Az biztos, hogy a KMH akár védőként is bevethető csatárának a neve gólszerzőként többször már nem hangzott el, és sokáig úgy tűnt, hogy több játékosé már nem is fog. Nyomasztó fölényben játszott a záróharmadban is a magyar csapat, de sokáig nem született újabb gól. Ennek ellenére az utolsó percekben már minden magyar mosolygott a pályán, a kispadon, a nézőtéren. Sőt, a mieink kanadai kapitányának az arcán is végigfutott egy mosolyszerű dolog. Jogosan. Aztán a végére csak
megrázták a lányok megint az a bizonyos gólzsákot, és még négyszer landolt a korong a lengyel kapuban.
Horváth Imola először, Taylor Baker másodszor volt eredményes a meccsen, míg Seregély Míra mesterhármassal keserítette el Sasst. Ugyanis így hívták a lengyelek kapusát, de Sass sem Seregéllyel, sem a többi magyar játékossal nem tudott elbánni. Ennek ellenére őt választották a legjobbnak a vesztes csapatból. Ez sokat elárul ellenfelünk teljesítményéről. Illetve arról, hogy mennyit engedtek neki a magyar lányok.
A 11-1-es parádé végére minden itthonról szurkoló nyilván befejezte az ebédjét, és együttérzően állapíthatta meg, hogy amit a lengyelek benyeltek, az gombócból is sok. A jó ebédhez szólt, gólt köszöntő nóták után
felhangzott a győztes tiszteletére a Himnusz.