Baumgartner Zsolt: Amíg élek, nem felejtem el, hogy Puskás Öcsi sofőrje lehettem!

A méltó megemlékezésről már korábban írtunk, amelyben felidéztük Gellei Imre akkori szövetségi kapitány, Schmidt Ádám sportállamtitkár, a 108-szoros válogatott Király Gábor, a magyar labdarúgó-válogatgott jelenlegi szövetségi kapitánya, Marco Rossi az MLSZ alelnöke, Berzi Sándor, és a Puskás-ügyek nagykövete, Szöllősi György gondolatait. A Mandiner ezúttal az ünnepségen szintén jelenlévő Baumgartner Zsoltot szólaltatja meg, aki a névadó ceremónián emlékezetes körülmények között autózott egy kört Puskás Ferenccel. 

Milyen emlékeket idézett fel önben a Puskás Ferenc Stadion névadó ünnepségének 20 éves évfordulója, amelyre ön is meghívót kapott?

Személyesen Schmidt Ádám sportállamtitkár úr hívott meg e jeles eseményre, és mivel éppen a napokban jöttünk haza a balatoni nyaralásunkból, szerencsére el tudtam menni az eseményre. Őszintén bevallom, el is felejtettem, hogy már 20 év eltelt a Puskás Ferenc Stadion névadó ünnepsége óta. S azt is elárulom, éppen a hétfői ceremónia döbbentett rá, hogy úristen, ez mekkora esemény is volt! A társaság 70 százalékát ismertem, de Fradi-szurkolóként különösen nagy élmény volt újra találkozni Gera Zolival, Gyepes Gáborral vagy éppen Tököli Attilával. De több válogatott futballistával is baráti viszonyban vagyok, hiszen egyrészt a Forma-1-es focigálán találkoztam Dragóner Attilával, Lipcsei Péterrel, vagy éppen Juhász Rolanddal és Németh Krisztiánnal, de a tatai edzőtáborban is hébe-hóba összefutottunk, amikor én ott az öttusa-válogatottal edzettem.

Miként idézné föl a magyar futball legnagyobb alakjával történt találkozását? Ami már csak azért sem lehetett átlagos, hiszen Puskás Ferenc akkor már igen csak betegen vállalta az „utazást”… 

Lehet azt mondani, hogy 2002 augusztusában úgymond „elvitt az ár”, hiszen rengeteg esemény résztvevője lehettem. Éppen ebben az évben és éppen a mogyoródi Magyar Nagydíjon ülhettem be életemben először Forma-1-es autóba a Jordan-Honda csapatában, és egy bemutatót tarthattunk a magyar közönségnek.  S amolyan hab a tortán ünnepként jött a Puskás Öcsivel való találkozás, amelyet az áldott emlékű Frank Tamás hozott össze. Emlékszem, először úgy volt, hogy csak ketten ülünk az autóba, és tesszük meg az egy kört, ám Öcsi bácsi kizárólag az ápolója unszolására volt hajlandó beülni az autóba, és kifejezett kérése volt, hogy dr. Kovács Jenő is velünk tartson. Nem lehet csodálkozni ezen, hiszen Puskással akkor találkoztam életemben először, azt sem tudta, ki vagyok… Ezzel együtt nagyon nagy élmény volt a közös utazás, amíg élek nem felejtem el, hogy a sofőrje lehettem, még a Nemzeti Sport címoldalára is kikerültünk. Érdekes, hogy amikor évekkel később, a 2017-es Spanyol Nagydíj előtt a 2002-es gálameccsen is szereplő Carles Puyolt vittem el egy kétüléses Forma-1-es autóval egy körre, ő is egyből Puskás Öcsi sportemberi nagyságát emlegette. Ez is bizonyítja a mai napig, hogy bárhová is megy az ember a világon, ha megtudják, hogy magyar vagy, felcsillan a szemük, és egyből Puskás Ferencet dicsőítik…

Többen is emlegetik, hogy az autóban milyen humoros megjegyzései voltak Öcsi bácsinak…

Volt egy pár! Az első kérdése azt volt, hogy „minek jöttek ki ennyien ide?” Erre csak azt válaszoltam: „hogy önnek tapsolhassanak!” Mikor arra kértem, hogy ő is tapsoljon vissza a közönségnek, megrándította a vállát, és mondott egy cifrát, amolyan „puskásöcsiset” amelyet már több helyen is idéztek.

Azóta mennyire figyeli ön a magyar futballt?

Előbb már említettem, hogy Fradi-drukker vagyok, tehát napi szinten követem a hazai labdarúgást is. A közelmúltban örömmel fogadtam el Banai Dávid - akit egy közös barát révén ismerek - meghívását, így élőben láthattam a januári Újpest – Ferencváros derbit, amelyet szerencsére ismét a zöld-fehérek nyertek meg.

Egy kicsit beszéljünk a pályafutásáról is. Eddig ön az egyetlen magyar autóversenyző, aki világbajnoki pontot szerzett. Többet is ki lehetett volna hozni, vagy valóban ez volt a maximum?

Azzal a „csomaggal” és azzal az autóval, amely a rendelkezésünkre állt, úgy gondolom, a maximumot sikerült kihozni. Az indianapolisi, történelmi pontszerzés után lett volna még lehetőség hasonló bravúrra a Belga Nagydíjon, Spában, ám ez Jenson Button balesete, durrdefektje miatt meghiúsult. Ez azért volt különösen balszerencsés, mert a kilencedik-tizedik helyen autóztam éppen. Nincsen hiányérzetem, legfeljebb csupán azért, mert egy igazán komoly csapatban nem próbálhattam ki magam.

Mikor lesz újra Forma-1-es versenyzője Magyarországnak?

Drukkolok, hogy az egyik legtehetségesebbnek tartott fiú, a jelenleg Formula-3-ban versenyző Tóth Lászlónak ez összejöjjön. Előbb természetesen a Formula-2 a cél, de bízzunk benne, hogy meglesz a kellő szakmai bázis és természetesen a szerencse is az előrelépéshez…

Nyitókép Valóban felejthetetlen pillanatok - nem csupán Baumgartner Zsiolt számára Fotó: MTI/Illyés Tibor