Szégyenteljes fehérvári kiesés Örményországban

Sokan talán még nem is találkoztak az Európa-konferencialiga kifejezéssel, és a magyar bajnokság dobogósa már búcsút is intett neki. Az újságírók nyelvészek bevonásával még azon vitatkozgatnak hogy az angolul „UEFA EUROPA CONFERENCE LEAGUE” kifejezést hogyan is kellene magyarul írni, de már el is könyvelhettük az első komoly fiaskót itt. Pedig ez a harmadikszámú európai kupasorozat.

A Fehérvár a múlt héten hazai pályán csak 1-1-et ért el az örmény Ararat Jerevan csapatával, a ma délutáni visszavágón pedig 2-0-ra kikapott. Aki látta a találkozót, az nem csodálkozik az eredményen, aki nem látta az szerencsés. Az Ararat neve a már nem éppen fiatal focirajongóknak nem ismeretlen, mert szerepelt anno a szovjet bajnokságban. Ám az nagyon régen volt. A csapat mai lehetőségeiről sokat elárul, hogy délután háromkor kezdődött a nemzetközi kupameccs nyár közepén. Pedig Jereván csak két órával van „keletebbre” tőlünk. Az indok: olyan helyen volt a találkozó, mely nem rendelkezik világítással. Utoljára ilyen időpontokban komoly találkozókat az ezredforduló táján rendeztek, azóta alap az esti kezdés. Főleg nyáron. A jereváni gárda nem is otthon fogadta magyar ellenfelét, hanem egy Gjumri nevű településen, mely 120 kilométerre van a fővárostól. Itt egy olyan helyen mérkőzött, mely a Ganz-MÁVAG múlt évezredbeli pályájára emlékeztetett. Ám

Ezért mindkét csapat felelőssé tehető, de nekünk ezt természetesen a mi gárdánkon kell számonkérni.

Persze nem könnyű az Európa-bajnokság négy szép hete után leülni a televízió elé egy Ararat Jerevan- MOL Fehérvár FC találkozó kedvéért, de ez minden elképzelést alul múlt. Pedig a magyar csapatban kezdett három olyan játékos is, Fiola, Nego és Nikolics személyében, aki szerepelt a válogatottunkban az Eb-n. Fiola Attila még gólt is szerzett a világbajnok Franciaország ellen.

Emlékezzünk csak arra az Eb-gólra! Nikolics harcolta ki a labdát, visszatette Negonak, aki indította a támadást, majd Fiola góllal fejezte be azt. A Gjumriban játszott meccsről ilyen momentumokat nem lehet mondani! Sőt, akkor jár legjobban az ember, ha semmit nem mond! Láttunk egy gyönyörű szabadrúgásgólt Pobulicstól az első félidőben, majd a hajrában Jermakov kapus passza után két védőnk érdeklődve nézte Silue sziluettjét, ám csak ennyit láttak belőle, meg hamarosan a labdát a kapuban.

Rengeteg kifogást fogunk hallani a következő hetekben ezzel a szégyenteljes kieséssel kapcsolatban, kezdve az Eb közelségétől a felkészülés adott fázisán keresztül a rossz időpontig, de ez a teljesítmény és kiesés magyarázhatatlan. Már az Eb-eufória pillanataiban is felvetették a józanabbul gondolkozók, hogy a válogatott sokkal magasabb szintet képvisel, mint az annak hátteret adó bajnokság. Most a bajnokságunkról (sokadszor) állított ki lesújtó bizonyítványt egy fociban nem jegyzett ország alig létező csapata.

Tudomásul kell vennünk: a mámoros éjjel véget ért, vissza kell térni a munkás hétköznapokba. A munkát a klubokban kell végezni a játékosoknak, bár a Fehérvár bármit tesz a most elkezdődött szezon további részében, ezt a 180 percre zsugorodott nemzetközi kupaszereplést nem tudja elfeledtetni egyetlen szurkolójával, és egyetlen sportszerető magyar emberrel sem.

A nyitóképen: MTI/Illyés Tibor fotója