„Hülye!” – összebalhézott a németek két sztárja a Puskás Arénában
Jamal Musiala üvöltözött a pályán Florian Wirtz-cel.
De MEGY! Az Angolok ellen is! (2.0) Ugye, mondtam a múltkor is!
Míg szokjuk az érzést, hogy a mieink élvezetes, és EREDMÉNYES játékát néztük – igen fociról beszélek –,
Nekik üzenem: 4-0-ra vertük meg az angolokat, pont négyszer annyi gólt rúgtunk nekik, mint azon a meccsen, amire hatvan évet vártunk előtte. És mindkettőn a magyar válogatott nyert!
„Pontokat se nagyon reméljünk!” - Így nyilatkozták nekünk is a rutinos mogulok még a magyar-angol előtt, és valljuk meg, az angol, az olasz és a német válogatott ellen ez tűnt reálisnak.
Aztán csodát emlegettünk a magyar-angol 1-0-ja után, és mi más is jutott volna eszünkbe, ha az Eb-ezüstrémes ellen hatvan győzelem nélküli esztendővel a hátunk mögött nyerni tudtunk a Puskásban!
Na, de náluk, otthon? Wolverhampontban? És 0-4!!! Akkor ez most mi?
Én megmondom: szisztematikus fejlődés, egy nagyszerű taktikus, Marco Rossi utasításainak maradéktalan betartása, átgondolt és fantáziadús játék, tűpontos megoldások, jól átgondolt cserék, és ami a legfontosabb: FÉLELEM NÉLKÜLI FOCI!
Legutóbb is arról írtam, hogy Marco Rossi a középpontjában áll ennek a minden fronton jól érzékelhető fejlődésnek, és
Micsoda megkönnyebbülés, hogy végre nem azt érzékeljük, hogy a magyar játékosok elfogynak, kipukkadnak, nem bírják szuflával, és csak azért imádkozunk csendesen, hogy bárcsak nyolcvan perces lenne az eredeti kilencven!
Csettintésre érdemes egyéni akciók, bátor egy-az-egyek, sikeres játéktördelés, ha az ellenfélnél pattog éppen a labda, de ami a legszembetűnőbb, nem megremegő lábak az ellenfél kapuja előtt!
Gyönyörű akciógólokat rúgtunk, bármilyen pályán, bárki megirigyelhetné bármikor! Nagyszerű volt azt látni, hogy a húzó nevek, Szoboszlai, Szalai Ádám, Szalai Attila mellett,
Ám ez a csapat nem lenne most ott, ahova eljutott, a Nagy Zsolt-féle áldozatos és letaposhatatlan hozzáadott érték vagy Schäfer fricskaszintű becsúszásai, mentései nélkül, de Ádám, Nagy, Nego nyitott szeme és persze minden szerephez jutó játékos egészséges, hittel teli játéka nélkül sem.
Ilyenkor jönnek majd a „Zsuzsikázós" kommentek: a ne nagyon éld bele magad, ne hidd, hogy így lesz ez mindig kis anyám, majd jön még kutyára nokedli típusú kommentáradat, és azt is tudom, nyilván akadnak még most is olyanok, akik a sorozat, vagyis a Nemzetek Ligája „komolytalanságára”, a nagy csapatok vállrándítására hivatkozva keresik a megpattanó szálat a tiszta, hibátlan szöveten.
Szép volt, Fiúk! Ez tényleg az volt! De a munka persze még nem ért véget... Úgyhogy, hagyjuk őket dolgozni, ma pedig ünnepelni!
A nyitóképen: Wolverhampton, 2022. június 14.Szalai Ádám (k) és csapattársai a győzelmüket ünneplik a labdarúgó Nemzetek Ligája 4. fordulójában játszott Anglia - Magyarország mérkőzés után a wolverhamptoni Molineux Stadionban 2022. június 14-én. A magyar válogatott 4-0-ra győzött.MTI/Koszticsák Szilárd
„Magyarország rengeteget adott nekem!” – Marco Rossi a Mandinernek
„A himnusz éneklése számomra azt fejezi ki, hogy nagyon erősen kötődöm Magyarországhoz” – vallja Marco Rossi. A magyar férfi-labdarúgóválogatott szövetségi kapitányát életről és fociról, olaszságról és magyarságról, Istenről, családról és hazáról, no és kedvenc itáliai és hazai étkeiről kérdeztük az Útravalóban, a Mandiner nyári-őszi különszámában!
Elolvasom!