100 éve született az edzőlegenda, aki maga volt a Vasas

2022. február 21. 00:00

Napra pontosan 100 éve, 1922. február 21-én született az edzőlegenda, akinek életét beárnyékolta a kisfia gyerekkori balesete. Portré Illovszky Rudolfról.

2022. február 21. 00:00
null
Sal Endre

Budapesten született, szegény családban. A Hársfa utcában laktak a VII. kerületben, nem messze az Almássy tértől, ahol a gyerekek naphosszat fociztak. A kis Illovszky Rudolfnak sokáig nem volt rendes cipője sem,

egy bakancsban járt éveken át,

és a kiskora egyik nagy élménye volt, hogy nyolcévesen megkapta élete első gumilabdáját. Naphosszat focizott, a jobbak közé tartozott az Almássy téri grundok világában. A profi karrier persze sokáig szóba sem kerülhetett, 16 évesen egy autógumi-javítónál kezdett dolgozni és kitanulta a hegesztő szakmát is.

Illovszky Rudolf a taktikát magyarázza a Vasas edzésén 1959-ben. Fotó: Arcanum/Képes Sport

A munka mellett focizott Csepelen, majd hamar az MTK-hoz került, 1941-ben pedig leigazolta a Vasas. Ki hitte volna ekkor, hogy a jól cselező, gyors szélső évtizedekkel később a piros-kék klub legendája lesz edzőként? Pedig így történt. A magyar-válogatottban csak háromszor kapott szerepet játékosként, de ne felejtsük, a II. világháború után már formálódott a későbbi Aranycsapat, nehéz volt bekerülni a keretbe. Játékosként a bajnok ezüstérem volt a csúcs az életében, bezzeg edzőként.

Már harmincévesen a Vasas utánpótláscsapatait tréningezte, aztán amikor a gárda edzője, Baróti Lajos szövetségi kapitány lett, nem volt kérdés, hogy Illovszky Rudolfot ültetik a kispadra. A mindene volt a Vasas, nem véletlen, hogy 1958-ban a következőket írta róla az egyik újság: „Ha a klubhűség és a lelkesedés szobrát kellene megmintázni, a népszerű Rudi tökéletes modell lenne.” Ekkor már házas volt, s megszületett az imádott kisfia és kislánya.

A hatvanas évek elején aztán a 12 éves fiút szörnyű baleset érte.

A Balatonnál nyaralva a társaival fejest ugrált a magyar tengerbe. Az egyik ugrás után egy víz alatti buckába verte bele a fejét és a nyakcsigolyája és a gerince is megsérült, sokáig kerekesszékbe kényszerült és soha nem épült fel teljesen a balesetből. Évekkel később, 1970-ben a Magyar Ifjúságban Illovszky Rudolf fájó szívvel mesélte el a történteket: „Évek óta súlyos beteg a fiam. Egy balatoni ugrándozásnál úgy megsérült, hogy részlegesen mozgásképtelenné vált. Mindent megtettem, hogy gyógykezeltessem. Eddig azonban az orvosok, bár a maximumot nyújtották, nem érték el a kívánt és annyira áhított eredményt. Korosodom sajnos, ha valaha, akkor most igazán terveznünk kell a jövőnket” – monda azzal kapcsolatban, hogy Kuvaitból keresték meg egy mesés szerződéssel.

Nem véletlenül, hiszen edzőként maradandót alkotott. A karrierje során a Vasassal négy bajnoki címet nyert, 1962-ben pedig a Közép-Európa-kupát is elhódította a gárda. Kétszer volt szövetségi kapitány, Eb-negyedik hely és olimpiai ezüstérem lett az eredménye. Aztán ismét visszatért a Vasashoz, amelyet lelkileg el sem hagyott. Mert hát ő maga volt Vasas. Ha kellett hetven felett is leült a kispadra, vagy a szakosztályban dolgozott az imádott klubjáért. 1975-ben egy cikkben arról beszélt, a fiatal sportolóknak tudnia kell, hogy milyen nagy múltú egyesület a Vasas. Ha ismernék a hagyományokat, talán még jobban büszkék lennének a piros-kék mezre: „A Vasasban való szereplés mindig nagy próbatételt, kiállást, majd dicsőséget jelentett” – jegyezte meg az edző.

Illovszky Rudolf és a Vasas másik legendája, Mészöly Kálmán. Fotó: Arcanum/Labdarúgás

Rajongott a családjáért, a Vasasért és bár legendaként tisztelték a Fáy utcában, szerény volt, alázatos. Mivel gyerekként sokat nélkülözött,

boldog volt, ha vasárnaponként a kedvence, a rántott hús újkrumplival kerül az asztalra

és ha volt egy kis ideje, akkor nagyokat olvasott vagy éppen az egyik kedvenc énekesét, Koós Jánost hallgatta. Idős korában is gyakran kiment a Fáy utcába, örömmel adott tanácsokat, ám megviselte, hogy 85 évesen ott kellett állnia a 57 éves fia koporsójánál, aki sajnos egész életében mozgásproblémákkal küszködött a baleset miatt.

Illovszky Rudolf végül 2008 szeptemberében, 86 éves korában aludt el örökre. Az edzőlegenda, akinek nevét természetesen a Vasas-stadion viseli. És ez már így lesz az idők végezetéig…

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
syphax
2022. február 22. 01:43
Illovszky Rudi bácsi vérbeli szélső volt, RÁADÁSUL BAL-SZÉLSŐ. ( bár néha játszattak Vele jobb-szélsőt is!) ÉN ERRE A "nagy" VASASRA EMLÉKEZEM VELE LEGSZIVESEBBEN: KAMARÁS (KOVALIK)--KÁRPÁTI, KONTHA, SÁROSI--BUNDZSÁK, BERENDI--RADULY, CSORDÁS, SZILÁGYI I. KASZÁS (SZILÁGYI II.), ILLOVSZKY (LELENKA) Némi változást jelentett '56 a Vasasban is, mert akkorra Illovszky nagyrészt visszavonult, Kaszás disszidált és Kamarás kapus is abbahagyta a focit--bár az Ő--Kamarás esete mindenkiénél különösebb. Lelenka lett a balszélső Lenkei néven, aki azután "átment" a Dózsába, és egyre gyakrabban játszott Teleki Gyula is--a legkülönbözőbb baloldali posztokon. Ezekután lassan beépültek a csapatba a "CSODA IFI -VÁLOGATOTTAK": MÉSZÖLY, IHÁSZ ÉS MATHESZ.
Szittya66
2022. február 22. 01:43
Nagyon becsületes ember volt, nyugodjék békében!
Lacipapa55
2022. február 22. 01:42
Részben igaz. Ám nem kellene a magyar foci vergődését csak az ő nyakába varrni.
péterx
2022. február 22. 01:42
Adjon neki örök és boldog találkozást a fiával is a feltámadt Krisztus!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!