kifejezésre, amelyet én úgy fordítanék, hogy „Tiszteld a különbözőséget, a sokszínűséget!”. Egyébként mindkét fél tanulhat a történtekből. Nekünk leginkább azt kell tudomásul vennünk, hogy hiába létezik a szabad vélemény-nyilvánítás, ebbe nem fér bele a már régen idejét múlt huhogás vagy éppen a „Cristiano, homosexual” felkiáltás, de nem létezik olyan szisztéma, amely ezen szórványos, elítélendő megnyilvánulásokat nullára redukálná. Megjegyzem, akik ilyen rigmusokkal illetik a portugál világsztárt, az elsők között kérnének tőle aláírást – ha lehetőségük volna erre.
Az UEFA illetékeseinek pedig azt kellene belátniuk, hogy az élet bizony nem egy steril játszma, egy telt házas tétmérkőzés közben a szurkolók bizony nem fognak egyenbeszédeket tartani - pláne nem vigyázz állásban! Egy közismert brit állítás szerint, ha az angol vonatok másodperc pontossággal indulnának és érkeznének, megbénulna a forgalom. Vagy vegyünk egy sportpéldát:
ha egy bokszoló minden ijesztgetésre reagálna, tuti, hogy jóval idő előtt elfáradna, és elveszítené a meccset.
Ezt csak azért mondtam el, mert ha megfelelő keretek között tartjuk őket, mindenképpen szükség van a szurkolói performanszokra, amelyek a rajongásról vagy a tiszteletről szólnak, különösen, ha még humorosak is.
„Még az atomkár esetén sincs olyan szigorú felelősség, mint a sportjogban”