Olyan történt Berlinben, ami totálisan keresztül húzhatja Marco Rossi terveit
Az eltiltás időzítése különösen érzékeny a közelgő Nemzetek Ligája-meccsek előtt.
Frank Furedi magyar-kanadai író, társadalom-kutató és a Canterbury-i Kenti Egyetem szociológia emeritus professzora úgy látja, hogy a magyar futball a komoly globális erővé válás küszöbén áll. A DIE WELTWOCHE számára írt cikkében úgy fogalmaz, hogy csapatunk szálka az intézményesített futballközösség szemében, mert megkerüli a rasszizmusellenes rituálék korszellemét, mi több, feltűnően sikeres.
Ahogy Furedi jegyzetében fogalmaz, ez nem egészen olyan volt, mint az évszázad mérkőzése, amikor a magyar Aranycsapat 1953-ban 6-3-ra legyőzte Angliát a Wembley Stadionban. De közel jártunk ehhez. Anglia 0-4-es megalázó veresége a magyar csapattól a wolverhamptoni Nemzetek Ligája mérkőzésen, az angolok legrosszabb hazai pályán mutatott teljesítménye 1928 óta!
Frank Furedi cikkében kiemeli milyen figyelemreméltó a magyar labdarúgás újjáéledése olasz kapitányunk, Marco Rossi irányítása alatt. Ahogy fogalmaz:
„amikor a tavalyi Eb-n megnéztem, ahogy Magyarország döntetlent játszott Franciaországgal és Németországgal, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a vadonban töltött évtizedek után végre nagykorú lett a csapat.
Idén mindössze tíz nap alatt kétszer verték meg a magyarok Angliát, és döntetlenre jutottak Németországgal. A Nemzetek Ligája A-divíziójában a 3. csoport élén állnak” – elemzi a magyarok szereplését Furedi.
Kitér arra is, hogy ugyan a jelenlegi magyar csapatban nincs Puskás Ferenc képességű játékos, de imádja nézni Szoboszlai Dominikot, a csapat fiatal középpályását, valamint Szalai Ádámot, a 34 éves ütős csatárt, akire mindig lehet számítani, hogy megtartja a labdát.
Furedi a válogatott erejének lényegét ekképp látja:
„jelenleg azonban nyilvánvaló, hogy a játékosok egyéni ragyogása összefügg azzal a szinergiával és szellemiséggel, amelyet egy olyan csapat biztosít, ahol a játékosok egymásért játszanak.”
Így folytatja: „volt valami igazán varázslatos abban, ahogy a magyar csapat szembeszállt az angol csapatot alkotó világhírű játékosokkal. Úgy tűnt, hogy a csapat szinte erőfeszítés nélkül tette marginálissá és láthatatlanná az angol csatárt és szuperjátékost, Harry Kane-t. A futball túl gyakran az egyéni egoról szól. Magyarország játéka időszerű emlékeztetőül szolgált arra, hogy ha egy játékoscsoport igazi csapattá áll össze, akkor képessé válik nagyszerű eredmények elérésére” és Furedi részletesen idézte cikkében Marco Rossi nyilatkozatát is, mely szerint „a csatároktól a védőkig minden játékos a csapatért küzdött a jó eredmény elérése érdekében”.
A szociológus professzor emerítus nem ment el a futballpályákra indokolatlanul bevonszolt társadalmi jelenségek értékelése mellett sem és fontosnak tartotta, hogy ezeket is értékelje. Szerinte volt még valami, ami a magyar csapatot a győzelemre inspirálta és Szalai Ádám gondolatait idézte: "Azzal kezdeném, hogy ez a meccs már az első percben eldőlt, mert az a szurkolótábor, amely nem enged a rivális szurkolók provokációjának, már megnyerte a meccset."
Frank Furedi véleménye szerint Szalai nyilatkozata arra mutatott rá, hogy a meccsen az angol szurkolók közül sokan fütyültek, huhogtak, és akkora zajt csaptak, hogy nem lehetett hallani a magyar himnuszt. Arra is kitért, hogy a meccs után magyar szurkolókkal beszélgetve nyilvánvalóvá vált, hogy ők a brit média és kulturális berendezkedés célpontjai lettek.
Cikkében nem rejti véka alá, hogy a brit média nem tett említést a magyarok nemzeti himnuszának tiszteletlen túlkiabálásáról.
Arról is beszámol, hogy a magyar szurkolóknak elege van abból, hogy rasszistának bélyegzik őket, és amit nagyon nehezményeznek, az az, hogy az angol futballszervezet állandóan kioktatja őket a helyes viselkedésről.
Füredi cikkében kitér az angol csapatmenedzser, Gareth Southgate gondolataira is, aki például több alkalommal kijelentette, hogy igyekeznek „nevelni” a magyar szurkolókat az antirasszista gesztusok elfogadására, mint például a Black Lives Matters által ihletett térdelés.
Arról is említést tesz, hogy Anglia „kvázi gyarmatosító”, a magyar szurkolókhoz való hozzáállását kitűnően szemlélteti Robert O’Connor nemrégiben megjelent cikke a The Times-ban, amely a szélsőséges nacionalista előítéletek által motivált kemény bigottként kritizálja őket.
„Amit Southgate és O'Connor nem ért" – folytatja Furedi – „az az, hogy a belterjes megközelítésük, amellyel értékeiket ráerőltetik egy másik nemzet szurkolóira, csak haragot szül. Ez is közrejátszott abban, ami sok magyar játékosban dacos reakciót eredményezett.”
Szakmai elemzésében úgy látja, hogy a magyar futball a komoly globális erővé válás küszöbén áll. A magyar labdarúgás támogatói elkezdtek álmodozni az 1950-es évek fénykorának visszatéréséről. Sikerült visszaszerezniük valahogy az akkori futball szellemiségét. Úgy látja, hogy most az a feladatuk, hogy nekilássanak kemény munkával a további magyar futballsikerekre éhes utánpótlás nevelésének és képesség-fejlesztésének.
(Frank Furedi magyar-kanadai író, társadalomkutató, a Canterbury-i Kenti Egyetem szociológia emeritus professzora. Több mint 25 könyv szerzője, munkája azokat a fő kulturális tényezőket kutatja, amelyek megkérdőjelezik a szabadság és a szabadság erkölcsi státuszát a nyugati társadalmakban.)
Az eredeti cikk itt olvasható.
A nyitóképen: Wolverhampton, 2022. június 14.A magyar csapat tagjai a labdarúgó Nemzetek Ligája 4. fordulójában játszott Anglia - Magyarország mérkőzés után a wolverhamptoni Molineux Stadionban 2022. június 14-én. A magyar válogatott 4-0-ra győzött.MTI/Koszticsák Szilárd