Egri Viktor véleménye szerint azt senki nem vitatatja, hogy a magyar sport anyagi lehetőségei sokkal jobbak, mint korábban.
- Sokkal inkább az a kérdés, hogy a magyar sport eredményessége és anyagi támogatottsága arányban áll-e egymással? – veti föl. – A makettek helyett stadionok épültek, szerintem kicsit túl sok is, egy ekkora ország esetében ez nem feltétlenül szükséges. Ezzel együtt anyagilag és teljesítményben is előrelépett a magyar futball, hiszen azóta két Eb-n valóban részt vettünk, ám ne feledjük, hasonló teljesítménnyel korábban esélyünk sem lett volna a kvalifikációra. Csak annak köszönhettük a részvételt, hogy az UEFA illetékesei megemelték a létszámot, négy évvel később pedig a Nemzetek Ligája-sorozat volt egyfajta menekülő útvonal.
A kissé sajátos okfejtésre le is csap Szöllősi:
„hogyha most nekiállsz bebizonyítani, hogy tulajdonképpen csak véletlenül jutottunk ki kétszer egymásután is az Eb-re, akkor nagyon rossz úton jársz.
Hiszen ezt nem tudod elmagyarázni annak a 40-50 ezer embernek, aki összekuporgatva a pénzét kiutazott Franciaországba, és ezzel olyan élményt szerzett magának, amelyre korábban 60 évig esélye sem volt Magyarországnak! Fogadjuk el, hogy most ezek voltak a kijutás feltételei, korábban pedig stadionunk sem lett volna, ahol nemhogy Eb-mérkőzéseket, de BL-selejtezőket rendezhettünk volna!
Amikor pedig Egri azzal jön, hogy a katari világbajnokság után már 48 csapatos lesz a vb-mezőny, és ezzel arra célzott, hogy még könnyebb lehet a kijutás, Szöllősi újra replikázik: „Te már most tartasz ettől!”
Ezek után a stadionépítés lett újra a téma. Egri utánanézett: Magyarország – költségvetése arányában – háromszor annyit költ a sportra, mint azt Európai Unió átlagban. „Ez nem baj, csak ez azt jelenti, hogy másra kevesebbet…”
Majd rávilágított arra:
a pandémia első évében a magyar labdarúgóklubok bevétele 21 százalékkal nőtt, miközben – kettőt leszámítva - minden európai országban ez az összeg csökkent,
„ezt csak azért jegyzem meg, mert kérdés, mindabba, amibe befektetünk, mi a valós ára… Az az ember érzése, hogy ha egy ország két és félszer annyit költ a költségvetésből egy területre, akkor valahonnan el kell vennünk ”