Futtában-estében. Egy biztoskézzel végrehajtott fordítás végén. Az ellenfél beleköthetetlen pontját elragadva. Végleg kiszipolyozva minden reményt a meccsből. Azonnal humorához találva. Ez Djokovic.
A pénteki elődöntőben majd azzal a brit Cameron Norrieval találkozik, aki ki tudta használni, hogy orosz állampolgárságra illetve koronavírusra három-három (Medvegyev, Rubljov, Khacsanov ill. Berrettini, Čilić, Bautista-Agut) pont erre a szintre, a legjobb négyre esélyes tesztelt pozitívan.
Az urak negyeddöntőjéből utoljára Rafael Nadal jutott tovább. Ahogy Djokovic, ő is a legrégebbi mutatványával. Ez nála: a teste elleni hadakozás.
Nadal az amerikai Taylor Fritzzel találkozott, aki megszakította az év eleji váratlan, keménypályás győzelmi sorozatát. Akkor fáradásos bordatörése közepette kapott ki Nadal. Azóta nyert egy Roland Garrost némára nyugtatózott fájdalom-receptorokkal a lábfejében. A szerdai negyeddöntő során a hasfalával küszködött, olyannyira, hogy édesapja mutatta a lelátóról, „fiam ezt hagyd abba, nincs értelme.”
Nadal elvesztette az első szettet, majd az egyetlen működő ütésével, a tenyeresével kiegyenlített. Elvesztette a harmadik szettet is, ezzel Taylor Fritz a tavalyi Ausztrál Open után ismét egy szettre került attól, hogy legyőzze a teniszörténelem egyik legnagyobbját, akinek sérült a hasfala.
Miként másfél éve Djokovic, úgy tegnap Nadal ellen sem tudta megtenni a végső lépést Fritz.
Azzal, hogy az első három szettből egyet meg tudott nyerni, Nadalnak volt elég ideje, hogy gyakorlatilag újratanulja a legösszetetteb mozgásspektrumú sportág legkomplexebb mozdulatát, a szervát. A negyedik és az ötödik szettben néha már nem is látszott a sérülés, ami miatt a tulajdon apja akarta leléptetni a pályáról. (Egy ideig tudatosan nem is nézett a családja, edzői felé a pontok ünneplésénél, tudván, helytelenítik az egészet. A győzelemhez közelítve simultak a feszültségek.)