rica elleni gálán, amivel nagyon élesedni sem tudtak.
Ha kikapnak a németektől, akkor a ma nagyon nagy löketet kapó és komoly, gyors focira rátaláló japánoknak elég lehet egy döntetlen az utolsó fordulóban, hogy a spanyolok kiessenek a felborult csoportból.
A szó lehető legszorosabb értelmében nem történt semmi a másik csoport nyitómeccsén. Horvátország állva passzolgatva akarta (próbálta?) feltörni a marokkóiakat, egy szinte helyzet nélküli nulla-nulla lett a vége. A meccs egyetlen tanulságát Hegedűs Henrik mondta az M4 stúdiójában: „a két csapatból pont össze lehetne illeszteni egy jót.” A marokkóiaknak ügyes, ötletes, mozgékony támadói és szélsőhátvédei vannak, a horvátok csak a pálya közepén erősek (a Modrić-Kovačić-Brozović középpálya a legszűkebb világélvonalba tartozik).
A döntetlennel egyik csapat sem volt csalódott, de az esti Belgium-Kanada után jobban izgulhatnak. Az észak-amerikaiak modern, gyors, letámadós, középpályán könnyen átrohanós focija kifejezetten zavarba hozta a belgákat, csak az idén a világ legjobb kapusának választott Curtoisnak köszönhetik, hogy nem kaptak ki. Aki kivédett egy tizenegyest, és a helyzetek minőségéből számított három elvárható kanadai gól helyett nullán tartotta az ellenfelet.
A belgák egy hetven méteres indítással 1-0-ra hozták a meccset, gondba így nem nagyon kerülnek majd a csoportban várhatóan, de a gyorsan közönségkedvenccé váló Kanadának is úgy tűnik, ott a helye a legjobb tizenhat között, így a horvát-marokkói páros ráfázhat a mai hervasztó alibijükre.
Nyitókép: a spanyol csapat ünnepli a Costa Rica elleni győzelmet. Ha túlságosan, ráfaraghat. Fotó: Nusad Szekkajil / AFP
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Meglepő húzás Isztambulban.
„A győztes gólunk egy ritka taktikai húzás eredménye.”
A miniszterelnök kíméletlenül vágta a labdát a Tisza Párt elnökének kapujába.
Ismét felerősödtek a hangok.
„Nyilván nem ettől lesz gól, vagy nem gól, de ha már a szabályokról beszélünk, akkor legyünk szabályosak.”
Ők lemondtak a magyar érdekről.
