Ingebrigtsen igazi nagy támadását nem tudta visszaverni Cheruiyot százötven méterrel a vége előtt. Egy ilyen telibe megfutott verseny végén érthető, ahogy az is, hogy a sokat utazó norvég olimpiai csúccsal nyert.
A kenyainak inkább az ezüstérmét kellett megvédenie. Sikerült, ami így méltányos, hiszen elsősorban az ő vezetésének köszönheti a 3., a 4., az 5., a 6. és a 8. helyezett, hogy élete legjobbját futotta.
Nagy parti
Hogy Cheruiyot miért vezetett több mint két kört, az – ahogy az Eurosport közvetítésben is hallottuk – talány. Ennyi biztosnak tűnik: eredetileg a mezőny végén utazva akarta megnyerni a versenyt, mivel lassú futásból bőven jobb a hajrája, mint Ingebrigtsennek. Ám ezt az utat gyorsan lezárta a norvég azzal, hogy rögtön az élre állt, tempót futott.
Innentől zavarosabb a kép: volt neki terve elől? Cheruiyot azt gondolhatta, hogy igen. Más ugyanis nem szól amellett, hogy a szoros tapadás, majd lehajrázás helyett megelőzze Ingebrigtsent egy kör után, mint az, hogy csak ne történjen olyan, amit a norvég akar. Akármit is akar. Alapjában véve kézenfekvő elv, de lehet, hogy ezúttal az akarat üres volt; és Cheruiyot a vörös posztóra döfött, nem mellette a merész fickóra.
Ezt innen Budapestről nem tudhatjuk. Viszont van egy ember Európában, aki nem csak három és fél perc alatt fut le másfél kilómétert, hanem közben ilyen blöffökön is tud járni az esze. Felemelő érzés.
Norvégiának olimpiai bajnoka van ezerötszáz méteres síkfutásban olimpiai csúccsal és világcsúcstartó olimpiai bajnoka négyszáz méter gáton. Amivel régóta hitegeti magát Európa, egyre kevésbé látszik igaznak. Nem a genetika okán uralkodik Kenya, Etiópia, vagy sprintben a karibiak. Inkább, ahogyan ezt régóta mondják az ottaniak, például a maraton királya, Eliud Kipchoge is: a futókultúrájuk miatt.
Ahol van futókultúra, ott lesznek világraszóló olimpiai bajnokok. Mint Jakob Ingebrigtsen.
Nyitókép: MUSTAFA YALCIN / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP