„Úgy mentem a döntőre, hogy meg akarom nyerni!” – Veres Amarilla a Mandinernek

Paralimpiai, világ-és Európa-bajnoki bronzérmesként érkezett a tokiói paralimpiára, ahol a riói harmadik hely után aranyérmet nyert párbajtőrben. Most ért be a sokéves munka?

Igen, és nagyon elégedett vagyok a paralimpiai aranyéremmel – mondta Veres Amarilla, aki ezzel a második magyar paralimpiai bajnok kerekesszékes vívó Szekeres Pál után, aki 1992-ben Barcelonában egyszer és 1996-ban Atlantában kétszer nyert paralimpiai aranyérmet. – Alapvetően arra készültem, hogy Tokióban mindenképp döntőt szeretnék vívni párbajtőrben és kardban is. Sajnos utóbbi fegyvernemben nem sikerült, viszont párbajtőrben bejutottam a fináléba, amit meg is tudtam nyerni.

A kardban elért kilencedik hely miatt csalódott, de valamennyire kárpótolja a párbajtőrben szerzett aranyérem?

Nem tudom, hogy az aranyérem mennyire kárpótolhat egy kilencedik helyet, de örülök, hogy most már használhatom a paralimpiai bajnoki címet, egyelőre ízlelgetem ezt az érzést, és egyre jobban tetszik. Azonban kardban nem a kilencedik helyet terveztem, ezt mindenképp ki szeretném javítani a jövőben.

A párizsi paralimpián szeretné kijavítani ezt az eredményt?

Párizsban a tokiói eredménynél jobbat szeretnék elérni kardban. Párbajtőrben pedig elég magasra tettem a lécet a párizsi paralimpiai szerepléssel kapcsolatban.

Emellett sporttörténelmet is írt, mivel Ön az első magyar nő, aki kerekesszékes vívásban paralimpiai aranyérmet nyert. Felfogta már?

Nem dolgoztam még fel teljesen ezt az információt. Ám a tokiói paralimpiai csapat az aranycsapat, ahogy Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke fogalmazott. Ez valóban így van, ugyanis

Ráadásul Ön szerezte meg ennek a szupercsapatnak az első aranyérmét. Ez lökést adhatott a magyar küldöttség többi tagjának a tokiói paralimpián?

Nem gondolom, hogy lökést adott nekik, inkább csak példát mutattam, hogy meg lehet csinálni. Mindenki kergeti az aranyérmet, mindannyian ezért dolgozunk, amióta elkezdtünk sportolni, ám nagyon távolinak tűnik ez a cél. Miután paralimpiai bajnok lettem, azt láthatták a többiek, hogy igenis meg lehet nyerni az aranyérmet, és ez nem lehetetlen küldetés.

Az aranyéremért pedig nagyon meg kellett küzdenie. Két nagyon erős kínait kellett legyőznie. Az elődöntőben a kardban és párbajtőrben világbajnok kínai Csing Pient verte meg, aki Tokióban kardban paralimpiai bajnok lett, míg párbajtőrben a negyeddöntőben a tizenkétszeres paralimpiai érmes, többszörös világ- és Európa-bajnok Krajnyák Zsuzsannát búcsúztatta. A kínaiak ellen külön taktikát is dolgoztak ki az edzőjével, Kovács Ivánnal, amely szerint gyors akciókat kellett végrehajtania. Végül hogyan sikerült legyőznie Csing Pient?

A kínaiak ellen nagyon nehéz vívni, mert iszonyú gyorsak, dinamikusak, technikásak és okosak. Ez egy tökéletes vívó leírása. Rendkívül nehéz megtalálni rajtuk a fogást.

Ekkor az edzőmmel, Kovács Ivánnal összenéztünk, majd kitaláltunk egy támadó jellegű taktikát, ami párbajtőrben nem ritka, az én vívásom alapból offenzív, viszont a kínaiak ellen nem mindig szoktuk ezt vívni. Ezúttal mindent feltettünk egy lapra: ha bejön a taktika, sikerrel járok, ha nem sikerül, akkor nagyon kikapok. Szerencsére az előbbi valósult meg.

Míg a döntőben a hatszoros paralimpiai bajnok és háromszoros világbajnok kínai Csing Zsunggal vívott, akitől Ön kikapott a csoportkörben, viszont a legjobbkor, a döntőben visszavágott a vereségért.

Csing Zsunggal már többször vívtam, és általában egy tussal vagy én nyerek, vagy ő, ám kifejezetten erős ellenfél. A versenynapon a csoportkörben pont ő tudott két tussal többet adni és megverni engem, de nem ez járt a fejemben, amikor felmentem a pástra a döntőben, hanem azokra az asszókra gondoltam, amiket a korábbi versenyeken megnyertem ellene.

Ráadásul a döntőben hátrányból fordítva nyert 15:12-re. Hogyan élte meg a finálét?

Igazából a hátrányra nem is emlékeztem, utólag mondták nekem, hogy nem vezettem végig. Hiába volt egy-két-három tus a hátrányom, az egész asszót én irányítottam, és amikor tust kaptam, azért történt, mert én hibáztam. Így éreztem belülről, bár még nem néztem vissza a finálét. Nem észleltem benne lélektani váltást sem, egyszerűen végig daráltam, és megpróbáltam minél hamarabb tusokat szerezni azért, hogy a kínai ellenfelem ne tudja kihasználni azt az előnyét, hogy nagyon gyors hátrafelé.

A koronavírus-járvány miatt sokáig nem rendeztek versenyeket a tokiói paralimpia előtt. Hogyan tudott így felkészülni?

2019. február 13. és 16. között tartották a kerekesszékes vívó világkupát Egerben, és a koronavírus-járvány miatt azóta nem rendeztek versenyt a tokiói paralimpiáig. Sokat számít, hogy milyen környezetben edzek, ezért a klubomnak, a BVSC-nek hatalmas szerepe van a sikeremben. Amikor a pandémia miatt nem tudtunk edzeni, akkor is mindenben támogatott a BVSC, és lehetőséget adott, hogy a szigorú szabályozásoknak megfelelve is tudjunk dolgozni, hiszen edzés nélkül nem lehet kimenni a paralimpiára.

Hogyan edz a klubjában?

Ép vívókkal edzek. Beülnek a kerekesszékbe, és vívunk egymással. Nagyon sok vívó pedig a lábával erős, és a távolsággal operál, nekik kifejezetten hasznos, hogy kerekesszékbe ülnek edzeni, hiszen nem használhatják a lábaikat, és mindent csak kézzel kell megoldani. Egészen más szemlélet, de a technikája ugyanaz.

Többször is említette, hogy csapatmunka eredménye volt a sikere. Kiknek köszönheti ezt?

Elsősorban a klubomnak, a BVSC-nek, mert minden feltételt megteremtett a felkészülésemhez. A párbajtőredzőm, Kovács Iván és a kardedzőim, Bódy Benjamin és Bódy István is rengeteget segített, azonban nem venném külön a két fegyvernemet, hiszen a kerekesszékben való mozgás ugyanaz párbajtőrben és kardban is. Tehát a két fegyvernem edzése segíti egymást, ez a kettő húzza egymást, minél jobb vagyok az egyikben, annál jobb leszek a másikban is. Az összes vívóedzőm a siker részese, így a nevelőedzőm, Pákey Béla, aki mindkét fegyvernemre tanított, az erőnléti edzőm, Kurucz Attila, aki rengeteg munkát fektetett ebbe, hajnal négykor jött velem kondizni a kiutazás előtt. Emellett sokat köszönhetek a sportpszichológusomnak, Faludy Viktóriának és a dietetikusomnak, Somogyi Kovács Anitának.

Nagy köszönettel tartozom az egész családom összes tagjának, aki támogatott engem. A családi háttér majdnem ugyanolyan fontos, mint az edzés. Ha a családban valami nincs rendben, akkor az ember nem tud maximálisan teljesíteni.

Nemrég érkezett haza. Mik a tervei? Mennyit pihen és mikor tér vissza az edzőterembe?

Egy-két hetet tudtam pihenni. Szeptember 13-án pedig elsőévesként elkezdtem a jogi képzést a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, hétfőn reggel 8 órakor órám volt. Szóval ennyi volt a pihenés. Már tavaly szeptemberben be akartam iratkozni a paralimpia után, azonban egy évvel elhalasztották azt, így idén jelentkeztem még egyszer az egyetemre.

Ha rendeznek versenyt januárban vagy februárban, akkor versenyezni is fogok.

Mikor kezd készülni a 2024-es párizsi paralimpiára?

Egy-két hónap múlva, amikor visszamegyek az edzésbe, hiszen a hosszú távú terv a párizsi paralimpia. Előtte rendeznek egy Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot jövőre, valószínűleg, ha a pandémia engedi. Emellett tartanak világkupákat és paralimpiai kvalifikációs versenyeket. Van hová előretekinteni.

Nyitókép: A büszke aranyérmes Veres Amarilla a kerekesszékes vívás A kategóriájú egyéni párbajtőrversenyének eredményhirdetésén a tokiói paralimpián a Makuhari Rendezvényközpontban 2021. augusztus 26-án. MTI/Koszticsák Szilárd