Magyar idő szerint ma hajnalban lejátszotta bizonyára utolsó teniszmeccsét Serena Williams, minden idők egyik legnagyobb teniszezője és sportolónője. Jelentőségéhez méltó körülmények között: egy óriási csata után, a világ legnagyobb teniszstadionjában, állva tapsoló hazai közönség előtt hagyta ott a sportágat, melyet örökre megváltoztatott.
Egyáltalán nem volt biztos, hogy Serena Williams úgy búcsúzhat majd a tenisztől, ahogy az elmúlt huszonöt évet töltötte benne. Harci tajtékban, az ellenfelek rettegésétől körbeölelve.
Amikor augusztus elején bejelentette, hogy a családja bővítésével foglalkozik majd az idei US Open után, akkor egy éve nem játszott már meccset. Legutoljára a legsikeresebb helyszínén, Wimbledonban – ahol hétszer nyert egyes bajnoki címet, nővérével, Venusszal hatszor párost, valamint a londoni olimpia egyéni-páros dupláját is behúzta – kapott ki tavaly az első fordulóban, a világ aktuálisan századik legjobbjától.
Idén augusztusban, az utolsó US Opene előtti két felvezető tornán mindössze egy meccset nyert. Az utolsó szettet 6-0-ra vesztette el.
Ehhez képest különösen
Még nem rettegni, mint egykoron, de az első fordulóban már a soha el nem maradó bődületes ütőereje mellé megérkezett a mozgása is: szettveszteség nélkül odázta el a visszavonulását.
Búcsútornája a második fordulóban vált komolyra, ahol a világranglista második helyezettjét verte meg, igazi Serena-pillanatok közepette. Ásszal hárított bréklabdák, az ellenfél, az észt Kontaveit minden tökéletestől elmaradó ütésének azonnali terrorizálása – de közben a pontok lezárultával rögtön végtelen sportszerűség: a döntő szett elején egy kritikus labda miliméternél is szűkebben volt pályán Serena kárára, a csalódott amerikai közönség már majdnem zaklatni kezdte az ellenfelet, mikor Williams helyre intette őket.
Fontos üzenet volt a szerdai második forduló a mezőnynek, hogy Serena még mindig képes Serenaként játszani – amire nem nagyon volt ellenszere még nővérének, Venusznak sem. És igen tanulságos volt az interjú rögtön a pálya szélén, mellyel kicsit be tudott a világ tekinteni, mi van (és volt évekig) e játék mögött.
Megkérdezik, hogy meglepődött-e a játéka színvonalán. (Ami, az előzmények tükrében minden idők egyik legváratlanabb sportteljesítménye volt.) Serena először visszakérdez: micsoda?! Másodszor egyszerű kedvességgel kikacagja a feltételezést, majd egy tőmondatba sűríti sportolói lényét.
Én vagyok Serena.
Mindezt úgy, hogy nem hat ellenszenvesen, amire csak egyetlen magyarázat létezhet: ez a tiszta igazság.
A szerdai semmiből-visszatérés után már azt sem lehetett kizárni, hogy akár meg is nyerheti az utolsó tornáját Williams. Ehhez a sorsolás szeszélye folytán a ma hajnali meccse ígérkezett a legnagyobb akadálynak, a Wimbledonban csak a későbbi győztestől kikapó ausztrál Ajla Tomljanović személyében.
A találkozót Williams ellenállhatatlanul kezdte; két labdára került az első játszmától fogadóként, majd adogathatott is érte. Tomljanović azonban visszajött, elvitte a szettet. Ami végzetesnek bizonyult, ugyanis Williams hiába nyerte meg a másodikat, a döntő, harmadik szettre elfogyott az ereje. Azért az utolsó gémre, melyben öt meccslabdát hárított, még így is odatette az egyik legmagasabb szintű teniszt, amit idén a nőknél csak látni lehetett.
Ugyanúgy a harmadik fordulóban búcsúzott, mint a legelső, 1998-as US Open szereplése alkalmával. Azóta minden alkalommal tovább jutott ennél, és a kettő között pedig megváltoztatta, ahogy a nők teniszeznek. A gettóból az úri sport tetjére jutó Williams nővérek előtt a női tenisz elsősorban csalafinta labdajáték volt. Mára erőnlétileg, koncentrációban, erőben és vagányságban is felnőtt oda a játék az egész mezőnyt tekintve, hogy okkal kérik a férfi játékosokkal megegyező pénzdíjakat, ezzel a szerényebb háttérrel rendelkező tömegek előtt megnyitva az utat a világ legnézettebb női sportjába.
Sőt, igazából Serena Williams megváltoztatta, ahogy a női sportolók viselkedhetnek. Vérfagyasztó nézések, egész stadionokat betöltő üvöltések, nyíltan felvállalt akarat, hogy mindenkinél jobb legyen valaha. Ő feszítette odáig a női sport kereteit, hogy ez ma már beleférjen.
Ízlés kérdése, valaki szereti-e ezt. Ugyanúgy, mint például Djokovicnál. De aki másmilyen jelenlétű sportolónőket részesít előnyben, annak is adott Serena Williams. A bizonyosságot, hogy természetükből fakadóan szolidak ők.
Kényszer Serena Williams révén már nincs.
Nyitókép: Serena Williams az utolsó pályaszéli interjúján a 24.000 fős Arthur Ashe Stadionban. Fotó: Timothy A. Clary / AFP
Jenson Brooksby amerikai teniszező, a világranglista egykori 33. helyezettje autizmusáról vallott egy interjúban. Mint kiderült, a sport világában nincs egyedül, van, aki például szupererőként tekint az autizmusra.
Simona Halep pályára léphet az ausztrál nyílt teniszbajnokság selejtezőjében.
A világklasszis teniszező nem ilyen bánásmódot érdemelt volna.
Szerdán is rendezett egy kis műsort Rubljov a francia fővárosban.
Marozsán Fábián neve egyre ismerősebben cseng a nemzetközi tenisz-világban – miután az első számú magyar teniszező lett.
A 22-szeres Grand Slam -győztes spanyol legenda az év végi Davis-kupa versenyen fejezi be 23 éve tartó karrierjét.
Senki nem mentegetheti magát azzal majd 2026 után, hogy ő erre nem gondolt volna, mert nem ezt ígérték. Minden világos – tájékoztatott a házelnök.
Ébredjenek már fel, ez a látszatok, jóemberkedés és nem a cselekvés világa, ami Európában van. A szavak világa.
