Marco Rossi: Puskás Öcsi fiatalságom legendája és meghatározó futballistája volt!

Az esemény koszorúzással és Gellei Imre megemlékezésével kezdődött.  A magyar válogatott akkori szövetségi kapitánya felelevenítette, hogy a magyar válogatott tagjai közül a fájdalmasan korán elhunyt Fehér Miklós valamint Eisemann László masszőr halála a mai napig feldolgozhatatlan fájdalom.

- S habár csak barátságos mérkőzést játszottunk a spanyolokkal, a kor akkori világsztárjai – Iker Casillas, Puyol, Xavi, vagy éppen Raúl – ellen, nagy dolog volt a helytállás, és mindenki a maximumot nyújtva adózott Puskás Öcsi emlékének. Aki nem csak futballtudásával, hanem rendkívül színes egyéniségével is nyomot hagyott mindenkiben. Neki nem is kellett a futballhoz értenie, hiszen maga volt a futball.

Az ünnepség a Puskás Aréna VIP-részlegében folytatódott, ahol Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár azt is elárulta: ezen a bizonyos, 20 évvel ezelőtti találkozón ő is a nézők között szurkolt, és sosem felejti Öcsi bácsi legendás alakját, akit akkor Baumgartner Zsolt Forma-1-es versenyző vitt körbe az ünneplő tömeg vastapsától kísérve.

 Fontos, hogy az ő hagyatékát méltón ápoljuk tovább, és ez a legenda gyermekről unokára szálljon. S persze, az is teljesen egyértelmű, hogy az ő nevét viselje a magyar futball arénája, amely 2019-ben nyerte el igazán méltó külsejét.

A jelenlévő futballisták (Sebők Vilmos, Gyepes Gábor, Miriuta László, Tököli Attila, Gera Zoltán,  Böör Zoltán, Fehér Csaba, Halomosi Péter, Kenesei Krisztián és Korolovszky Gábor) képviseletében Király Gábor állt pulpitusra, aki a „Milyen emlékeim vannak Puskás Öcsiről?” témában három történettel szórakoztatta a hallgatóságot.

- Hivatalosan mindketten április 1-én születtünk, ám míg Öcsi bácsi édesanyja megváltoztatta fia születése dátumát, az enyém nem, de ezzel együtt rendkívül büszke vagyok erre az egyezésre. Sosem felejtem el azt sem, hogy még az utánpótlás-válogatottal Fehéroroszországban játszottuk egy mérkőzést, majd hajnalban érkeztünk meg Ferihegyre. Amíg a csomagokra vártunk, Öcsi bácsi szórakoztatott minket, és ekkor jöttem rá, milyen színes egyéniség is ő. A következő emlékezetes találkozás már felnőtt játékosként ért, 2005-ben a Real Madriddal játszottunk egy barátságos mérkőzést, és számomra jelzésértékű volt, hogy a már beteg Puskás Öcsire (akit természetesen hatalmas ovációval ünnepelt a közönség), miközben jött befelé, és mondott nekem pár szót, a kinti fényszórók és a benti sötétség különleges elegye szűrődött. S mindez még különlegesebbé tette a mondandóját…

Ezt követően Marco Rossi, a magyar válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya kapott szót. A szakember láthatóan meghatódva a következőket mondta el:

- Számomra óriási megtiszteltetés, hogy külföldiként a magyar futball legendájára emlékezhetek. Annál is inkább, mert Puskás Öcsi fiatalságom legendája és meghatározó futballistája volt! Éppen ezért neki és a helyszínen jelenlévő kiváló futballistáknak is tartozunk annyival, hogy  a magyar labdarúgást méltó módon képviseljük, és nem hozunk szégyent az országra!

Az MLSZ alelnöke, Berzi Sándor két történetet elevenített fel Puskás Ferenccel kapcsolatban.

- Az élet nagy ajándékának tartom, hogy Öcsi bácsival számos alkalommal utazhattam együtt, sokszor mentem érte a Béke szállóba, később a budai lakásába. Egy személy gyakran velünk tartott: Szepesi György. Róla tudni kell, hogy amilyen alapos volt a szakmájában, olyan feledékeny az élet hétköznapi dolgait illetően. Egyszer Ausztriába utaztunk, már Sopronnál jártunk, amikor Gyuri bácsi riadtan közölte velünk: „otthon maradt az útlevelem!” Öcsi azt mondta „semmi gond, menjünk csak!” A magyar vámosok simán átengedtek minket, majd Öcsi az osztrák határőröket is elszórakoztatta, így Szepesi útlevél nélkül is velünk tudott jönni. 1995-ben a BL-döntőt Bécsben rendezték, és a visszafelé úton akkora dugó volt, hogy a határnál hét órát kellett várakoznunk. Szepesi egy elöl álló autóba bekéredzkedett, ám

A hivatalos program zárásaként Szöllősi György, a Puskás-ügyek nagykövete, a Puskás Nemzetközi Futball Alapítvány kuratóriumi elnöke a Puskás Ferenc Stadion elnevezés egykori hivatalos kezdeményezőjeként a következőket fűzte hozzá:

- „Élő emberről nem szabad elnevezni semmilyen objektumot. Sem közterületet. A metrómegállót végképp nem, micsoda költsége lenne annak, ha rögzíteni kéne, hogy a „Puskás Stadion következik” és le kellene cserélni a hangfelvételt minden járművön. Na meg aztán a feliratokról nem is beszélve.” Ilyen és hasonló válaszokat kaptunk, amikor két évtizede a fejünkbe vettük, hogy érvényt szerzünk annak, ami egyébként magától értetődő kellene, hogy legyen: kezdeményezzük, hogy Puskás Ferenc, a legnagyobb magyar labdarúgó nevét vegye föl nemzeti futballstadionunk.

A névcserét persze abban a reményben javasoltuk 2002-ben, még Puskás életében, a 75. születésnapja alkalmából, hogy a hajdan félkészen maradt, s aztán a végletekig lepusztult Népstadion végre maga is megújul és megfelelő otthona lesz a válogatottnak, amelynek minden meccse ünnep és ünnepi miliőt kíván. 2002 tavaszán, csak odáig jutottunk, hogy az MLSZ sajtóosztályával hivatalos javaslatot fogalmaztunk meg, és az első Orbán-kormány egyik utolsó ülése döntött a Népstadion átnevezéséről. Aztán mire elérkezett Puskás Ferenc nevének ünnepélyes felvétele, az augusztusi magyar–spanyol gálamérkőzés, már olyanok irányították az országot és a köztévé sportosztályát, akik nem tartották érdemesnek rögzíteni az utókornak sem a beteg Puskás személyes részvételével zajló felvezető ceremónia, sem maga meccs felvételét. Kilenc évig hiába küzdöttünk azért is, hogy a Népstadion metróállomás kövesse a névváltozást. Tarlós István főpolgármester úrnak kellett hivatalba lépnie ahhoz, hogy 2011-ben öt perc alatt megoldódjon ez a sokáig megoldhatatlannak hazudott probléma. De persze mindez semmiség ahhoz képest, hogy 2019-re az évszázados álom is valóra vált: Orbán Viktor harmadik és negyedik kormányának hivatali ideje alatt, Fürjes Balázs kormánybiztos úr irányításával, Skardelli György főtervező és a magyar kivitelezők munkáját dicsérve elkészült maga az új nemzeti stadion, a Puskás Aréna is. Amelyben, rövid története alatt is játszott már a Barcelona, a Bayern München, a Juventus, a Manchester City, a német, a francia, az uruguayi, a portugál válogatott, s hogy mást ne mondjunk, csakúgy, mint a régi Népstadionban, megvertük itt már az angolokat is… Mindent összevetve, 2002. augusztus 21-én, huszonöt évesen a játékoskijáróban kísérve Öcsit bácsit nem kívánhattam volna ennek a pályának és magunknak, a magyar futball és Puskás Ferenc rajongóinak szebb 20. évfordulót.

Nyitókép Legendás emlék: Puskás Ferenc a Puskás Ferenc Stadionban... Fotó: MTI/Illyés Tibor