Az EU ETS az Unió egyik legfontosabb eszköze a 2030-as, (az 1990-es szinthez viszonyítva) 40%-ról 55%-ra emelt kibocsátáscsökkentési cél teljesítéséhez, amihez a rendszer hatálya alá tartozó emissziót az évtized végéig 62%-kal kell visszafogni 2005-höz képest. Becslések szerint az EU ETS 2005 óta 47%-kal csökkentette az általa lefedett mintegy 11 ezer létesítmény emisszióját.
Az Unió jelenlegi kibocsátás-csökkentési cél ajánlása 2040-re 90% az 1990-es évhez viszonyítva, amit a jelenlegi Európai Bizottság elengedhetetlennek lát a 2050-es klímavédelmi célkitűzés eléréséhez, ami nem kevesebb, mint az EU kibocsátássemleges gazdasággá alakítása.
A célok eléréséhez egyéb szabályozási eszközöket is bevet az Európai Unió, például az energiahatékonyság és a megújuló alapú energiatermelés területén. Mivel ezek egymást részben átfedő intézkedések, így például a nap- és szélerőművek gyors ütemű elterjedése némileg visszafogja a keresletet a szén-dioxid kvóták iránt. Emellett átmenetileg az is okozhatja a korrekciót a korábbi tonnánkénti 100 eurós szinthez képest, hogy a rendszer indulása óta megszokott április 30-ai elszámolási határidőt idéntől szeptember 30-ra tolta ki az Unió, így ráérnek még a kibocsátók bevásárolni tavalyi emissziójuk fedezésére. A túlkínálat abból is adódik továbbá, hogy a RePowerEU csomag pénzügyi alapját részben (20 milliárd euró értékben) kvótaértékesítésből teremti elő az EU, ami a későbbi évekből előre hozott aukciós mennyiségének jelenlegi árverezését jelenti. Ebből arra lehet következtetni, hogy míg ez jelenleg átmenetileg lenyomja a kvóta árát, később szűkösebb kínálatot fog eredményezni. Mindenesetre a piaci többlet kordában tartásáról az ún. piacstabilitási tartalék (MSR) gondoskodik, amely mechanizmus minden évben, a piaci többlet 24 százalékának megfelelő mennyiségű kvótát kivezeti a piacról az említett tartalékba, ami árstabilizációs céllal később visszavezethető. Addig is aktuálisan a napon belüli ármozgást leginkább a következő havi szállítású TTF gáz ára befolyásolja.
(X)