Mikor kiderült a sorsolás, akkor azt mondtam, hogy Portugália ellen minél tovább sikerül tartani a 0-0-t, úgy nő az esély egy rúgott gólra is.”
Sallai Sándor, mikor tinédzserként bemutatkozott a DVSC csapatában az NBI-ben a „Kissallai” volt, mindenki kedvence. Ez a ’70-es évek végén történt, és 1983-ig játszott szülővárosa csapatában. Innen lett válogatott focista, indult első világbajnokságára, Spanyolországba. Nagy sikereit viszont már a Honvédnál érte el, ezzel a csapattal lett ötször bajnok és kétszer kupagyőztes. Vagyis az ő véleményére érdemes odafigyelni.
„Elég sok meccset játszottam a válogatottban, és soha nem sikerült úgy kihoznunk egy döntetlent, hogy teljesen feladtuk a támadás lehetőségét, és csak a döntetlenre koncentráltunk. Ha nagyon eltolódik a labdabirtoklási arány az egyik csapat javára, akkor az a gárda előbb-utóbb megnyeri azt a mérkőzést. Esetleg egy megpattant labdával, bepattant labdával vagy egy 11-essel, vagy bármilyen szerencsés dologgal, de megnyeri. Ha a saját kapunktól 30-40 méterre folyik a játék, akkor szinte lehetetlen tartani a döntetlent.”