Gálázott a Fradi, történelmet írt a Kisvárda, Zivzivadze megmentette a Fehérvárt, kulcsjátékosait vesztette el a PAFC

A Bajnokok Ligájában az első mérkőzésen látott váratlan összeomlás után (hiába szerezte meg a vezetést a Fradi, a 70. percben, a Slavia az utolsó 10 percben öt perc alatt fordított) a magyar bajnok bizonyította: vert helyzetből is képes felállni a padlóról.

Találó volt, amit Lisztes Krisztián nyilatkozott a Mandinernek: ha egy csapat nem megfelelően áll egy mérkőzéshez, a futball nagyon gyorsan osztja a pofonokat…  

Az Üllői úti találkozó után sokan Sztanyiszlav Csercseszov nyakába (is…) varrták a váratlan vereséget, tény, sokan nem értették, miért kellett lehozni a Tobol elleni visszavágó parádézó Adama Traorét,valamint a középpálya motorját, Aissa Laidounit (a tunáéziai is értetlenkedve hagyta el a pályát), később kiderült, a mali légiós kisebb sérüléssel bajlódott, de tény: a Fradi egy megnyert találkozót engedett ki a kezei közül.Viszont vitathatatlan, hogy a pozsonyi sikerben óriási szerepe van az orosz vezetőedzőnek, hiszen – amellett, hogy kitűnő taktikát dolgozott ki - remek érzékkel változtatott az összeállításon: bekerült a kezdőcsapatba a gólpasszt is adó Botka Endre, valamint az egyik nyári szerzemény, Mats Knoester, aki hibátlanul, sallangmentesen játszott, annyira összeszokott párost alkottak Samy Mmaee-val, mintha évek óta együtt játszanának.

A mentális felkészülés is kiválóan sikerült:

Persze, a kétgólos Fradi-előny után nem volt meglepő, hogy a második játékrész első felében a Slovan beszorította a zöld-fehéreket, és hogy a hazai találat után - mintegy 10 percig - úgy érezhette az ember: benne lehet a levegőben, hogy egyenlítenek a szlovákok. A korábbi mérkőzésekkel ellentétben a védelem viszont remekül zárt, ezt igazolja, hogy De Marco gólján kívül nem is ment kapura lövés Dibusz kapujára, és végig azt láthattuk: a magyar bajnok kiválóan kontrollálja a mérkőzést.

Azt pedig felüdülés volt látni, hogy nem csak játékban, nem csak hozzáállásban, de erőnlétben is felülmúlta a Ferencváros a Slovan Bratislavát, nem véletlen, hogy a mérkőzés legvégén rúgott két góllal valósággal kivégezte ellenfelét az FTC. Már most látszik, hogy az új bajnokságban – a kapus Dibusz Dénes mellett – a védelemben a Samy Mmaee – Mats Knoester kettős nyerő lehet, Aissa Laidouni még inkább kulcsember a középpályán, Kristoffer Zachariassen szinte „észrevétlenül” vált kihagyhatatlanná a kezdőcsapatból, a mali válogatott Adama Traoré személyében pedig végre egy olyan légiós csatár érkezett az NB I-be, akinek a vérében van a gólszerzés.

Sokan rossz szemmel nézik, hogy mennyi légiós szerepel a kezdőcsapatban. Nos, fogadjuk el, hogy ez egyre inkább világjelenség, másrészt

ennek ellenére Dibusz Dénesen kívül Botka Endre, a Pozsonyban is remekül beszálló Vécsei Bálint, a rendkívül tehetséges Pászka Lóránd, valamint a hosszú sérüléséből visszatérő Sigér Dávid is tartósan helyet követelhet a magának a kezdőcsapatban.

A Kisvárda együttesét természetesen feltétel nélkül dicséret illeti, hiszen első nemzetközi kupaszereplése során dupla győzelemmel (1-0; 1-0) jutott túl a kazah Kajrat Almati csapatán, ráadásul a fiatal Artem Odincov (aki Dombó Dávid távozása után a gárda első számú kapusává lépett elő) rendkívül magabiztos teljesítménnyel igazolta: rászolgál a bizalomra!

Ha a Ferencváros esetében kifogásoltuk a sok légióst, a Kisvárda esetében is meg kell tegyük, hiszen a két kupamérkőzésen Ötvös Bence volt az egyetlen magyar futballista a kezdőcsapatban. Korábban Révész Attila sportigazgató (aki ettől az idénytől kezdve csupán az akadémia szakmai munkáját felügyeli) nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy

másrészt a Kisvárda akadémiájáról három-négy éven belül érnek be azok a tehetségek, akik az első csapat magját képezhetik. A Kisvárda az ukrán Munkáccsal kooperációban üzemelteti az utánpótlásbázisát, és a klubvezető szerint ezt a rövid időszakot kell átvészelni ahhoz, hogy minél több magyar futballista játszhasson a csapatban.

A MOL Fehérvárt elsősorban azért féltettük az azeri Qabala elleni csatától, mert tavaly is megtréfált minket: emlékezetes, hogy akkor az örmény Ararat Jereván búcsúztatta a Vidit már az első körben (1-1; 2-0), mindenesetre bizakodásra adott okot, hogy az első találkozót ezúttal magabiztosan nyerték Zivzivadzéék, és a visszavágón rutinosan csak annyit adtak ki magukból, amennyi a tovább jutáshoz kellett. Bár amikor (1-0-s Qabala-vezetésnél) Loic Nego kihagyta a büntetőt, meghűlt az ereinkben a vér, de amikor az Újpestről visszatérő grúz ezúttal is betalált, megnyugodhattunk. Rebesgetik, hogy Zivzivadze esetleg még a nyár folyamán távozik a klubtól. Nos, véleményünk szerint

hiszen így életveszélyes párost alkothatnának az előző szezonban 15 gólig jutó Kenan Kodróval.

A negyedik kupaszereplőnk, a Puskás Akadémia számára sajnos túl nagy falat volt a portugál Vitória Guimaraes, a kinti 0-3 után esély sem volt arra, hogy behozzák hátrányukat. A felcsúti 0-0 dicséretes teljesítmény, pláne, hogy a kiesés mellett leginkább azt sajnálhatjuk, hogy két felcsúti játékos, Szolnoki Roland és a válogatottban sziporkázó Nagy Zsolt is megsérült, mindkettőjüket le kellett cserélni. Egyelőre nem lehet tudni, hogy felépülnek-e a Ferencváros elleni vasárnap esti rangadóig, de az tény, a kiesésük nem csak a Puskás Akadémia, hanem – Nagy esetében - a magyar válogatott számára is érzékeny veszteség lenne…  

Nyitókép A Ferencváros térdre kényszerítette a Slovant Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd