A Novak Djokovic-ügy legújabb fordulata: 2022. január 10, 8:26 – Anthony Kelly bíró megsemmisítette Novak Djokovic elzárását, és utasította a felelős szerveket, hogy 30 percen belül szolgáltassák vissza a szerb világelső vízumát. Mindemellett pedig kötelezte az ausztrál kormányt Djokovic összes költségének megtérítésére.
Topor Csaba írása a Mandiner Sporton.
Égető kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban:
Ez pontosan mit is jelent? Semmit. Technikai hibák tömkelege miatt a bíró nem dönthetett másként.
Tehát Djokovic indulhat az Australian Openen? Nem, dehogyis. Ez technikai hiba volt, nyilván nem Djokovic felelőssége, hogy az ausztrál szervek egymás között sem tudtak megfelelően kommunikálni. Ettől függetlenül a tornán való indulás még erősen kérdéses, stő.
Most akkor ki hibázott? Első körben mindenki, aki érintett. Craig Tiley versenyigazgató az egyik főbűnös, akinek kézben kellett volna tartania a procedúrát, ő volt kapcsolatban Djokovicékkal is. Emellett hibázott Victoria állam adminisztrációja is, amikor kiadta a különengedélyt, utána pedig visszakozott a kormányzat nyomására.
Mi jön most? Fogalmunk sincs. Az ausztrál kormány nyilván beleáll az ügybe, hatalmas arcvesztés lesz ez valakinek. Egyre inkább úgy tűnik, Djokovic jóhiszeműen érkezett Melbourne-be, ettől függetlenül egyáltalán nem biztos, hogy indulhat (és érdemes neki) a tornán…
Újra és újra. A sajtó iszonyatos nyomás alatt tartja immár közel tíz éve – a 2011-es év, amikor szinte kitépte a stafétát Federer és Nadal kezéből, megnyert majd mindent, ami megnyerhető, megvert szinte mindenkit, aki megverhető; nos, attól a történelmi évtől kezdve Djokovics kényszerpályára került.
A bűne egyszerű volt – elrontotta milliók, tízmilliók játékát. Belerondított a képbe, amit a sajtó állhatatos munkával csiszolt (nyalt) oly csillogóan fényesre. Azóta nincs megállás, fékevesztett hiénaként lihegnek a nyakán, várva a legapróbb hibát.
A hibák pedig nem szűnnek jönni. Érkeznek menetrendszerűen. A szimbiózis kialakult, a sajtó hergeli a közönséget, uszítja a tenisz- és sportrajongókat, ők veszik a lapot (védelmükben azért megjegyzem, így van ez az élet minden más területén, polarizálni kifizetődő és marha olcsó trükk), Djokovic pedig görcsösen küzd valami ellen, amit, ha elengedne, talán mindenki jobban járna.
Bárhogy próbál leszakadni a Nagy Hármas másik két tagjáról, csak rosszul tud kijönni belőle. A legjobb szándékú kezdeményezései is rosszul sülnek el, nem is beszélve a kapitális hibákról, amiket évről-évre elkövet. A sajtó szült egy páriát, egy közellenséget (emlékszünk McEnroe-ra, Connors-ra ugye), aki bármennyire is próbál ellenállni, nem tud kimászni a darálóból.
És úgy tűnik, nem is nagyon akar. A Covid alatt megrendezett Adria Tour, mely során játékosok és a személyzet tucatjai fertőződtek meg a vírussal, a profi játékosok szervezete (PTPA), melyet az ATP- vel és az ITF-el szembeállva alapított meg, az oltásellenesség határát súroló posztok mind-mind olyan konc, amire nem lehetett nem lecsapni. Novak adja a muníciót.
A tavalyi US Open döntőjében, amikor Djokovic élete legnagyobb lehetőségét bukta el (a Grand Slam, azaz a 4 nagy torna egy naptári évben történő megnyerése), megcsillant számára a remény, hogy a másfél évtizeden át áhított „feltétel nélküli” szeretet végre megtalálja. Elképesztő érzelmek szabadultak fel benne, rajongóiban és igen, azokban is, akik eddig nem kedvelték.
A Djokovic ügyben sokan megszólaltak. Olyanok is, akiknek a véleménye mértékadó és olyanok is, akiknek inkább nem kellett volna. Lássunk néhányat közülük:
Rod Laver, az ausztrál teniszlegenda szerint (aki pontosan tudja, milyen drákói szigorban él népe immár két éve, és milyen érzékeny bárminemű kivételezésre) jóllehet még senki nem tud semmit biztosan, Djokovic számára az AusOpen könnyen nagyon csúnya történetté válhat, a közönség pokollát teheti a tiszteletbeli ausztrál életét.
Nadal amellett, hogy kifejezte együttérzését Novak iránt, arra hívta fel a figyelmet, hogy a szerb pontosan tudta, mik a szabályok, ha akarta volna, beoltathatta volna magát, és akkor most semmi gond nem lenne. Nadal hangsúlyozta, hogy az oltás magánügy és annak megtagadásáért nem lehet elítélni senkit, a következmények azonban mindenkire vonatkoznak.
Scott Morrison ausztrál miniszterelnök szerint a szabályok mindenkire vonatkoznak, főleg akkor, amikor Ausztrália határait kell megvédeni. Az ilyen szigorú intézkedéseknek köszönhetik, hogy a világon náluk az egyik legalacsonyabb a halálozási arány, és továbbra is ébernek kell maradniuk. Ha Djokovic nem tudja igazolni, miért is kapott különengedélyt, már meg is veheti repjegyét haza.
Aleksandar Vusic szerb miniszterelnök szerint Djokovic az ausztrál belpolitikai csatározások áldozata, és aki ellen a hatóságok „hajtóvadászatot” indítottak. Az általa „színjátéknak” aposztrofált esemény szerinte azért is álságos, mert számos más játékos, hasonló különengedéllyel nem került elzárásra (ez igaz, egy kivétellel, a cseh Renata Voráčová vízumát szintén visszavonták).
Boris Becker szerint Novak jó szándékú ember és ugyan valóban beolthatta volna magát, ám ne gondolja senki, hogy annyira „idióta”, hogy csak úgy elindul Ausztráliába anélkül, hogy valaki ne biztosította volna a tornán való indulás felől.
A tét nem kicsi. Djokovic vállaltan a „Minden Idők Legnagyobbja (MIL)” címre hajt, Federer, Nadal és ő is 20-20 Grand Slam trófeával állnak az Olümposz tetején, egyetlen siker választja el a szerb szupersztárt attól, hogy immár szinte minden paraméter alapján ő legyen a MIL. Ettől rettegnek Feder és Nadal rajongói és ebben bíznak Djokovic szurkolói. Harmincnégy évesen az idő már nem Novak barátja, ki tudja menyi ideje van végrehajtani a missziót?
Mielőtt végleg elmerülnék a szubjektivitás mocsarában, lássuk a tényeket (jelenlegi tudásunk szerint):
Az ügyészség vádirata
És még mielőtt úgy tűnne, Djokovic áldozat, hát egy fenét. Rengeteget tett azért, hogy ez az ügy így eszkalálódjon. Íme öt ok, amiért Djokovic maga (is) felelős a történtekért:
A védelem nevében
A történet azonban nem ilyen egyszerű. A védelemnek is számos nyomós és bizony, akár elfogadhatónak is nevezhető érve van, lássunk öt okot, ami miatt Djokovic nem, vagy kevésbé felelős a történtekért.
Az igazság persze, mint mindig, valahol középtájt lehet. Djokovic, mint oly sokan ebben a vészterhes időszakban döntött és választott. Sokan elítélik emiatt, sokan a pártjára állnak. A világ is egy merő káosz, eligazodni abban, hogy egyik országban miért lehet azt, amit a másikban nem, hogy mikor, hol éppen milyen szigorításokat vezetnek be, nos, ez most tényleg kemény helyzet, embert próbáló.
miközben ott lebegett a feje fölött Damoklész kardja. Djokovic kimondottan intelligens, szociálisan is nagyon érzékeny személyiség, kizárt, hogy ha tudja, mibe keveredik, bevállalja. Jóhiszeműségét illetően kétségeim sincsenek.
Azonban nem normális időket élünk, a békeidők logikája most nem érvényesül. Háborúban állunk egy láthatatlan ellenséggel szemben, aki hétről-hétre újraírja a játékszabályokat. Ehhez alkalmazkodni kell – országoknak, kormányoknak, egyéneknek egyaránt. Van, aki felvállalja a rizikót (ahogyan Djokovic is tette), ebben pedig benne van a bukás lehetősége is.
De az ár, amit most Djokovic-csak meg akarnak fizettetni, az (szerény véleményem szerint) messze nem áll arányban az ügy valós súlyával.
Azok pedig, akik első felindulásban nekiestek, most valószínűleg kezüket tördelve imádkoznak, hogy végül mégis az derüljön ki, hogy mindenről Djokovic tehet, nehogy magyarázkodni kelljen. A meccs egyelőre nem ért véget.
Nyitókép: Novak Djokovic a tavalyi Australian Openen, ahol megszerezte a rekordot jelentő kilencedik bajnoki címét. Fotó: William West / AFP
Donald Trump néhány nappal ezelőtt egy posztjában előrevetítette, hogy hivatalba lépése napján új védővámot vetne ki a Mexikóból, Kanadából és Kínából érkező árukra. Mi lehet az újabb vámháború következménye? Mi várható Peking részéről?
A világklasszis teniszező nem ilyen bánásmódot érdemelt volna.
Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök a 16 éven aluliaknak nemes egyszerűséggel megtiltaná a közösségi média használatát.
Szerdán is rendezett egy kis műsort Rubljov a francia fővárosban.
A meneküléshez használt kocsit akarta eltüntetni, de végül saját magát gyújtotta fel a férfi.
Marozsán Fábián neve egyre ismerősebben cseng a nemzetközi tenisz-világban – miután az első számú magyar teniszező lett.
Platina lemezzel és a múlt árnyaival vagy éppen fénylő szikráival Ákos lett Ákos előzenekara, hogy végül egy angyalnak monumentumot állítva a Metropolis épüljön fel.
A sztárséf hatalmas megtiszteltetésnek nevezte John Cena látogatását.
