- Sajnos ez igaz, gondoljunk csak bele, hogy Magyarország utoljára az 1962-es, chilei vb-n, tehát majdnem 50 éve győzte le utoljára Angliát. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a pályán a győztesnek mindig igaza van. És az sem igaz, amelyről az ABBA együttes énekel, miszerint „The Winner Takes It All” azaz a győztes mindent visz. Arra azonban tényleg kíváncsi lennék, miért tartott ennyi ideig a döntés meghozatala? Ugyanis a stadionbiztonsági szabályzat szerint a biztonsági zónában történt rendbontások is olyannak tekintendők, mintha a stadionon belül követték volna el őket. Az Eb-döntő legbrutálisabb képei azonban - amelyek a békés olasz szurkolók repülőtéri bántalmazásáról tanúskodtak -, már egyértelműen büntető eljárás hatálya alá tartoznak. Ezek a magyar jog szerint csoportos garázdaságnak vagy akár közösség tagja elleni erőszaknak is minősülhetnek, de ne feledjük azt sem, hogy a rasszizmus teljesen más megítélés alá esik, mint az akár testi sértéssel is járó, egyszerű verekedések. Azonban az álláspontom az, hogy amikor az egyik szurkolói csoport egy közösséghez tartozás miatt veri a másikat, az legalább olyan súlyos, mint a rasszista indíték.
- Mennyi esélyt lát arra, hogy az Anglia – Magyarország világbajnoki selejtezőn, a vendégszektorban történt rendbontások miatt a FIFA illetékesei eltörlik a San Marino elleni mérkőzésünkre érvényes felfüggesztést, és a november 12-i találkozó is zárt kapus lesz?
- Ez nagyon eltúlzott lenne, de én már semmin nem lepődöm meg. Abban talán bízhatunk, amit Bandi bácsi, az általános iskolai technikatanárom mondott, miszerint "a jó munkához idő kell, a lassú munkához sok idő"...
Nyitókép: Megszokott szereposztás: angol szurkolók, rendőrök, füstbomba... Fotó: MTI/EPA Guillaume Horcajuelo