„Összetört egy álom, lassan megszokom, de mégis fáj" – Marco Rossi is tudja, elszálltak a vb-remények

Már az elbasani, történelmi vereség is egy fejbekólintás volt számunkra, hiszen

de Zakariás József, Kubala László, Illovszky Rudolf és a többiek mentségére legyen szólva: 73 éve csak barátságos mérkőzést vívtunk riválisunkkal.

Elbasanban még akadtak helyzetecskéink (Szoboszlai előtt kétszer, míg Kleinheisler előtt egyszer adódott kecsegtető alkalom), ám a Puskás Arénában – jóindulattal – csak Sallói Dániel pörgetését vagy éppen Szalai Attila kapufára talpalását nevezhetjük annak – ráadásul utóbbi lehet, hogy leshelyzetből jött össze.

Az angolok elleni hazai találkozó első félideje még a nem is olyan távoli, dicső időket idézte, de aztán a második játékrészben fokozatosan fölénk nőtt az Eb-ezüstérmes ellenfél. Ekkor még csak azt hittük:

A mély sebet csak tovább fájdította, hogy a FIFA (egyáltalán nem FARE-módon) két mérkőzésre bezáratta a Puskás Arénát – a San Marino elleni találkozóra vonatkozó büntetést nagylelkűen felfüggesztette - de ekkor még azt hittük: ha idegenben móresre tanítjuk Uzuniékat, hazai környezetben akkor is megverjük őket, ha nem lesznek szurkolók a stadionban.

Nos, az élet egészen más forgatókönyvet írt, mint azt szerettük volna: Elbasanban és Budapesten is egyértelműen fölénk nőttek az albánok, a korábban legendásan stabil védekezésünk eléggé ingatag alapokon áll, amelyben – fáj kimondani, de ettől még igaz – Bolla Bendegúz és Kecskés Ákos egyelőre nem üti meg a nemzetközi középmezőny alsó felének szintjét, míg Lang Ádám esetében az ember szinte mindegyik megmozdulása után csak azon töri a fejét:

Az életben maradáshoz létfontosságú lett volna a budapesti győzelem, de ami korábban remekül ment az üres lelátók előtt (menetelés és feljutás a Nemzetek Ligájában, remeklés a tavaszi vb-selejtezőkön), az őszre köddé vált. Fájdalmas volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy hiába álltunk jóval előrébb a világranglistán (40. hely), a 66. pozícióban lévő albánok egyszerűen fölénk nőttek. Az első félidőben még csupán régi, jó ismerősünk, Myrto Uzuni ijesztegetett, a mérkőzés folyamán három ziccert is kihagyott a Fradi légiósa, (köszönjük szépen), nem véletlen, hogy lekapta őt Edoardo Reja, akinek a helyére Armando Broja állt.

és sajnos nem csak Elbasanban, hanem Budapesten is újra hülyét csinált a védelmünkből a Southampton Angliában született légiósa.

Vélhetően rá – is – gondolt Marco Rossi, amikor a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón arról is beszélt, elsősorban a minőségbeli különbségek döntöttek az ellenfél javára. Sajnos idáig jutottunk: egy Albánia elleni hazai mérkőzést követően – lehajtott fejjel – azt elemezgetjük: riválisunknál sokkal jobb futballisták játszottak, mint nálunk. Nincs mit tenni, ezt a kudarcot már nem lehet semmissé tenni, de fennáll a nagy kérdés: hogyan tovább?

Hiszen kedden este, a Wembley stadionban a világ egyik legerősebb együttese, Anglia lesz a mieink ellenfele. S bizony, a Brit Oroszlán sem feledte a budapesti mérkőzést, és annak mellékzöngéit, ezzel is magyarázható, hogy Gareth Southgate szövetségi kapitány az Andorra ellen idegenbeli találkozón – többek között - Harry Kane-t, Kyle Walkert, Raheem Sterlinget és Jack Grealish-t is pihentette, nem is titkoltan azért, hogy

Ehhez képest nálunk az a helyzet, hogy az amúgy is ezer sebből vérző csapatból sárgalapos eltiltás miatt hiányzik majd Botka Endre, az MLSZ-szel kötött megállapodás értelmében Willi Orbánt visszarendelte az RB Leipzig (még szerencse, hogy Gulácsi Pétert és Szoboszlai Dominikot meghagyták nekünk), ráadásul Kleinheisler László combizom-, míg a Ferencváros kapusa, Dibusz Dénes bokasérülés miatt már el is hagyta a válogatott főhadiszállását. Orbán helyére a széles közvélemény előtt szinte teljesen ismeretlen korosztályos válogatott, az olasz Parmában légióskodó Balogh Botond kapott meghívót, de őt aligha veti be Kane-ék ellen Marco Rossi.

A szövetségi kapitány azért sincs könnyű helyzetben, hiszen úgy kell lelket önteni a fiúkba, hogy a védelem – finoman fogalmazva sem – a legerősebb,

S persze, hiányzik, nagyon hiányzik a csapatból Szalai Ádám is, aki nem csak fontos gólokat szerez, nem csupán a pályán vezér, hanem az öltözőben néha Marco Rossi helyett (vagy inkább mellett) is hangadó, s aki biztos nem hagyná, hogy Angliában egy súlyos vereségbe szaladjon bele a magyar válogatott.

Mi sem szeretnénk.        

Helyette inkább

S ha egy csapat ennyire gödörben van – a futball kiszámíthatatlanságából adódóan – akár egy hatalmas meglepetést is okozhat.

Ám az év utolsó három vb-selejtezője (novemberben Lengyelországba utazunk, majd a Puskás Arénában fogadjuk San Marinót) azért is különösen fontos, mert ha további váratlan pontvesztésekbe szaladunk bele, veszélybe kerül az MLSZ-szel 2025-ig szerződésben lévő Marco Rossi pozíciója, akinek a sikeres Eb után alaposan megnőtt az ázsiója Európa-szerte, és ahogy tudjuk, számos kecsegtető ajánlata van a magyar szövetséggel kötött élő megállapodása ellenére.

Szoboszlaiék tehát nem csak a magyar futball jövőjéért, hanem a szövetségi kapitányért is játszanak majd Londonban, Varsóban és a Puskás Arénában. Nem kicsi a tét…    

Nyitókép: Kommentár nélkül...