No, és a válogatott! Amelyik Eb-re 44 év után jutott ki 2016-ban, és ment tovább csoportelsőként, a későbbi győztes Portugáliát kis híján kiejtve. Az Euro 2020-on bravúrpont az előző két vb győzteseitől, a németektől és a franciáktól. Csoportgyőzelem egy kőkemény Nemzetek Ligája-négyesben (Oroszország, Szerbia, Törökország), most pedig élen az olaszokkal, németekkel, angolokkal közös kvartettben.
Ha már NL, vessünk egy pillantást arra, hol futballozó és milyen értékű játékosokkal felálló Angliát vertünk oda-vissza: Harry Kane (Tottenham, 90 millió euró), Phil Foden (Manchester City, 90 millió euró), Trent Alexander-Arnold (Liverpool, 80 millió euró), Declan Rice (West Ham, 80 millió euró), Jude Bellingham (Borussia Dortmund, 80 millió euró). És így tovább, és így tovább. Egri Viktor sportriporter elsőre le is mondta a magyar fociról tervezett vitát Szöllősi György Nemzeti Sport-főszerkesztővel azzal a szürreális indokkal, hogy „a válogatott sikeres szereplése olyan hatással van a közhangulatra, amely nem teszi lehetővé, hogy megfelelően érvényesítse álláspontját a magyar labdarúgással kapcsolatban”…
Akadnak, akiknek finoman szólva sem okozna álmatlan éjszakát, ha kiadós verésbe szaladna bele Marco Rossi együttese Lipcsében Németország és itthon Olaszország ellen szeptemberben, és elégedetten kapcsolhatják majd a tévét a magyarmentes világbajnokságra, de amúgy: mióta össznépi alapelvárás, hogy magyar film nyerjen az Oscar-gálán (oké, időnként ez csak megesik, hál’ Istennek), vagy hogy magyar világítástechnikai cég szerelje fel lámpákkal a Scalát vagy a Royal Albert Hallt?
A reflektorfényt viszont irányítsuk inkább vissza az FTC-re és az Európa Liga-rájátszására: