100 éve született az edzőlegenda, aki maga volt a Vasas

Budapesten született, szegény családban. A Hársfa utcában laktak a VII. kerületben, nem messze az Almássy tértől, ahol a gyerekek naphosszat fociztak. A kis Illovszky Rudolfnak sokáig nem volt rendes cipője sem,

és a kiskora egyik nagy élménye volt, hogy nyolcévesen megkapta élete első gumilabdáját. Naphosszat focizott, a jobbak közé tartozott az Almássy téri grundok világában. A profi karrier persze sokáig szóba sem kerülhetett, 16 évesen egy autógumi-javítónál kezdett dolgozni és kitanulta a hegesztő szakmát is.

Illovszky Rudolf a taktikát magyarázza a Vasas edzésén 1959-ben. Fotó: Arcanum/Képes Sport

A munka mellett focizott Csepelen, majd hamar az MTK-hoz került, 1941-ben pedig leigazolta a Vasas. Ki hitte volna ekkor, hogy a jól cselező, gyors szélső évtizedekkel később a piros-kék klub legendája lesz edzőként? Pedig így történt. A magyar-válogatottban csak háromszor kapott szerepet játékosként, de ne felejtsük, a II. világháború után már formálódott a későbbi Aranycsapat, nehéz volt bekerülni a keretbe. Játékosként a bajnok ezüstérem volt a csúcs az életében, bezzeg edzőként.

Már harmincévesen a Vasas utánpótláscsapatait tréningezte, aztán amikor a gárda edzője, Baróti Lajos szövetségi kapitány lett, nem volt kérdés, hogy Illovszky Rudolfot ültetik a kispadra. A mindene volt a Vasas, nem véletlen, hogy 1958-ban a következőket írta róla az egyik újság: „Ha a klubhűség és a lelkesedés szobrát kellene megmintázni, a népszerű Rudi tökéletes modell lenne.” Ekkor már házas volt, s megszületett az imádott kisfia és kislánya.

A Balatonnál nyaralva a társaival fejest ugrált a magyar tengerbe. Az egyik ugrás után egy víz alatti buckába verte bele a fejét és a nyakcsigolyája és a gerince is megsérült, sokáig kerekesszékbe kényszerült és soha nem épült fel teljesen a balesetből. Évekkel később, 1970-ben a Magyar Ifjúságban Illovszky Rudolf fájó szívvel mesélte el a történteket: „Évek óta súlyos beteg a fiam. Egy balatoni ugrándozásnál úgy megsérült, hogy részlegesen mozgásképtelenné vált. Mindent megtettem, hogy gyógykezeltessem. Eddig azonban az orvosok, bár a maximumot nyújtották, nem érték el a kívánt és annyira áhított eredményt. Korosodom sajnos, ha valaha, akkor most igazán terveznünk kell a jövőnket” – monda azzal kapcsolatban, hogy Kuvaitból keresték meg egy mesés szerződéssel.

Nem véletlenül, hiszen edzőként maradandót alkotott. A karrierje során a Vasassal négy bajnoki címet nyert, 1962-ben pedig a Közép-Európa-kupát is elhódította a gárda. Kétszer volt szövetségi kapitány, Eb-negyedik hely és olimpiai ezüstérem lett az eredménye. Aztán ismét visszatért a Vasashoz, amelyet lelkileg el sem hagyott. Mert hát ő maga volt Vasas. Ha kellett hetven felett is leült a kispadra, vagy a szakosztályban dolgozott az imádott klubjáért. 1975-ben egy cikkben arról beszélt, a fiatal sportolóknak tudnia kell, hogy milyen nagy múltú egyesület a Vasas. Ha ismernék a hagyományokat, talán még jobban büszkék lennének a piros-kék mezre: „A Vasasban való szereplés mindig nagy próbatételt, kiállást, majd dicsőséget jelentett” – jegyezte meg az edző.

Illovszky Rudolf és a Vasas másik legendája, Mészöly Kálmán. Fotó: Arcanum/Labdarúgás

Rajongott a családjáért, a Vasasért és bár legendaként tisztelték a Fáy utcában, szerény volt, alázatos. Mivel gyerekként sokat nélkülözött,

és ha volt egy kis ideje, akkor nagyokat olvasott vagy éppen az egyik kedvenc énekesét, Koós Jánost hallgatta. Idős korában is gyakran kiment a Fáy utcába, örömmel adott tanácsokat, ám megviselte, hogy 85 évesen ott kellett állnia a 57 éves fia koporsójánál, aki sajnos egész életében mozgásproblémákkal küszködött a baleset miatt.

Illovszky Rudolf végül 2008 szeptemberében, 86 éves korában aludt el örökre. Az edzőlegenda, akinek nevét természetesen a Vasas-stadion viseli. És ez már így lesz az idők végezetéig…