Varga Ákos – a Racingline.hu szerzőjének írása a Mandiner Sporton

„Sok-sok egyeztetés után, és néhány magyar, illetve izraeli szponzor segítségével sikerült nekem is eljutnom az első hardenduro versenyemre, amitől mindig is nagyon tartottam. Azonban nagyon vonzott ez a műfaj, hiszen itt tudok a legtöbbet edzeni a superendurora, és sokkal izgalmasabbnak tartom a klasszikus endurozáshoz képest ezt a műfajt. Ennek ellenére rettegtem, hiszen még sosem mentem hardenduro versenyen, majd egyből egy világbajnoki fordulón akarok indulni. Egyrészt féltem, másrészt azt gondoltam, hogy a verseny a legjobb edzés, és itt a legjobbaktól tudok tanulni” – kezdte beszámolóját Zsigovits Norbert.

A motort egy helyi hobbistától kaptam kölcsönbe, egy gyári KTM EXC 300, ami le volt alacsonyítva, így a teleszkópok nem dolgoztak a legoptimálisabban, de nagyon örültem hogy kaptam motort és egyébként szuper volt a gép”  – folytatta Zsigovits.

„Hétfő délután értünk a helyszínre, így egyből neveztünk, majd megszereltem a gumikat a versenyre. Az érkezésünk kicsit későire sikerült, hiszen kedden már verseny volt, így nem volt lehetőségem kipróbálni a motort. Ennek oka az volt, hogy előtte hétvégén Tamásiban rendezték az Enduro EB-t és ott is indultam a szombati napon” – magyarázta Zsigovits.

„Kedden kezdődött a verseny. Először egy 40 perces endurokrossz hardenduro keverékű pályán kellett kvalifikálnom magam a superenduro elődöntőbe.

A pályán néhány rész volt nehéz, de nagyon intenzív volt, végig figyelni kellett, és dolgozni a motoron, a kezem eléggé bedurrant. A superenduro elődöntő következett. Sajnos az már nem sikerült olyan jól, ott nagyon hátrányosnak éreztem a futóművemet, sokszor átfordultam és a láncom is leesett, így nem sikerült a döntőbe jutnom. Ahogy végeztem, megkezdtük a motorom szervizelését. Sajnos most édesapám nem tudott velem tartani a versenyre, így az egyik barátommal, Bencével szervizeltük a motort, amivel nem volt gond, viszont így kevés időm maradt a pihenésre. Este megfúrtam a hátsó mousset (tömör belső), mert kicsit keménynek éreztem, illetve mindent átnéztünk a szerdai prológra” – árulta el Zsigovits.

A második és a harmadik nap

„A második nap egy órás hardenduro pályán zajlott a prológ.

Az elején egészen jó tempót tudtam menni, jól vettem az akadályokat, nem akadtam meg sehol. Eközben egyre melegebb lett és nem volt egy perc pihenő sem, az utolsó nehezebb feljárónál nagyon elfáradtam, ezért sokszor megálltam inni, és összeszedni magam fejben.

Szerencsére időben végeztünk így tudtam kicsit pihenni a csütörtöki napra” – tette hozzá Zsigovits.

„Az utolsó nap következett. 75 km hardenduro a hőségben. A rajt után gyorsan feltudtam jönni a 13. hely környékére és ott hatan, heten együtt mentünk, folyamatosan előzgettük egymást. A nehezebb feljárók előtt általában megelőztek a rutinosabb versenyzők, mert nekem még kicsit gondolkodnom kellett, hogy mit, hogyan is kell csinálni, de sokszor jobban jártam így, hiszen tudtam tanulni a többiek hibájából. Az első tankoló pontnál elkövettem azt a hibát, hogy nem tankoltam, így utána végig azon stresszeltem hogy vajon eljutok-e a következő szervizpontig. Ez visszavetett a teljesítményemen is, így vesztettem néhány pozíciót, azonban lehet így volt ez jó, mert így legalább nem kapkodtam. Végül eljutottam a szervizpontig ami az ötödik időellenörző állomás volt. Onnan még tovább mehettem, viszont utána nem sokkal lejárt a limitidő, így nem engedték, hogy végmenjek a pályán” – fejtette ki Zsigovits.

Azt gondolom, ez egy hatalmas eredmény, igaz a szerencse is közrejátszott, ám a maximumot hoztam ki magamból, és rengeteg új tapasztalatot gyűjtöttem. Szeretnék még tovább fejlődni és minél több hardenduro vb-futamon indulni” – zárta gondolatait Zsigovits.

Nyitókép: Zsigovits Norbert. Fotó: MOTAM