„Fáj beismernem, de jobb voltál!” – hihetetlen csoda fosztotta meg a történelmi bravúrtól Djokovicsot

„Egész életemben őt bálványoztam, erre most én győzöm le…”

Magyar idő szerint ma hajnalban lejátszotta bizonyára utolsó teniszmeccsét Serena Williams, minden idők egyik legnagyobb teniszezője és sportolónője. Jelentőségéhez méltó körülmények között: egy óriási csata után, a világ legnagyobb teniszstadionjában, állva tapsoló hazai közönség előtt hagyta ott a sportágat, melyet örökre megváltoztatott.
Egyáltalán nem volt biztos, hogy Serena Williams úgy búcsúzhat majd a tenisztől, ahogy az elmúlt huszonöt évet töltötte benne. Harci tajtékban, az ellenfelek rettegésétől körbeölelve.
Amikor augusztus elején bejelentette, hogy a családja bővítésével foglalkozik majd az idei US Open után, akkor egy éve nem játszott már meccset. Legutoljára a legsikeresebb helyszínén, Wimbledonban – ahol hétszer nyert egyes bajnoki címet, nővérével, Venusszal hatszor párost, valamint a londoni olimpia egyéni-páros dupláját is behúzta – kapott ki tavaly az első fordulóban, a világ aktuálisan századik legjobbjától.
Idén augusztusban, az utolsó US Opene előtti két felvezető tornán mindössze egy meccset nyert. Az utolsó szettet 6-0-ra vesztette el.
Ehhez képest különösen
Még nem rettegni, mint egykoron, de az első fordulóban már a soha el nem maradó bődületes ütőereje mellé megérkezett a mozgása is: szettveszteség nélkül odázta el a visszavonulását.
Búcsútornája a második fordulóban vált komolyra, ahol a világranglista második helyezettjét verte meg, igazi Serena-pillanatok közepette. Ásszal hárított bréklabdák, az ellenfél, az észt Kontaveit minden tökéletestől elmaradó ütésének azonnali terrorizálása – de közben a pontok lezárultával rögtön végtelen sportszerűség: a döntő szett elején egy kritikus labda miliméternél is szűkebben volt pályán Serena kárára, a csalódott amerikai közönség már majdnem zaklatni kezdte az ellenfelet, mikor Williams helyre intette őket.
Fontos üzenet volt a szerdai második forduló a mezőnynek, hogy Serena még mindig képes Serenaként játszani – amire nem nagyon volt ellenszere még nővérének, Venusznak sem. És igen tanulságos volt az interjú rögtön a pálya szélén, mellyel kicsit be tudott a világ tekinteni, mi van (és volt évekig) e játék mögött.
Megkérdezik, hogy meglepődött-e a játéka színvonalán. (Ami, az előzmények tükrében minden idők egyik legváratlanabb sportteljesítménye volt.) Serena először visszakérdez: micsoda?! Másodszor egyszerű kedvességgel kikacagja a feltételezést, majd egy tőmondatba sűríti sportolói lényét.
Én vagyok Serena.
Mindezt úgy, hogy nem hat ellenszenvesen, amire csak egyetlen magyarázat létezhet: ez a tiszta igazság.
A szerdai semmiből-visszatérés után már azt sem lehetett kizárni, hogy akár meg is nyerheti az utolsó tornáját Williams. Ehhez a sorsolás szeszélye folytán a ma hajnali meccse ígérkezett a legnagyobb akadálynak, a Wimbledonban csak a későbbi győztestől kikapó ausztrál Ajla Tomljanović személyében.
A találkozót Williams ellenállhatatlanul kezdte; két labdára került az első játszmától fogadóként, majd adogathatott is érte. Tomljanović azonban visszajött, elvitte a szettet. Ami végzetesnek bizonyult, ugyanis Williams hiába nyerte meg a másodikat, a döntő, harmadik szettre elfogyott az ereje. Azért az utolsó gémre, melyben öt meccslabdát hárított, még így is odatette az egyik legmagasabb szintű teniszt, amit idén a nőknél csak látni lehetett.
Ugyanúgy a harmadik fordulóban búcsúzott, mint a legelső, 1998-as US Open szereplése alkalmával. Azóta minden alkalommal tovább jutott ennél, és a kettő között pedig megváltoztatta, ahogy a nők teniszeznek. A gettóból az úri sport tetjére jutó Williams nővérek előtt a női tenisz elsősorban csalafinta labdajáték volt. Mára erőnlétileg, koncentrációban, erőben és vagányságban is felnőtt oda a játék az egész mezőnyt tekintve, hogy okkal kérik a férfi játékosokkal megegyező pénzdíjakat, ezzel a szerényebb háttérrel rendelkező tömegek előtt megnyitva az utat a világ legnézettebb női sportjába.
Sőt, igazából Serena Williams megváltoztatta, ahogy a női sportolók viselkedhetnek. Vérfagyasztó nézések, egész stadionokat betöltő üvöltések, nyíltan felvállalt akarat, hogy mindenkinél jobb legyen valaha. Ő feszítette odáig a női sport kereteit, hogy ez ma már beleférjen.
Ízlés kérdése, valaki szereti-e ezt. Ugyanúgy, mint például Djokovicnál. De aki másmilyen jelenlétű sportolónőket részesít előnyben, annak is adott Serena Williams. A bizonyosságot, hogy természetükből fakadóan szolidak ők.
Kényszer Serena Williams révén már nincs.
Nyitókép: Serena Williams az utolsó pályaszéli interjúján a 24.000 fős Arthur Ashe Stadionban. Fotó: Timothy A. Clary / AFP