Felszabadítanánk a Lánchidat az autósoktól

„Kürti Gábort eddig a Critical Mass, és egy sor biciklis tüntetés szervezőjeként, biciklis aktivistaként volt ismert kerékpáros körökben. Néhány hete viszont elvállalt egy sokkal kevésbé forradalmi pozíciót: a Kerékpárosklub elnöke lett. Milyen irányba vinné el a bringás fejlesztéseket szorgalmazó szervezetet az eddig inkább gerillaakcióiról ismert aktivista?

Közösségi finanszírozással működő szervezetet szeretnék a Kerékpárosklubból. Ne legyünk az a szokásos magyar civilszervezet, aminek a léte a pályázatoktól függ, és nem azt csinálja, ami a dolga, hanem amire pályázati pénzt tud szerezni. A civil szervezetek lényege, hogy felügyeljék az államot, de hogy tudnák ezt tenni, ha közben az állami forrásoktól függenek? Emiatt fontos, hogy a civil szervezeteknek legyen stabil társadalmi kapcsolatuk, és ne csak az 1 százalékos kampányok idején tegyenek úgy, mintha fontosak lennének a támogatóik. Most 2100 tagunk van, de a stabil működéshez jó lenne, ha ezt ötezerre tudnánk növelni. Ez jó iránynak tűnik, mert emiatt aktívnak és eredményesek kell lennünk, azokért dolgozva, akiket képviselünk.

Miket szeretnétek elérni a közeljövőben?

Az egyik aktuális tervünk, hogy a Lánchidat felszabadítsuk az állandó dugók alól, mégpedig úgy, hogy autók helyett csak a gyalogosok, kerékpárosok, a tömegközlekedés, meg a taxik használhassák. Most naponta 19 ezer jármű megy át a Lánchídon, miközben a két szomszédos híd közül az Erzsébet hídon 66 ezres a forgalom, a Margit hídon pedig 53 ezer. Szóval már most is harmad annyian használják a Lánchidat, mint a két mellette levőt. Egy Főmterv tanulmány szerint a híd lezárása esetét 4-4 ezer autós kerülne át ezekre a hidakra, azaz a terhelés ott nem lenne sokkal nagyobb. Cserébe rengeteg ember váltana biciklire ezen a környéken. A Lánchídon egyébként is olyan gyakori a dugó, hogy aki gyorsan akar átkelni a Dunán, ma is inkább elkerüli. Azt hallottam, csak az amatőr taxisok szoktak erre járni.

De miért lenne fontos ez a bicikliseknek? Aki szeretne, most is átbiciklizhet rajta.

Ez így van, és ez egyébként a Kerékpárosklub egyik nagy sikere. Ahogy a klub érte el, hogy legyen kerékpárút a Kiskörúton. A mérések szerint a Lánchídon mernek a legkevésbé biciklizni az emberek. Csak 32 százalék teker az úton, 68 százalék inkább a járdát választja. Érthető, mert az út szűk, a biciklis mellett nehezen férnek el az autók, ezért sokan félnek, hogy leszorítják őket. A vasszerkezet miatt lehetőség sincs lehúzódni. Csak hogy érzékelhető legyen, mennyire tartanak a hídtól: az egyik legkevésbé biciklizhetőnek tartott úton, a József körúton is 64 százalék mer az úton tekerni. A Lánchíd közben az egyik legfontosabb biciklis összeköttetés lenne Pest és Buda között. A Belvárosban már sokan közlekednek biciklivel, de a budai oldalon drasztikusan esik a számuk. Részben azért, mert nehéz átkelni a Dunán. Az Erzsébet híd egy autópálya, a belvárosi dunai hidak közül csak a Margit híd bringázható. A statisztikák azt mutatják, hogy az emberek 5 kilométeres távon szoktak biciklit használni a városban, szóval a Rákóczi híd ebből a körből már kiesik, hiába van rajta bicikliút. Ha öt kilométernél többet kell tekerni, sokan leteszik a kerékpárt. A Lánchíd kerékpározhatóvá tételével sokkal több ember ülne bringára napközben.

Oké, ez az elmélet. Mi a realitása a programnak?

A híd felújítása már létező terv, de a bicikliseket egyelőre a kiszélesített járdára terelnék, vagy bringás piktogram lenne az aszfalton. De lesz kerékpáros sáv az Alagútban, egy irányban, szóval már arra is tovább lehetne menni. Amúgy csak idő kérdése, hogy a Lánchídat teljesen átadják a bicikliseknek és a tömegközlekedésnek, mert ez a híd és ez az útvonal erre ideális, szemben például a hatsávos Erzsébet híddal.”