Bizonyosan van még a fanyalgók tarsolyában néhány megkopóban lévő érv, hogy még mindig miért NE ismerjék el a Fradi teljesítményét, hogy miért próbálják relativizálni az itt, vagyis a második számú európai kupasorozatban – tehát, a „senkinek se fontos, kiscsapatok” tornáján – megszülető csoportelsőséget.
Nyilván ők akkor is erre a kitört lábú hokedlire akarnak majd támaszkodni, amikor a Barcelona bukkan fel ugyanebben a kupasorozatban – már ha eljut idáig.
De mindazokat, akiket a tények idehaza nem zavarnak a tisztánlátásban, csak arra szeretném buzdítani, hogy lépjenek egyet most hátrébb,
kicsit hunyorítsanak és nézzék más perspektívából mindazt, amit a Fradi labdarúgócsapatáról eddig gondoltak.
Nyugodtan vegyék ide azt is, hogy igen, ez a csapat – mint a mai, modern futballban szinte mindegyik – egy nemzetközi, a professzionális labdarúgásból érkező gárda tudásösszessége –, amelyben mégis ott van a magyar tulajdonosi akarat, a magyar szurkolók rajongása, a klub vaskos, 123 éves története, a fejlődni akarás vágya, a konfliktusokon átívelő edzőkeresgélése, a szurkolói kultúra - igen kultúrát írtam - akár klubelnöknek is üzengetőkből tartós kitiltásokon átbukdácsoló megreformálása.
Ott van a hosszú évtizedekig a magyar fociban megkövülten elsumákolt edzésmunka újragondolása, a „vállveregetős, bratyizós” vezetői döntéshozás végérvényes hátrahagyása, az önkritika képessége, a mentegetés lassú, de látványos kiradírozása
és végre ott van a nélkülözhetetlen bátorság és az egészséges önbizalom hajtóereje a vesztett helyzetek megfordítására. Ott van a sportban nélkülözhetetlen szerénységre törekvés is, egy olyan erény, melynek hiányától oly sokáig szenvedett a múltból élni akaró generáció, s amely mégis a legbiztosabb alap az objektív helyzetértékeléshez. Pontosan ez az, amit külföldi futballkultúrákból érkező szakemberek kezdtek el megtanítani az ittenieknek, illetve az ott edződő magyar szakemberek hoztak haza és építettek szisztematikusan, apró téglánkként egymásra ahhoz, hogy ma egy nemzetközi szinten is elismerésre méltó eredmény születhessen. „Még nem vagyunk az elitben. Akkor tartoznánk oda, ha minden évben BL-csoportkörösek lennénk, majd onnan továbbjutnánk. Nem a pénz focizik, hanem a focival lehet pénzt keresni”- értékelt a meccs után Csercseszov, s ez megint egy jó időben érkező feltartott mutatóujj mindazoknak, akik most hajlamosak lennének elkalibrálni magukat.