Aranyláz az elfekvőben

„Jokernek egyetlen esetben volnék képes szívből szurkolni, és a körülmények ismerete nélkül igazat adni: ha Gyárfás Tamással kerülne összetűzésbe. A Napkeltével az országot húsz éven át fojtogató oligarcha még a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is megtartotta befolyásának jelentős részét, ėppúgy, ahogy az éhségmenetet szervező MSZP-alelnök az ausztriai számláján talált százmilliókat. Ha a magyar alma igazán rohadt, az abból látszik, hogy bal- vagy jobboldali kormányzástól függetlenül a kosárban marad.

Ráadásul, amennyire a médiatudósítások alapján meg lehet ítélni, Hosszú Katinka rokonszenvesen viselkedik – nemcsak magának, hanem a sportágának is lobbizik. Amikor a Magyar Úszószövetség mélyen kádári – és legalább olyan mélyen orbáni – gesztussal próbálta megvenni - ahogy ebben az országban kilóra vásárolják fel a rendszerhez hűséges művészeket és élsportolókat –, amikor a sportpolitika kísérletet tett arra, hogy visszaédesgesse a jó kis akólmeleg sógorom-komám mutyizásba, ő visszautasított tizenkétmillió forintot. Hosszú Katinka emellett tagadhatatlanul egy úszófenomén, aki a saját jogán lett az, aki, továbbá úgy néz ki, hogy pont az ő aranyai fogják hozzásegíteni a politikai garnitúrát ahhoz, hogy ez a túlsúlyos, rákbeteg, alkoholista ország az elfekvőben újra nagy sportnemzetként tetszelegjen. De hát a modern világ már csak ilyen abszurd, ahol az »Iron Lady« fogalmának személyes brandként való használatán senki nem röhög, pedig a tényleges Vaslady-vel, Margaret Thatcherrel vagy a milliárdos képregényhőssel, a Vasember Tony Starkkal való összevetésben a gyorsan úszó lány, hát hogy is mondjam: komikus. Ennél már csak az a nevetségesebb, hogy a baloldali ellenzék most éppen Hosszú Katinkában látja az Orbán-rendszer elleni lázadás szimbolikus alakját, aki véletlenül pont az MSZP Simicskájával került konfliktusba, s alighanem Orbán atyácska bölcsessége és nagyvonalúsága oldja majd meg a helyzetet, hisz nagyon kellenek a riói aranyak pozitív élményanyag gyanánt egy migárnsozás meg egy szinglizés közé.

Ami azonban cseppet sem vicces, hogy a hazai élsport nemzeti héroszai milyen mértékben vannak elszállva a magyar valóságtól. Fájdalmas azt látni, ahogy a nemzet Katinkája az ő világszínvonalú teljesítménye mellé világszínvonalú feltételeket követel, miközben ha kicsit széjjelnézne az országban, látná, hogy orvosok, ápolók, szociális munkások és pedagógusok naponta nyújtanak világszínvonalú teljesítményt, ami mellé állandó egzisztenciális rettegést, betegségeket és jövőtlenséget kapnak. Nyilván nem tökéletesek a feltételek a hazai uszodákban, viszont a hazai börtönökben, egészségügyi és oktatási intézményekben a helyzet ennél rosszabb. Mondjuk százszor. Továbbá az uszoda állapotán legfeljebb fél kiló arany múlik, a kórház állapotán meg emberéletek. Ha olcsó demagógia, ha nem: ennek az országnak nem az élsportra kell költenie. Nem olyan versenyzőkre, akik a maguk erejéből tízmilliókat keresnek, hanem az egészségügyre, az oktatásra meg a tömegsportra.

A fentieknél pedig már csak az kevésbé vicces, hogy milyen nyomorult az a társadalom, amelyik képtelen annyi keménységet tanúsítani, amennyit egy úszónő csuklóból elővezet. Ahogy Hosszú Katinka azt a tizenkétmillió forintos ajánlatot széttépte, ugyanazzal a tökösséggel kellene a közalkalmazottaknak sztrájkba lépniük, és kivívni a bérrendezést az egyetemeken, a kórházakban, a szociális szférában, továbbá megkövetelni a jó körülményeket, a rekonstrukciót, az infrastruktúrát, az eszközöket. Hosszú Katinka azért tud zsarolni, mert kell a rendszernek. A nemzet aranylázban ég. Csakhogy van valami, ami a rendszernek még az aranynál is jobban kell: hogy működjön az ország. Hogy az emberek dolgozzanak, szállítsanak, gyógyítsanak, szolgáltassanak, tüzet oltsanak, bűnözőt üldözzenek, GDP-t termeljenek és adót fizessenek. Hogy eltartsák az élsportolókat meg a politikusokat, akik aztán keresztbeünnepelhetik egymást az ő számlájukra. Ha Hosszú Katinka ereje ekkora, akkor vajon mekkora volna az ereje egy országos nővér-sztrájknak? És egy országos közalkalmazotti sztrájknak? Riói aranyakkal nem mérhető.”