Természetes volt, hogy a Magyarországra végleg hazaköltöző Puskás Ferenc a honi labdarúgásban is kiemelkedő szerepet vállal. Először az utánpótlás és nemzetközi vonalon kezdett dolgozni, majd 1993-ban, Jenei Imre távozása után, négy mérkőzés erejéig a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya posztját is betöltötte. Az egyik nagy kedvence kétségkívül Pisont István volt, akivel kapcsolatban több párhuzamot is felfedezhetünk. Öcsi bácsi és Pisont is a Honvéd-szurkolók nagy kedvence volt, mindketten 10-es mezben játszottak, nem véletlen, hogy Puskás felkarolta az akkor mindössze 23 éves tehetséget, és az általa irányított négy találkozón (a Svédország, az Oroszország és Izland elleni vb-selejtezőkön valamint az Írország elleni barátságos meccsen) egyaránt a kezdőcsapatba jelölte Kispest későbbi „legnagyobb királyát!” Pisont így emlékszik vissza a legismertebb magyarra, a honi futball legendájára:
Öcsi bácsiról csak ódákat tudok zengeni! Bár több évtizedet élt hazánktól távol, sosem tagadta meg a magyarságát, mindig igaz hazafiként viselkedett, amikor pedig a válogatott szövetségi kapitánya lett, mindannyian kitörő örömmel fogadtuk, hogy együtt dolgozhatunk vele. Egyszerűen jó volt a közelében lenni!
Mi a legemlékezetesebb történeted vele kapcsolatban?
Bár Írország ellen, Dublinban csupán barátságos mérkőzést játszottunk, ez volt az egyik legemlékezetesebb mérkőzésünk, amelyet a mai napig emlegetünk az öregfiúk-válogatott összejövetelein, de a szurkolók emlékezetében is megmaradt. Nem véletlen, hiszen az írek már a 4. percben 2-0-ra vezettek ellenünk, úgy tűnt, felmossák velünk a gyepet, de aztán szünetig sikerült kihúznunk kapott gól nélkül.
Az öltözőben Öcsi bácsi pedig csak annyit mondott: „Ne féljetek, merjetek játszani, hozzátok ki magatokból, ami bennetek van!” A meccset végül 4-2-re megnyertük,