Szeretnénk, hogy Budapest tényleg bringabaráttá váljon – interjú az I Bike Budapest főszervezőjével

Két éve az utolsó Critical Mass előtt Kürti „Kükü” Gábor azt mondta a vele készült interjúban, hogy az lenne az ideális, ha a Kerékpárosklub összehozna egy CM-utódot, ami minden évben egyszer lenne, és hozzátartozna Budapesthez, de csak az ünneplésről szólna. A I Bike Budapesttel megvalósul Kükü kívánsága?

Hát ezt tőle kellene megkérdezni (nevet). Mindenesetre az I Bike Budapest pont arról szól, hogy egy nagy, tavaszi fesztivál hangulatú tekerés legyen, ami szeretnénk, hogy úgy összenőjön Budapesttel, mint Pamplonával a bikafuttatás. Persze – ha nem is úgy néz ki, mint egy átlagos utcai hőbörgés – ez is egy demonstráció, aminek a célja, hogy véglegesen bringabarát várossá váljon Budapest. Ünnepelve is ki lehet állni valamiért, ami fontos és mindenkinek a hasznára válhat. A bringabarát városfejlesztés egyébként urbanisztikailag jóval túlmutat a biciklizés kérdésén. A lényeg az, hogy most szervezünk egy nagy fesztivált, de ha nagyon tüntetni kell majd valamiért, akkor olyat is csinálni fog a Kerékpárosklub. Egyelőre lassan, de jó úton halad a város a közös céljaink felé. De ha például a Lánchíd felújítása nem lesz bringabarát, akkor biztos, hogy fel fogunk szólalni az ügyben.

Miért, hogyan és kiben merült fel, hogy újra kellene egy nagy bringás felvonulást rendezni?

Igazából az utolsó Critical Mass óta benne van a levegőben. Sokan értették, hogy a Critical Mass elérte azt a célját, hogy népszerű és elfogadott legyen a bringás közlekedés, de az igény megmaradt egy nagy tavaszi felvonulásra. Bármerre mentünk, az emberek 99%-a azt mondta, hogy szeretnék, hogy legyen. Még a nem bringával járók is. Az emberek imádnak a máskor élhetetlen, de pár órára lezárt utak közepén végigszánkózni biciklivel, és nekünk kerékpáros érdekképviselőként reagálnunk kell erre az igényre. Meg persze mi is imádjuk.

Van valami konkrét cél? Megmutatni, hogy milyen sokan lettünk? Vagy tényleg csak az örömbringázás?

Szeretnénk, hogy Budapest ténylegesen bringabarát várossá váljon. Legyen ez végre kimondva! Vállalja fel a város vezetése, hogy élhetőbbé akarja tenni Budapestet és él azzal az eszközzel, ami szinte ingyen van és a lakóitól kapta ajándékba.

Miért csak idénre lett ez összehozva, tavaly miért nem volt semmilyen bringás rendezvény?

A tavaszi rendezvény így jött ki, de ősszel hat városban vonultunk fel az önkormányzati választás előtt. Ezenkívül országos konferenciát szerveztünk, aminek most érnek be az eredményei, Eger például ezután fogott bele egy biciklis koncepció kidolgozásába, velünk közösen. A tavaszi felvonulás itt Budapesten még nem hiányzott annyira, de idén már nagyon. Szerintem egyébként jót tett ez a két év, hogy összerakjuk, amink van, végiggondoljuk, hogyan és merre haladunk, mire van szüksége az érdekképviseletnek. Felhívnám azért a figyelmet arra is, hogy vidéki nagyvárosokban tavaly is voltak nagy bringás felvonulások. Nálunk még az is lehet, hogy ha nem marad ki ennyi idő, akkor most nem lenne ennyire népszerű a kezdeményezés.

Hogy lettél te a rendezvény főszervezője?

Már 2004-2005, vagyis gimnazista korom óta a bringás dolgokban pörögtem. Ott voltam minden CM promotálásánál, rendeztem is, több évig én szerveztem össze az indulópontokhoz tartó közös tekeréseket, csillagtúrákat. Aztán elindítottuk pár barátommal a Cyclechic-et, ami egy bringázást népszerűsítő eszköz, majd elnökségi tag lettem a Kerékpárosklubban, több külföldi konferencián és rendezvényen képviseltem a magyar ügyet, stb... Igazából Kükü és Sinya azt mondta, hogy a „régi” szervezők közül talán meg tudnám csinálni az ő segítségükkel, és ez baromi nagy megtiszteltetés.

Mi ez az egész I Bike Budapest? A felvonuláson túl is igyekeztek majd tartalommal megtölteni ezt a szlogent?

Igen.

Miben gondolkoztok még?

Szeretnénk tovább építeni a Kerékpárosklub budapesti közösségét. Tervben van, hogy az egész évben programokat szervezzünk ilyen név alatt és nyilván akcióink is lesznek egy-egy ügyben, ha valamit nagyon el akarnak bénázni. Egyelőre ennyi, a szombati felvonulás után térjünk erre vissza, most az a legfontosabb.

Szintén a már említett Kükü-interjúban hangzott el, hogy ha Kerékpárosklub „nem sikerül”, akkor minden más – például a felvonulások – „hülyeség” és „kudarc”. Te a Kerékpárosklub sajtósa is vagy. Mi a helyzet most a Kerékpárosklubbal? „Sikerült”?

Szerintem sikerült. Melyik magyar civil szervezetnek van majdnem kétezer tagja, akiknek a nagy része nem is a szolgáltatásokért lépett be, hanem azért, hogy működtesse a szervezetet? A pár fős, pályázatfüggő szervezetekkel szemben itt valódi kapcsolat van az ügyben érdekeltek és a szervezet között, ők építik fel igazából az egészet, nélkülük nem menne. Csak egy példa: az I Bike Budapestet sem lehetne megszervezni a több mint hatszáz önkéntes és a ki tudja még hány segítőnk nélkül egy íróasztal mögül. Illetve meg lehetne szervezni, de akkor reklámmolinók lennének kint és hiteltelen lenne az egész. Ráadásul a bringás ügy talán az egyetlen olyan dolog az országban – az időjáráson kívül -, amiben minden vélt különbözőség és valós széthúzás ellenére konszenzusra tudunk jutni mi, magyarok. És ez óriási.

Hogyan áll most a bringások helyzete Budapesten? Mi minden változott az utolsó Critical Mass óta eltelt két évben?

Az utóbbi pár évben indultak el azok a fejlesztések, amelyek elengedhetetlenek ilyen igények mellett. Bringaparkolók nőttek ki a földből, új sávok létesültek, és ez mind a biciklis mozgalom nyomásának köszönhető. Le is van maradva a város, például a Bubi indulására ígért fejlesztéseknek legalább a fele sehol nincs még. A java még hátra van, a Kerékpárosklub pedig ezekért dolgozik.

Mik a legközelebbi célok, amiket el szeretnétek érni?

Csak hogy pár konkrét példát mondjak: túl kéne már lépni a Demszky-korszak örökségén, a használhatatlan, elavult infrastruktúrán. Át kell tervezni a járdán vezetett bicikliutak többségét, hiszen ezek még akkor épültek, amikor az uralkodó felfogás az volt, hogy a bicikli nem a közlekedés része. A legtöbb konfliktus a rossz infrastruktúra miatti beidegződésekből fakad a gyalog, autóval és biciklivel közlekedők között. Ezen kívül meg kell oldani a hidak átbringázhatóságát, a külváros és belváros kapcsolatát, a bringás infrák karbantartása sem megoldott. És ugye a város határa nem a Hungária körút vonalában van: jó lenne, ha a fejlesztések sem állnának meg ott.

*

Fotó: I Bike Budapest/Vargosz