A Bajnokok Ligája-csoportkör már biztosan nem lesz meg az azeri Qarabag elleni kiesés után, de az ír Shamrock Rovers kiverése és az Európa Liga-főtábla is felülmúlná a reális elvárásokat egy – európai léptékben – olyan korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező klubnál, mint a Ferencváros.
Czövek Oszkár írása a Mandineren
***
Pedig az elmúlt hetekben egy családi keresztelőn, pontosabban az azt követő ebéden már majdnem elbizonytalanodtam – mert ugye nincs az az asztal idehaza, amelyet körülülve a magyar foci ne kerülne szóba. Végre megtudtam, a Fradi valójában nem ért el semmit azzal, hogy az elmúlt három idényben egyszer Bajnokok Ligája-, kétszer Európa Liga-főtáblára jutott, a határtalan anyagi lehetőségek mellett kötelező a BL-szereplés, és tavasszal is illene még egy-két-három kört menni. Jött a számonkérés, hogy ennyi légiós, hovatovább színes bőrű játékos mit keres a pályán.
A cseresznye a habon, avagy a válogatott elmúlt pár évének „szakmai” összegzése: felduzzasztott Eb-ken szerepelni nem nagy kunszt, hazai társrendezés mellett csoportkörben kiesni szégyen, a Nemzetek Ligája vicc, és amúgy ott van a magyar csapat a katari vb-n? Nincs! Na, ugye!
Mivel ez nem elszigetelt vélemény, hanem egyszersmind balliberális toposzok gyűjteménye, egyszer – többször nem – érdemes végigszaladni rajtuk.
Az FTC úgy került két éve Európa legjobb harminckét csapata közé, hogy UEFA-együtthatója (szaknyelven koefficiense) kereken öt ponttal volt kisebb, mint a papíron második leggyengébb Rennes-é, és 24,5 pont választotta el attól, hogy beérje az éppen harmadik kalapos Atalantát. Az FTC keretének összértéke (34 millió euró) kevesebb, mint hetedét érte az ugyancsak utolsó nyolcasba sorolt Olympique Marseille-ének (251 millió euró). A két Európa Liga-idényben hasonló volt a leosztás: a zöld-fehérek előbb a legkisebb együtthatóval, majd mindössze három klubot megelőzve szerepeltek a csoportkörös rangsorban. Ezek tükrében a tény, hogy a magyar bajnok 2019 őszén hét pontot gyűjtött, az utolsó pillanatig eséllyel pályázva a továbbjutásra, kifejezetten a bravúrkategória!
Ezúttal milyen csapatokat kaphatna ősszel? A 708 milliós keretből válogató Manchester Unitedet, a 671 milliós Arsenalt vagy a 402 milliós AS Romát például már biztosan.
Külön elgondolkodtató, mikor társadalmunk magukat oly’ befogadónak hirdető tagjai azt számolgatják az ujjukon, hány külföldi játszik egy futballcsapatban, és közülük hányan színes bőrűek. Lehetne ezt tovább fejtegetni, kiket mi alapján szeretnének még esetleg listázni, de erre a vonatra jobban tesszük, ha fel sem ülünk.
No, és a válogatott! Amelyik Eb-re 44 év után jutott ki 2016-ban, és ment tovább csoportelsőként, a későbbi győztes Portugáliát kis híján kiejtve. Az Euro 2020-on bravúrpont az előző két vb győzteseitől, a németektől és a franciáktól. Csoportgyőzelem egy kőkemény Nemzetek Ligája-négyesben (Oroszország, Szerbia, Törökország), most pedig élen az olaszokkal, németekkel, angolokkal közös kvartettben.
Ha már NL, vessünk egy pillantást arra, hol futballozó és milyen értékű játékosokkal felálló Angliát vertünk oda-vissza: Harry Kane (Tottenham, 90 millió euró), Phil Foden (Manchester City, 90 millió euró), Trent Alexander-Arnold (Liverpool, 80 millió euró), Declan Rice (West Ham, 80 millió euró), Jude Bellingham (Borussia Dortmund, 80 millió euró). És így tovább, és így tovább. Egri Viktor sportriporter elsőre le is mondta a magyar fociról tervezett vitát Szöllősi György Nemzeti Sport-főszerkesztővel azzal a szürreális indokkal, hogy „a válogatott sikeres szereplése olyan hatással van a közhangulatra, amely nem teszi lehetővé, hogy megfelelően érvényesítse álláspontját a magyar labdarúgással kapcsolatban”…
Akadnak, akiknek finoman szólva sem okozna álmatlan éjszakát, ha kiadós verésbe szaladna bele Marco Rossi együttese Lipcsében Németország és itthon Olaszország ellen szeptemberben, és elégedetten kapcsolhatják majd a tévét a magyarmentes világbajnokságra, de amúgy: mióta össznépi alapelvárás, hogy magyar film nyerjen az Oscar-gálán (oké, időnként ez csak megesik, hál’ Istennek), vagy hogy magyar világítástechnikai cég szerelje fel lámpákkal a Scalát vagy a Royal Albert Hallt?
A reflektorfényt viszont irányítsuk inkább vissza az FTC-re és az Európa Liga-rájátszására:
a magyar rekordbajnok az egymást követő negyedik idényben már biztosan csoportkörös az európai kupákban, és ha az ír Shamrock Rovers jelentette akadályt is sikerrel veszi, a kontinens legjobb hatvannégy csapata közé kerül.
Abban a sorozatban, melynek döntőjét jövő májusban Budapesten, a Puskás Arénában rendezik. Az addig vezető úton lássunk a Fraditól minél több meccset, gólt és pontot – okozva sokaknak melankolikus, sokkal többünknek pedig adrenalindús, berekedős estéket.
Nyitókép Az Európa Liga-főtáblára jutáshoz idén is egységes Ferencvárosra van szükség! Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
16 év, 13 világverseny, 198 válogatottság, 592 gól – Lékai Máté szeptemberben döntött úgy, hogy 37 évesen búcsút int a magyar címeres meznek. A Ferencváros világklasszis kézilabdázójával pályafutásáról, emlékezetes pillanatokról, döntésekről és a fradizmusról beszélgettünk.
Egy olyan játékosról is beszélt, aki egyre jobban játszik, de nem hívott be.
Marco Rossi még csak sejti, ki pótolhatja Varga Barnabást.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya kijelölte az októberi vb-selejtezőkre készülő keretet.
A szövetségi kapitány személyesen tekintette meg a DAC legutóbbi mérkőzését Pozsonyban.
Csodának nevezte, hogy két Európa-bajnokságra is kijutott már a magyar nemzeti csapattal.
Megkérdeztük az Aranyosi Péter előadásait sugárzó televíziós csatornát és a humorista társulatát arról, vajon szerintük belefér-e, hogy valaki riportereket sérteget és lökdös.
Szabó Balázs őszintén zenéről, gyökerekről és a csend erejéről.
