Ennyi volt, Mikler Roland után elköszönt a nemzeti csapattól Lékai Máté is?
A kiváló irányító úgy elérzékenyült, hogy félbe kellett hagyni az interjúját...
A szombati, Kielce elleni vereség után hetedszerre sem kerül Veszprémbe a BL-trófea. S bár a mieink a bronzmeccsen is tisztességgel helyt álltak, meg kellett elégedniük a negyedik hellyel.
Mint azt előző tudósításunkban is írtuk, a Telekom Veszprém nem könnyű napokat él át mostanában, hiszen alig tíz napja balszerencsés körülmények között bukták el a nyerésre álló bajnoki döntőt az örök rivális Szegeddel szemben, amely így megvédte a címét.
A hétvégi Bajnokok Ligája Final Four első találkozóján, a lengyel Kielce ellen nem állt ugyan messze a bravúrtól az Építők, de végül kétgólos vereséget szenvedett (35-37), így nem volt más hátra, minthogy Nilssonék a Kiel ellen valamiféleképpen kárpótolják a csapatot a kölni Lanxess Arénába újfent elkísérő több ezer Veszprém-fanatikust.
Mindenesetre
a bronzmeccs előtt a német csapat szakvezetője, Filíp Jicha ügyesen altatott,
mondván „mivel a Barcelona elleni vereséggel tulajdonképpen kiestünk egy versengésből, szívem szerint le sem játszanám a bronzmeccset. Ez egy olyan mérkőzés lesz, amelyet már egyik csapat sem akar igazán…”
A Veszprém vezetőedzője, Momir Ilics számára azonban igazán különleges motivációt is tartogatott a mérkőzés, hiszen korábban, játékosként éppen a Kiellel nyerte meg – kétszer is! – a Bajnokok Ligáját!
S még egy adalék: a magyar együttes korábban háromszor játszott bronzmérkőzést a Final Fourban, ám ezek közül csak egyetlenegyet (2017-ben, a Barcelona ellen) tudott megnyerni, így a Veszprém szempontjából ebből a szempontból is érdemes volt javítani a cseppet sem szépen kinéző Bajnokok Ligája-eredményességen.
Ilyen előzmények után cseppet sem volt meglepő, hogy a találkozó elején a Veszprém tűnt motiváltabbnak, és ami talán ennél is fontosabb: eredményesebbnek!
Pontosabban Lékaiék az első tíz perc után léptek el először kettővel, a 23. percben már háromgólos volt az előny, végül az első játékrészt négygólos fórral várta a 26-szoros magyar bajnok (18-14). Ekkor senki sem gondolt arra, hogy akár fordulhat is a kocka, bár a Kielce elleni szombati mérkőzés még a legfanatikusabb bakonyi szurkolókat is mérsékletre kellett, hogy intse.
Sajnos az óvatos duhajoknak lett igazuk: a második játékrész elején mindkét oldalon potyogtak a gólok, a két csapat egyaránt próbálkozott a hét a hat elleni variációval is, mindenesetre a mérkőzés ezen időszakában a csapatok nem igazán figyeltek a védekezésre, és a nagy rohanásban a Kiel az 52. percben – Sven Ehrig révén – a vezetést is átvette (32-31).
Innentől kezdve felváltva voltak eredményesek a csapatok,
és ahogy azt már az utóbbi időszakban a Veszprém meccsein megszokhattuk: az utolsó másodpercek ismét tartogattak váratlan fordulatokat.
Bár két perccel a vége előtt Andreas Nilsson találatával még a Veszprém vezetett (33-32), a svéd Nicklas Ekberg egymás után két hetest is hidegvérrel értékesített, s máris a Kiel érezhette magát a mennyországban.
Ám 20 másodperccel a vége előtt az egyiptomi klasszis, Omar Jahja elleni szabálytalanság után ezúttal mi kaptunk hetest (a rutinos francia bírópárosra, Karim Gasmira és Raouf Gasmira nem lehetett panasz…), amelyet az olimpiai bajnok francia, Kentin Mahé ezúttal is higgadtan értékesített.
Az idegek harcát (vagy nevezhetjük akár orosz rulettnek is a hétmétereseket) nem mi bírtuk jobban: az első három lehetőségből tőlünk csak Nenadics volt eredményes, míg a német csapat próbálkozói közül Ekberg, Weinhold és Magnus Landin is betalált, így a Kiel lett végül a Final Four bronzérmese, nekünk pedig marad a keserű felismerés: a Bajnokok Ligája ezen lebonyolítási formáját – egyelőre - nem a Veszprémnek találták ki. Mindenesetre Ilics mester szavai bizakodásra adhatnak okot: „az egész idény során jól játszottunk, csak a végén hiányzott valami, de úgy érzem, jó úton haladunk”
A mezőny kiegyenlítettségére jellemző: a Barcelona és a Kielce közötti Bajnokok Ligája-döntő is a rendes játékidőben döntetlent hozott (32-32), végül hétméteresekkel a katalán együttes lett a 2021/22-es BL-idény győztese, amely így történelmet írt, hiszen Carlos Ortega együttese lett az első, amely a Final Four 2010 óta íródó történelme óta meg tudta védeni a címét.
Nyitókép A bronzmeccsen Kentin Mahé volt a Veszprém egyik legjobbja, mégis csak a negyedik hely jött össze Fotó: MTI/Kovács Anikó