Már csak 200 km...

"Magyarországon a hosszú távú evezés egyet jelent a Budapest-Bajával. Ehhez kérdés nem fér hiszen, mindenki gyakorlatilag csak ezt a versenyt ismeri a fiatalok közül. Persze vannak más hazai hosszú távú versenyeink is, mint például Szabados emlékverseny (Margitsziget-Szentendrei-sziget nagy kör) a Tas-MEC és persze ott vannak még a túrafordulók. Én eddig csak a Baját és a Szabadost eveztem, de lehet, hogy a következő Tas-MEC versenyen már indulok.   Túrázni azt hiszem még egy ideig nem fogok, de sose mond, hogy sose."

"A verseny neve: „Elf stedten roei marathon” és a hollandiai Leeuwerden városban rendezik a környéket övező csatornákon. A versenyre Matthias Auer hívott meg minket (Vanczàk Gergővel), akit a tavalyi Budapest-Baján ismertem meg és azóta együtt megcsináltuk a Rajna maratont is ötpárban. Matthias, mivel nagyon jó szervező, mindent elintézett számunkra: mikor, hova kell mennünk, milyen repülőgéppel, onnan ki visz minket tovább, milyen hajóban indulunk, mikor, mennyit fogunk evezni, mikor, mit fogunk enni...ezért nem is foglalkoztam annyira mélyen a versennyel magával egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a repülőtérre. Ott aztán belém hasított mint egy villám:

””””200 km váltóban””””

És ekkor nagyon elgondolkodtam, hogy pontosan mire is vállalkoztam...200 km az még barátok között is kb. 18-20 óra evezést jelent. Ráadásul mi kielboatban vágtunk neki az útnak. Szerencsére az már Dortmundban kiderült, hogy 11-en és a kormányos kezdjük a versenynek. A hajónk vadi új lesz, egy Wiersma karbon csodakielboat. A hajó nem is okozott csalódást! Mikor az érkezés után átvettük 11 csapattársammal, mind elcsodálkoztunk, 48 kg, minden technikai apróság részletesen kidolgozva, csak az evezésre várt. Ekkor már tudtam nagyjából mire kell számítanom. Bár kicsit meglepődtem, hogy este nyolckor fogunk rajtolni és ez még csak a kezdet volt...összesen 4 etapot kellett eveznünk, 3x6 két és egyszer 10 kmt körül belül."

"A versenyt kb. 6,5-10,5 kilométeres etapokkal csináltuk meg. Sajnos egyik csapattársunk kiesett, ezért nekünk is kellett még egy etapot vállalnunk. Éjjel 2 körül már elvesztettem, a fonalat, hogy mi történik és csak a soromra vártam miközben az éjszaka lehűlt és a mikrobuszban a hálózsákom alatt melegedni próbáltam. Nem tudtam hol vagyok, hova megyek. A 4 óra körüli reggeli váltásnál egy olyan kicsi csatornában kellett eveznünk, hogy a lapátokat 20-30 csapásonként egyik vagy másik oldalról a nádas vagy bokrok karcolták. Orientálódást csak kormányosunk viszonylagos térkép elemzése alapján követhettük, no meg, amikor meglátta a váltópontokat. Reggel napfelkeltében ért a 3. Etap minket, szürkületben eveztünk egy nagy tó felé, mert a "pálya" tavakat is keresztbe szelt…"

"Összefoglalva az élmény maradandó és jövőre is benne van, hogy vállalom valakikkel. Általánosan megjegyzendő, hogy Hollandiában nagy divatnak örvend a túra evezés és a maratoni rendezvények. Az év során kb. 20 ilyen van szinte minden második hétvégére jut egy. Az, hogy itthon, hogy áll a műfaj arról a Budapest-Bajás szemüvegemen keresztül látok csak, de azt hiszem a túrafordulókat is el kell kezdeni látogatni a mezei versenyek mellett! Ha másért nem a műfaj megtartása miatt."