Hajrá, magyarok! – itt a Mandiner Eb-összeállítása

Pálfy Dániel Ábel írása a Mandiner hetilapban.

Lassan felébred a futballvilág a járvány okozta félálomból, és ezt egy több szempontból is történelmi jelentőségű Európa-bajnoksággal ünnepelhetik meg a szurkolók. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) által 1960 óta négyévente megrendezett tornát korábban mindig a tervezett időpontjában tartották meg. A kontinensviadal történetében először fordul elő, hogy nem egy ország ad otthont az eseménynek. Az európai szövetséget akkor elnöklő Michel Platini ötlete alapján 2012-ben a szervezet úgy döntött, több ország nagyvárosaiban rendezik meg a torna mérkőzéseit. A rendezők közül Brüsszelt a stadionépítés késlekedése miatt törölte az UEFA, Dublin és Bilbao pedig azért marad meccs nélkül, mert a a járványügyi hatóságok nem engedélyezték.

A kezdetektől a Rossi-korszakig
Az Európa-bajnokságon részt vevő huszonnégy válogatott hat négyes csoportban körmérkőzéseket játszik. A kieséses szakaszba a csoportok első két helyezettje és a négy legjobb harmadik jut tovább. Válogatottunk az F csoportban szerepel, ellenfelei Németország, Portugália és Franciaország lesznek. A magyar csapat a németek elleni mérkőzését június 23-án „idegenben”, a müncheni Allianz Arénában játssza majd.

Budapesten, a Puskás Arénában négy mérkőzést, három csoportmeccset és egy nyolcaddöntőt rendeznek majd. A magyar válogatott itt játszik majd a franciák és a portugálok ellen, és két csoportbéli ellenfelünk is itt mérkőzik meg egymással.

A magyar labdarúgó-válogatott története során negyedik alkalommal szerepel az Európa-bajnokságon. Először 1964-ben vett részt a tornán, ekkor érte el legjobb Eb-eredményét: harmadik helyezést. Legközelebb, 1972-ben negyedikek lettünk. Legutóbb 2016-ban vehetett részt nemzeti tizenegyünk Eb-n: csoportjában elsőként végzett, megelőzve Izlandot, a későbbi győztes Portugáliát és Ausztriát, a nyolcaddöntőben a belga válogatott ellen búcsúzott.

A magyar válogatott nem jutott ki a 2018-as vb-re, így Berndt Storck szövetségi kapitány 2017 őszén távozott. Az őt váltó belga Georges Leekens nem hagyott maradandó nyomot a magyar futballtörténelemben, négy barátságos meccsen elért három vereség és egy döntetlen után menesztették.

2018 júniusában vette kezdetét a Marco Rossi-korszak. A régóta Magyarországon élő, a Budapest Honvéddal bajnoki címet nyerő olasz szakember bátran nyúlt a kerethez, a következő években számos játékost kipróbált. Az Európa­bajnoki selejtezőkön a válogatott itthon 2-1-re megverte a világbajnoki ezüstérmes horvátokat és 1-0-ra az Eb-bronz­érmes Walest, Szlovákiától azonban kétszer is kikapott, így negyedik lett csoportjában.

A Nemzetek Ligájában kiemelkedő játékkal idegenben 1-0-ra, hazai pályán pedig 2-0-ra vertük a törököket, Orosz­országtól egy döntetlen mellett egyszer kikaptunk. Szerbiát a hazai döntetlen után idegenben vertük, így megnyertük a csoportunkat, és fel­jutottunk az A divízióba. A Rossi-csapat ezzel jogot szerzett az Eb-pótselejtezőn való részvételre, ahol először magabiztos játékkal 3-1 arányban felülmúlta a bolgár válogatottat, majd egy drámai találkozón Nego Loïc késői és Szoboszlai Dominik utolsó percben szerzett góljával megverte a 88 percig vezető izlandi válogatottat. A magyar nemzeti tizenegy ezzel ismét kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra. Rossi és olasz segítői kezdhettek magyarul tanulni – ez volt ugyanis a stáb ígérete kvalifikáció esetére.

A 2021-es évben eddig jól teljesített a nemzeti tizenegy: az első vb-selejtezőn 3-3-as döntetlent ért el a lengyel válogatottal, majd három győzelem következett San Marino, Andorra és Ciprus ellen. Az Írország elleni barátságos mérkőzést lapzártánk után rendezték. Most pedig következik a portugálok, a franciák és a németek elleni Eb-meccs. A magyar csapat jelenleg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) ranglistájának 37. helyét foglalja el.

Válogatottunk sérülés miatt sajnos két kulcsjátékosát is nélkülözni kénytelen. A legígéretesebb magyar tehetség, a januárban az RB Leipzighoz igazoló Szoboszlai Dominik nem épült fel téli sérüléséből, ezért még a Bundesligában sem tudott szerepelni. Kalmár Zsolt, a csapat támadó középpályása pedig az Andorra elleni meccsen szenvedett térdszalagsérülést, és legkorábban októberben térhet vissza. Hangya Szilveszter is lemarad a tornáról, a Mol Fehérvár 27 éves balhátvédje ugyanis bokasérülést szenvedett. Szintén nem lesz ott az Eb-n a korábbi csapatkapitány, Dzsudzsák Balázs. Örömmel szerepelt volna a nemzeti csapatban, de a szövetségi kapitány kijelentette, hogy csak az első osztályban szerepelő labdarúgókat jelöli az Eb-keretbe, Dzsudzsák pedig a másodosztályú Debrecen játékosa.

Újoncként szerepelhet a válogatottban Hahn János, a Paks kiváló formában játszó, a szezonban 22 gólt és 5 asszisztot jegyző, 26 éves csatára, valamint Schön Szabolcs, a korábban az Ajax ifjúsági csapataiban is megforduló, tavasszal az MTK-ból Dallasba igazoló, mindössze 20 éves balszélső.

Ellenfeleink a csoportban

Magyarország mindenképp nyer
A magyar válogatott ugyan az Európa-bajnokság talán legnehezebb csoportjába került, az ország és a magyar foci jövője szempontjából talán épp világ- és Európa-bajnok ellenfeleink, a portugálok és a franciák, valamint a Puskás Arénában rendezett nyolcaddöntő résztvevőinek itteni szereplése hozhat óriási nyereséget. Szabados Gábor sportközgazdász a közelmúltban a Világgazdaságnak beszélt arról, hogy Budapest imázsát mindenképp növeli a világsztárok érkezése.

Magyarországon ráadásul a járványügyi helyzetnek köszönhetően telt házzal rendezhetik meg a mérkőzéseket, ami amellett, hogy az idegenforgalomra és a vendéglátóiparra is jó hatással lesz, szintén ránk irányítja a figyelmet. Az országba külföldi állampolgárok az érkezésüket megelőző öt napban elvégzett két negatív covidteszttel vagy hat hónapnál nem régebbi megbetegedést igazoló dokumentummal léphetnek be.

A nagy csapatok ellen pályára lépő játékosaink szintén sokat nyerhetnek, hiszen egy-egy jó teljesítményt ilyenkor rengeteg, az Eb-re látogató játékosmegfigyelő és edző láthat, azaz a tehetséges fiatalok jó játékkal egy, a karrierjük következő lépcsőfokát jelentő szerződést is nyerhetnek.

***

***

*** 

Dénes Tamás, az Inforádió főmunkatársa, futballtörténész:
Remélem, hogy a tavalyi leállás és késői kezdés okozta erőltetett menetelés ellenére nem végletekig kizsigerelt, fáradt sztárok, csapatok visznek ki minket a stadionba és ültetnek a tévé elé. Emlékszem 1988-ra, amikor Marco van Basten azért is csillogott, mert az olasz bajnoki tavasz nagy részét kihagyva a többieknél kevésbé volt fáradt. A végső győzelemre legesélyesebbnek a francia, a belga, az olasz és az angol csapatot gondolom, a spanyol, a portugál, a német és a holland együttes pedig szorosan követi őket. A portugálok szerintem erősebbek most, mint 2016-ban, amikor nyertek.
Esélyek: Vitathatatlan, hogy nagyon nehéz csoportba kerültünk, a helyzet futballtörténelmi távlatokban is gondolkodva talán az 1978-as, argentínai világbajnoksághoz hasonlít, amelyen a rendező argentinokon kívül az olaszokat és a franciákat kaptuk. Akkor csak két csapat ment tovább a csoportból, az argentinok világbajnokok lettek, és a Squadra Azzurra is bejutott az elődöntőbe. Most a világbajnok francia, az Európa-bajnok portugál és a minden tornán esélyes német válogatott az ellenfél. Továbbjutásról beszélni legfeljebb akkor érdemes, ha a „mi lenne nagy csoda?” kérdésre keresünk illusztratív választ, de persze ettől még mindannyian szurkolunk a válogatottnak. Marco Rossi már többször meggyőzött minket arról, hogy csapata képes bravúrokra erősebb ellenfelekkel szemben is. Ezúttal már egy pont is erőn felüli teljesítmény lenne.
Kezdőcsapat: Nyolc nap alatt három mérkőzést kell játszani csupa világklasszis ellen. Ilyen terhelésben az évezredben még nem volt része a válogatottnak. Szerintem a kapitány a benevezett huszonhárom mezőnyjátékosából legalább húsznak játéklehetőséget ad. Az összeállítást az ellenfelekre tekintettel fogja megadni. Úgy gondolom, a portugálok elleni mérkőzésen Gulácsi Péter, Fiola Attila, Orbán Willi, Szalai Attila, Nagy Ádám, Kleinheisler László, Holender Filip, Sallai Roland és Szalai Attila ott lesz a kezdőcsapatban. Talán Gazdag Dániel is, hacsak nem dönt egy több labdát megszerző középpályás, mondjuk Sigér Dávid vagy Nego Loïc mellett. Marad még egy hely, oda Lovrencsics Gergőt, Nego Loïcot, ha nem kerül középre, vagy egy posztcserével Botka Endrét választhatja a kapitány.
Hiányzók: Minél nagyobb, erősebb egy válogatott, annál könnyebben pótolja a legértékesebb futballistáját vagy éppen egyik legtechnikásabb játékosát. A csúcsformában lévő Szobosz­lai Dominik még akár a 2032-es Európa-bajnokságon – ha lesz olyan – is a magyar válogatott kulcsembere lehet. Nem szeretnék pesszimistának tűnni, de a tavaly nyári salzburgi formájában lévő Szoboszlaival sem lenne realitás a továbbjutás a csoportból.
Meglepetéscsapat: Minden Eb-nek megvan a maga meglepetéscsapata, ilyen volt 2004-ben a görög, 2008-ban a török, 2016-ban pedig az izlandi és a walesi válogatott. A márciusi vb-selejtezőkön a dánok kitűnőek voltak, ők szerezhetnek meglepetést. A belgák, az oroszok és a finnek társaságában nincsenek is brutálisan erős csoportban.
Az Eb felfedezettje: Játékosaink közül elsősorban Gulácsi Péter esélyes arra, hogy tovább növelje ázsióját, és Szalai Attilára lesz még érdemes figyelni. Nagyon jó lenne, ha Sallai Roland vagy akár Gazdag Dániel remekelne. A külföldiek közül Jadon Sancho, Mason Mount…
Tipp: Az Eb-t szerintem Franciaország nyeri, a gólkirály pedig Kylian Mbappé lesz.

, : Remélem, hogy a tavalyi leállás és késői kezdés okozta erőltetett menetelés ellenére nem végletekig kizsigerelt, fáradt sztárok, csapatok visznek ki minket a stadionba és ültetnek a tévé elé. Emlékszem 1988-ra, amikor Marco van Basten azért is csillogott, mert az olasz bajnoki tavasz nagy részét kihagyva a többieknél kevésbé volt fáradt. A végső győzelemre legesélyesebbnek a francia, a belga, az olasz és az angol csapatot gondolom, a spanyol, a portugál, a német és a holland együttes pedig szorosan követi őket. A portugálok szerintem erősebbek most, mint 2016-ban, amikor nyertek. Vitathatatlan, hogy nagyon nehéz csoportba kerültünk, a helyzet futballtörténelmi távlatokban is gondolkodva talán az 1978-as, argentínai világbajnoksághoz hasonlít, amelyen a rendező argentinokon kívül az olaszokat és a franciákat kaptuk. Akkor csak két csapat ment tovább a csoportból, az argentinok világbajnokok lettek, és a Squadra Azzurra is bejutott az elődöntőbe. Most a világbajnok francia, az Európa-bajnok portugál és a minden tornán esélyes német válogatott az ellenfél. Továbbjutásról beszélni legfeljebb akkor érdemes, ha a „mi lenne nagy csoda?” kérdésre keresünk illusztratív választ, de persze ettől még mindannyian szurkolunk a válogatottnak. Marco Rossi már többször meggyőzött minket arról, hogy csapata képes bravúrokra erősebb ellenfelekkel szemben is. Ezúttal már egy pont is erőn felüli teljesítmény lenne. Nyolc nap alatt három mérkőzést kell játszani csupa világklasszis ellen. Ilyen terhelésben az évezredben még nem volt része a válogatottnak. Szerintem a kapitány a benevezett huszonhárom mezőnyjátékosából legalább húsznak játéklehetőséget ad. Az összeállítást az ellenfelekre tekintettel fogja megadni. Úgy gondolom, a portugálok elleni mérkőzésen Gulácsi Péter, Fiola Attila, Orbán Willi, Szalai Attila, Nagy Ádám, Kleinheisler László, Holender Filip, Sallai Roland és Szalai Attila ott lesz a kezdőcsapatban. Talán Gazdag Dániel is, hacsak nem dönt egy több labdát megszerző középpályás, mondjuk Sigér Dávid vagy Nego Loïc mellett. Marad még egy hely, oda Lovrencsics Gergőt, Nego Loïcot, ha nem kerül középre, vagy egy posztcserével Botka Endrét választhatja a kapitány. Minél nagyobb, erősebb egy válogatott, annál könnyebben pótolja a legértékesebb futballistáját vagy éppen egyik legtechnikásabb játékosát. A csúcsformában lévő Szobosz­lai Dominik még akár a 2032-es Európa-bajnokságon – ha lesz olyan – is a magyar válogatott kulcsembere lehet. Nem szeretnék pesszimistának tűnni, de a tavaly nyári salzburgi formájában lévő Szoboszlaival sem lenne realitás a továbbjutás a csoportból. Minden Eb-nek megvan a maga meglepetéscsapata, ilyen volt 2004-ben a görög, 2008-ban a török, 2016-ban pedig az izlandi és a walesi válogatott. A márciusi vb-selejtezőkön a dánok kitűnőek voltak, ők szerezhetnek meglepetést. A belgák, az oroszok és a finnek társaságában nincsenek is brutálisan erős csoportban. Játékosaink közül elsősorban Gulácsi Péter esélyes arra, hogy tovább növelje ázsióját, és Szalai Attilára lesz még érdemes figyelni. Nagyon jó lenne, ha Sallai Roland vagy akár Gazdag Dániel remekelne. A külföldiek közül Jadon Sancho, Mason Mount… Az Eb-t szerintem Franciaország nyeri, a gólkirály pedig Kylian Mbappé lesz.

***

Életem nagy napja lenne, ha gólt lőnék vagy fejelnék a nemzeti csapatban

Sal Endre interjúja a Mandiner hetilapban.

Évről évre lépcsőfokot lép, most éppen a török Fenerbahçe játékosaként készül a válogatottal, ám még előkelőbb kérőkről is hallani. Szalai Attila ezzel nem foglalkozik, minden idegszálával az Eb-rajtra készül.

Kezdjük a legfontosabbal: miért Sancho a beceneve?
Tudni kell, édesapám, idősebb Szalai Attila is válogatott labdarúgó volt, s az ő beceneve volt eredetileg a Sancho. Aztán én is megkaptam, én lettem a kis Sancho, de azóta felnőttem.

Az édesapja az MTK-val és a Váccal is bajnok volt, és szintén védőként muzsikált. Gondolom csak a YouTube­-on látta őt játszani.
Jobbára csak ott, de az lejött, hogy képzett játékos volt. Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen egész kiskoromtól segíti a pályafutásomat. Kezdő játékosként arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én is válogatott leszek, mint ő. Édesapám sokat tett azért, hogy végül nekem is sikerült.

Ugyebár Gödön kezdett futballozni. Miért pont ott?
Budapesten születtem, de Gödön lakott a család, így adta magát a lehetőség. Aztán elkerültem Vácra, majd később játszottam a Vasasban is ifiként.

Aztán pedig az osztrák Rapid Wien szerződtette 2012-ben, tizennégy évesen.
Végül öt és fél évet játszottam a Rapidban, és büszke vagyok erre az időszakra. Rengeteget tanultam Bécsben, ez a korszak is kellett, hogy most mentálisan és fizikálisan megfelelő legyen az állapotom.

Miért jött el Bécsből? Azt nehezen tudom elképzelni, hogy a Rapidnál nem látták önben a lehetőséget.
Szerződést ajánlottak, de azt is elmondták, a következő évben még nem számítanak rám az első csapatnál. Ekkor leültem beszélni az édesapámmal, és abban maradtunk, tizenkilenc évesen azért már szükség lenne az első osztályú rutinra, így végül nem írtam alá a szerződést. Mindamellett hálás vagyok a Rapidnak a kint töltött időszakért.

És ekkor következett az NB I. és a Mezőkövesd. Nem megbántani akarom a Mezőkövesdet, de jobb ajánlata nem volt?
Nekem az volt a legfontosabb, hogy garantálják a folyamatos játékot az első osztályban, ezt pedig a mezőkövesdiek tették meg. Úgy érzem, jó döntést hoztam megint, hiszen rutint szereztem, s mindvégig éreztem, hogy számítanak rám.

Nem mellékesen pedig ott szúrta ki magának a ciprusi Apollon.
A ciprusi időszakot újabb mérföldkőnek éltem meg, nem mellékesen sikeres volt a csapat, az Európa-liga selejtezőjében is bemutatkozhattam. Sajnálom, hogy idén nem jött össze nekik a bajnoki cím.

El is érkeztünk a török Fenerbahçéhoz, ahol szenzá­ciós formát futott tavasszal, gólokat lőtt, s meglepően hamar beilleszkedett.
Ehhez kellett a profi háttér, a klub vezetősége és természetesen a csapattársak is, akik elfogadtak, bíztak bennem az első perctől. A Fenerbahçe nagyon komoly klub, örülök, hogy itt szerepelhetek.

Felröppent, hogy a spanyol Sevilla és az angol Leicester is kinézte magának.
Nem foglalkozom a felröppent hírekkel, amúgy is minden idegszálammal a válogatottra koncentrálok.

Ha már válogatott, ott éppenséggel még hiányzik a Szalai-gól.
Remélem, hogy már nem sokáig, életem egyik nagy napja lenne, ha gólt lőnék vagy fejelnék a nemzeti csapatban.

Miért éppen 41-es a mezszáma?
Amikor kikerültem a Rapidhoz, a harmadosztályban szereplő B csapatnál kaptam a 41-es mezt. Az ifiknél nem szokás a számválasztás, ott adják. Elfogadtam, megtetszett, így már ragaszkodom hozzá.

Akkor nézzük az Európa-bajnokságot. A csoportban három nagyágyúval nem egyszerű…
Semmi sem az. Nehéz meccsek várnak ránk igazi topcsapatok ellen, de biztos vagyok benne, hogy kihozzuk magunkból a maximumot. Szeretnénk meglepetést szerezni, pontot vagy pontokat szerezni.

Milyen lesz a telt házas Puskás Arénában játszani?
Én már átélhettem, hiszen a stadionavatón, az Uruguay elleni találkozón ott voltam a csapatban. Fantasztikus volt a hangulat, ráadásul az csak barátságos mérkőzés volt. A Puskásnak csodás az atmoszférája, libabőrös lesz az ember a hangulattól. Már nagyon várom!

Mi a titka a szövetségi kapitánynak?
Szerintem nincs titok. Maximálisan felkészíti a csapatot taktikailag, mellette pedig arra is kiemelten figyel, hogy mentálisan rendben legyünk a meccseken. Remek motivációs beszédeket tart, nagy szerepe van abban, hogy a mostani válogatott nagyon összetartó társaság.

A végére egy ajánlat: Magyarország–Portugália 1-1, a magyar gólszerző pedig Szalai Attila. Elfogadja?
Azt hiszem, ezzel kiegyeznék… 

Tudni kell, édesapám, idősebb Szalai Attila is válogatott labdarúgó volt, s az ő beceneve volt eredetileg a Sancho. Aztán én is megkaptam, én lettem a kis Sancho, de azóta felnőttem. Jobbára csak ott, de az lejött, hogy képzett játékos volt. Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen egész kiskoromtól segíti a pályafutásomat. Kezdő játékosként arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én is válogatott leszek, mint ő. Édesapám sokat tett azért, hogy végül nekem is sikerült. Budapesten születtem, de Gödön lakott a család, így adta magát a lehetőség. Aztán elkerültem Vácra, majd később játszottam a Vasasban is ifiként. Végül öt és fél évet játszottam a Rapidban, és büszke vagyok erre az időszakra. Rengeteget tanultam Bécsben, ez a korszak is kellett, hogy most mentálisan és fizikálisan megfelelő legyen az állapotom. . Szerződést ajánlottak, de azt is elmondták, a következő évben még nem számítanak rám az első csapatnál. Ekkor leültem beszélni az édesapámmal, és abban maradtunk, tizenkilenc évesen azért már szükség lenne az első osztályú rutinra, így végül nem írtam alá a szerződést. Mindamellett hálás vagyok a Rapidnak a kint töltött időszakért. Nekem az volt a legfontosabb, hogy garantálják a folyamatos játékot az első osztályban, ezt pedig a mezőkövesdiek tették meg. Úgy érzem, jó döntést hoztam megint, hiszen rutint szereztem, s mindvégig éreztem, hogy számítanak rám. A ciprusi időszakot újabb mérföldkőnek éltem meg, nem mellékesen sikeres volt a csapat, az Európa-liga selejtezőjében is bemutatkozhattam. Sajnálom, hogy idén nem jött össze nekik a bajnoki cím. Ehhez kellett a profi háttér, a klub vezetősége és természetesen a csapattársak is, akik elfogadtak, bíztak bennem az első perctől. A Fenerbahçe nagyon komoly klub, örülök, hogy itt szerepelhetek. Nem foglalkozom a felröppent hírekkel, amúgy is minden idegszálammal a válogatottra koncentrálok. Remélem, hogy már nem sokáig, életem egyik nagy napja lenne, ha gólt lőnék vagy fejelnék a nemzeti csapatban. Amikor kikerültem a Rapidhoz, a harmadosztályban szereplő B csapatnál kaptam a 41-es mezt. Az ifiknél nem szokás a számválasztás, ott adják. Elfogadtam, megtetszett, így már ragaszkodom hozzá. Semmi sem az. Nehéz meccsek várnak ránk igazi topcsapatok ellen, de biztos vagyok benne, hogy kihozzuk magunkból a maximumot. Szeretnénk meglepetést szerezni, pontot vagy pontokat szerezni. Én már átélhettem, hiszen a stadionavatón, az Uruguay elleni találkozón ott voltam a csapatban. Fantasztikus volt a hangulat, ráadásul az csak barátságos mérkőzés volt. A Puskásnak csodás az atmoszférája, libabőrös lesz az ember a hangulattól. Már nagyon várom! Szerintem nincs titok. Maximálisan felkészíti a csapatot taktikailag, mellette pedig arra is kiemelten figyel, hogy mentálisan rendben legyünk a meccseken. Remek motivációs beszédeket tart, nagy szerepe van abban, hogy a mostani válogatott nagyon összetartó társaság. Azt hiszem, ezzel kiegyeznék… 

Nyitókép: MTI / Illyés Tibor