Megkérdezik, hogy meglepődött-e a játéka színvonalán. (Ami, az előzmények tükrében minden idők egyik legváratlanabb sportteljesítménye volt.) Serena először visszakérdez: micsoda?! Másodszor egyszerű kedvességgel kikacagja a feltételezést, majd egy tőmondatba sűríti sportolói lényét.
Mindezt úgy, hogy nem hat ellenszenvesen, amire csak egyetlen magyarázat létezhet: ez a tiszta igazság.
A szerdai semmiből-visszatérés után már azt sem lehetett kizárni, hogy akár meg is nyerheti az utolsó tornáját Williams. Ehhez a sorsolás szeszélye folytán a ma hajnali meccse ígérkezett a legnagyobb akadálynak, a Wimbledonban csak a későbbi győztestől kikapó ausztrál Ajla Tomljanović személyében.
A találkozót Williams ellenállhatatlanul kezdte; két labdára került az első játszmától fogadóként, majd adogathatott is érte. Tomljanović azonban visszajött, elvitte a szettet. Ami végzetesnek bizonyult, ugyanis Williams hiába nyerte meg a másodikat, a döntő, harmadik szettre elfogyott az ereje. Azért az utolsó gémre, melyben öt meccslabdát hárított, még így is odatette az egyik legmagasabb szintű teniszt, amit idén a nőknél csak látni lehetett.