Japán világutazó bringás: Megtaláltam a szabadságot

Szürke januári este a budapesti Astorián: viharvert kabátban érkező mokány japán fiatalemberrel találkozok. Yoshihiro a nálunk szokásosnál kicsit mélyebb meghajlással is elárulja: öt év világlátás után is élnek még benne a japán szokások – még ha nem is érez közben honvágyat. Aztán kiderül, nem is annyira fiatal, de a végtelennek tűnő utazás megedzette. Láthatóan felemás érzésekkel küszködik, hiszen pár napja lopták el a számára oly fontos bringáját Budapesten – de jólesik Yoshihirónak, hogy azóta sokan igyekeznek segíteni neki, hogy folytathassa utazását a világ körül.

Hogyan lopták el a bringádat?

Január 16-án érkeztem Brassóból Budapestre. Egy belvárosi hostelbe mentem, itt terveztem eltölteni vagy egy hetet, mielőtt tovább utaznék. A bringámat lezártam a hostel belső udvarán, néhány másik bicikli mellé. Az első budapesti éjszakám után, reggel viszont azt vettem észre, nincs ott a bringám. Csak a levágott zár volt a helyén. A többi bicikli ott volt, mert azoknak vastagabb lakatjuk volt – utólag mondták nekem, hogy Budapesten ilyeneket szokás használni. Én öt és fél éve vagyok úton a világ körül, eddig mindenhol megfelelt a lakatom.

A 2008 ősze óta tartó utad során soha nem loptak meg eddig?

Franciaországban például lelopták a hátsó csomagtartómat.

Kaptál segítséget a téged ért lopás után?

Igen, segített a hostel, hívtak rendőröket, tanácsokat kaptam – közöttük azt is, hogy forduljak a médiához. Az emberek segítőkészek, és a napokban több tévének is nyilatkoztam, láttam is magamat a tévében.

Mi a Facebookon láttuk az ellopott bringáról szóló hirdetésedet. Egyébként most, a lopás után meddig tervezel maradni Budapesten?

Amíg meg nem lesz a bringám, lehet, hogy néhány hétig.

Budapestet azóta volt időd megnézni?

Most nem tudok várost nézni, a biciklimet keresem a használt piacokon. A lopás negatívan érintett, de azóta sokan segítettek.

Ha esetleg mégse kerülne elő a bringád, újat veszel?

Erre nem akarok most gondolni, meg szeretném találni, érzelmileg is nagyon fontos nekem, öt éve ezzel járom a világot.

Technikailag is különleges volt a bringa?

Mondhatni, igen, egy nagyon erős kerékpárról van szó, ami egyúttal összecsukható is, ez jól jön az utazás során. Német gyártmány.

Yoshihiro Afrikában

Beszéljünk mostantól egy jóval pozitívabb témáról, magáról a nagy utazásodról. Egyáltalán, ki vagy te, mit kell rólad tudni?

A Tokió melletti Naritában éltem az utazás előtt. Az egyetem után telekommunikációval foglalkozó mérnökként és kutatóként dolgoztam az NTT-nél, a világ egyik legnagyobb telekom cégénél. A diploma után jó tíz évet dolgoztam a cégnek, aztán 2008-ban, 37 éves koromban útnak indultam, és most, 42 évesen még mindig úton vagyok.

Nem nézel ki annyinak, azt hittem, 30 körül járhatsz.

Utazó vagyok, csak semmi stressz! (Nevet.)

Mi ihletett meg az utazásra?

Egy japán világutazó bringás, Yusuke Ishida könyve, aki több mint hét évig járt a világ körül. Mérnökként, kutatóként sok munkám volt, szerettem is csinálni, de aztán rájöttem: ki akarok menni a világba.

Volt alkalmad korábban is világot látni?

Előtte üzleti utakon jártam itt-ott, de az más volt.

Hogyan tudtál elindulni végül?

Egyrészt nincs családom; másrészt pedig egyszerűen kiléptem a cégtől, és útnak indultam.

Azért egy ilyen kalandhoz kell az előzetes erőnlét. Bringáztál, sportoltál korábban?

Japán küzdősportot űztem korábban.

Fool On The Planet, vagyis „Bolond a bolygón” a blogod neve. Honnan a név?

Alapból nagyon szeretem a zenét, és van egy The Pillows nevű japán alternatív rockzenekar, az ő egyik albumuk címe volt a Fool On The Planet, ami megihletett.

Mekkora utat terveztél az elején?

Már akkor is hét évet terveztem, ennyi ideig utazott Ishida is. Öt éve járom a világot, a következő két-három évben még Indiát és Kínát szeretném bejárni.

Mi volt az induló felszerelésed?

A német bringám, vagy 15 kilóval; és rajta vagy 35-40 kilónyi csomag, benne egy sátorral, egy hálózsákkal, főzőeszközökkel, sok ruhával és sok étellel. A cipelt mennyiséget idővel csökkenteni tudtam, viszont útközben sok mindent be is szereztem, így most megint nagyjából ekkora poggyásszal tekerek.

Mondd el röviden, merre jártál eddig a világban?

Japánból útnak indulva Észak-Amerikába érkeztem, onnan Közép-Amerikán át lementem Dél-Amerika végéig, majd átrepültem Dél-Afrikába. Innen északnak indulva bejártam Afrika egy részét, majd Európába jöttem. Az utóbbi hónapokban Norvégiában eljutottam az Északi-fokig, majd délnek fordulva Finnországon, majd Lengyelországon, Ukrajnán, Moldován és Románián keresztül jutottam Magyarországra. Eddig 71 országban jártam az út során, 50 ezer kilométert tettem meg bringával.

Az eddigi útvonal

Gondolom, napokon keresztül mesélhetnél öt év úti élményeiről, most csak annyit kérdezek: mi volt a top 5 pillanatod az utazás során?

(Elgondolkodik.) Legyen az első Patagónia, Dél-Amerikában. Kint a nagy természetben, sehol egy lélek, csak egy ember, egy kerékpár és a táj. Éreztem, ahogy belemegyek a természetbe. A második: szeretem a zenét. Nyugat-Afrikában mindenhol zenélnek, jók a ritmusok. Tekertem a falvakon keresztül, az utak mentén hallottam a kongát, és a zenészek hívtak maguk közé, hogy zenéljünk együtt. Ezt nagyon élveztem. Aztán a harmadik csúcs pillanat legyen a nyári Norvégia, a fjordok világa. Csodálatos volt a táj. A negyedik lehet Mexikó: az utazásomat Észak-Amerikában kezdtem, és az Egyesült Államok, amellett hogy nagy ország, elég unalmas volt számomra, hiszen rengeteg dolog hasonlított Japánra, nem volt sok különbség. De ahogy Mexikóba érkeztem, megváltozott a világ: megérkeztem Latin-Amerikába, az nagyon érdekes váltás volt. És legyen az ötödik Európa: Spanyolországban, Franciaországban és Németországban is olyan barátoknál tudtam lakni, akikkel az évek során a világ különböző pontjain találkoztam. Akkor meghívtak magukhoz, és ahogy Európába értem, megszállhattam náluk, amik mind kedves élmények voltak.

Melyik ország volt a kedvenced?

Szenegált nagyon szerettem. Ott jó a zene, és barátságosak, békések az emberek. Jó rezgések vannak Szenegálban.

Öt és fél éve vagy úton, de találkoztál nálad is nagyobb utazókkal?

Igen, találkoztam még régebb óta utazókkal, érdekes módon mind japánok voltak! (Nevet.)

Ennek a japánokra hagyományosan jellemző fanatizmus lehet az oka?

Szerintem csak annyi, hogy a japánok nagyon nehezen tudnak szabadságra menni, különösen hosszabb utazásra. Így ha utazni akarunk, fel kell mondanunk a munkahelyünkön. És ha már így teszünk, akkor tényleg hosszan utazunk.

Beszéltünk a legnagyobb pozitív élményekről, de térjünk ki a negatív pillanatokra, a mélypontokra is.

Ilyen volt, amikor Franciaországban ellopták a csomagtartóban. Kenyában, Nairobiban a fényképezőgépemet lopták el. Ghánában megsérült a lábam, bedagadt, így kórházba kellett mennem. Egy hétig feküdtem bent, de nem aggódtam, nem volt rossz a kórház színvonala. És persze most, a bringám budapesti ellopása is nagyon rosszul érintett... Alapvetően azok voltak a rosszabb pillanatok, amikor lebetegedtem.

Kerültél veszélyes helyzetekbe?

Semmi különös nem történt, például nem akartak soha kirabolni, tehát szerencsés vagyok más világutazókhoz képest.

Honvágyad nem volt?

Soha nincs honvágyam.

Yoshihiro az Északi-fokon

Heteket, hónapokat töltesz a kerékpáron ülve: mire gondolsz jellemzően tekerés közben?

Néha egyszerre nagyon sok mindenre; máskor csak egyszerűen az éhségre, hogy ennem kéne, és nézem az órát, mikor érek az aznapi célhoz.

És mire nem gondolsz már a világ körüli bringázás közben, miben változott a gondolkodásod az évek alatt?

Nincs bennem többé félelem. Az utam elején negatívabb voltam, ki akartam zárni mindenkit a világomból, különösen, amikor rossz dolgok történtek velem. De most már tudom: a rossz után mindig megtörténik a jó is.

Mi az egész utazásod célja?

Meg akarom ismerni a világot. Sok országgal és sokféle emberrel találkozni. Japánban éltem, ahol persze minden információhoz hozzájuthattam a világról, de nem a saját szememmel láttam azt. Most megtaláltam a szabadságot, ami nagyon fontos nekem.

A szabadságról beszélsz, de valahol drog is az utazás számodra, nem?

Igen, valahol igen, egyfajta drog lett. (Nevet.)

Mit mondanak rólad mások, akikkel az út során találkoztál?

Azt, hogy őrült vagyok. De ez egy jó őrület!

Akik nem vágnak bele egy ilyen nagy utazásba, feltehetik a kérdést: hogyan tudsz ennyit utazni?

Tíz évet dolgoztam mérnökként Japánban. Otthon nem költekeztem, tulajdonképpen most költöm el a félretett pénzemet. De most sem szórom a pénzt: bringával járok, a szabadban sátorozok. A kaja az én benzinem. És az is igaz, hogy Japánhoz képest majdnem minden ország olcsóbb a világon – kivéve Norvégiát.

Hogyan fogod majd egyszer lezárni az utazásodat?

Ha majd Indiát és Kínát is bejárom, és két-három év múlva hazaérek, szeretnék egy könyvet írni róla.

Djembe-lecke Afrikában