Varga Zoltán a zuglói Danubia pályáján tíz percet játszott egy öregfiúk csapatban, de nem érezte jól magát, ezért kiszállt. Szemtanúk szerint cserét kért, leült a padra, ahol elájult. Életét a gyors segítség ellenére sem tudták megmenteni.
Varga Zoltán 1945. január elsején Válon született, már 16 évesen bemutatkozott a Ferencvárosban. Az 1964-ben olimpiai bajnok futballcsapat tagja, az Európa-bajnokságon bronzérmes, a Ferencváros VVK-győztes csapatának tagja. A Fradiban 135 meccsen 53 gólt lőtt, a válogatottban tizenkét meccsen két gólt szerzett.
Az 1968-as mexikói olimpia előtt külföldre távozott. Játszott a német Herthában (1970-72), a skót Aberdeenben (1972-73), a holland Ajaxban, a német Dortmundban (1974-77) és a belga Gentben (1977) is. Technikailag a világ egyik legjobbjának tartották, a visszaemlékezések szerint ollózós góljai élményszámba mentek, cseleit olyan sebességgel hajtotta végre, ami akkor igen szokatlan volt. 1996-ban tért haza, a Ferencváros edzője lett. Hazatérése után rendszeresen együtt edzett csapatával, csak az keserítette el, hogy 50 felett is pontosabban rúgott, mint a játékosai. Nehéz természete miatt távozott a Fradiból, később Kispesten, Dunaújvárosban, Győrben dolgozott.