Dr. Borbély Zoltán az UEFA szankciója után: Nem az angolok büntetése enyhe, a miénk eltúlzottan súlyos!

A témával kapcsolatban a Mandiner állandó jogi szakértője, dr. Borbély Zoltán ügyvéd áll rendelkezésünkre.      

- Hangsúlyozni kell – kezdi az ismert sportjogász -, hogy nem az angolok büntetése enyhe, hanem a miénk eltúlzottan súlyos. Különösen a FIFA által kiszabott, zárt kapus büntetés, hiszen a nemzetközi szövetség előtt mi már tiszta előéletűek voltunk, így legfeljebb a szektorbezárás lehetett volna alkalmazható. Az UEFA-büntetés esetében más a helyzet. Az európai szövetségnél sajnos nem voltunk makulátlan előéletűek, és ne feledjük, hogy több mérkőzés miatt összevont büntetést kaptunk. Ezt a büntetőjog halmazati büntetésnek hívja, én pedig „túlbüntetésnek”.

- Ami érdekes, hogy míg az angolok büntetésén három hónapot gondolkodott az UEFA illetékes bizottsága, a FIFA illetékesei a magyar – angol vb-selejtezőt követően napokon belül lesújtottak ránk.

- Az UEFA angolokkal szembeni eljárása több mint negyedévig tartott, amely a sportfegyelmi eljárásokban példátlanul hosszú idő, mivel ott a gyorsaság a legfontosabb szempontok közé tartozik. Már Cesare Beccaria márki, a modern büntetőjog egyik legjelentősebb alakja is leírta a „Bűnökről és büntetésekről” című művében, hogy a büntetésnek nem a súlyossága, hanem annak elmaradhatatlansága jelenti a visszatartó erőt. Ebből az is következik, hogy

Egy hasonlattal élve: ha a gyermekünket nyáron egy csínytevés miatt fagyimegvonással büntetjük, ám ezt csak novemberben hajtjuk végre, biztosak lehetünk abban, hogy a szemünkbe nevet. Kicsit velünk is valami hasonló történt a múltban. Egy nyári, Magyarország – Izrael barátságos mérkőzésen történtek miatt, a következő tavasszal megrendezett, románok elleni selejtezőnk lett zárt kapus úgy, hogy közben három mérkőzést is lejátszottunk már. Úgy tűnt tehát, mintha kifejezetten a Románia elleni hazai mérkőzésünkre időzítették volna az illetékesek a büntetést. Az már csak ráadás volt (mint azt már egy korábbi interjúban is említettük), hogy a lausanne-i Sportdöntő Bíróság előtt a FIFA jogi képviselője egy román kolléga volt, akinek a legkellemetlenebb volt ez a szituáció.

- Mennyire van valóságalapja annak az állításnak, hogy az angolokkal azért bánnak kesztyűs kézzel a nemzetközi szövetség illetékesei, mert futballnagyhatalom, minket meg azért vertek rögtön a betonba, mert kis ország vagyunk?

- Sajnos ez igaz, gondoljunk csak bele, hogy Magyarország utoljára az 1962-es, chilei vb-n, tehát majdnem 50 éve győzte le utoljára Angliát. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a pályán a győztesnek mindig igaza van. És az sem igaz, amelyről az ABBA együttes énekel, miszerint „The Winner Takes It All” azaz a győztes mindent visz. Arra azonban tényleg kíváncsi lennék, miért tartott ennyi ideig a döntés meghozatala? Ugyanis a stadionbiztonsági szabályzat szerint a biztonsági zónában történt rendbontások is olyannak tekintendők, mintha a stadionon belül követték volna el őket. Az Eb-döntő legbrutálisabb képei azonban - amelyek a békés olasz szurkolók repülőtéri bántalmazásáról tanúskodtak -, már egyértelműen büntető eljárás hatálya alá tartoznak. Ezek a magyar jog szerint csoportos garázdaságnak vagy akár közösség tagja elleni erőszaknak is minősülhetnek, de ne feledjük azt sem, hogy a rasszizmus teljesen más megítélés alá esik, mint az akár testi sértéssel is járó, egyszerű verekedések. Azonban az álláspontom az, hogy amikor az egyik szurkolói csoport egy közösséghez tartozás miatt veri a másikat, az legalább olyan súlyos, mint a rasszista indíték.

- Mennyi esélyt lát arra, hogy az Anglia – Magyarország világbajnoki selejtezőn, a vendégszektorban történt rendbontások miatt a FIFA illetékesei eltörlik a San Marino elleni mérkőzésünkre érvényes felfüggesztést, és a november 12-i találkozó is zárt kapus lesz?  

- Ez nagyon eltúlzott lenne, de én már semmin nem lepődöm meg. Abban talán bízhatunk, amit Bandi bácsi, az általános iskolai technikatanárom mondott, miszerint "a jó munkához idő kell, a lassú munkához sok idő"...

Nyitókép: Megszokott szereposztás: angol szurkolók, rendőrök, füstbomba... Fotó: MTI/EPA Guillaume Horcajuelo