Hogyan hat az MI a munkaerőpiacra?

India vezető gazdasági tisztviselője, V. Anantha Nageswaran arra figyelmeztet: az automatizáció tempója könnyen keresztbe tehet az átképzési programoknak és a munkahelyteremtésnek, miközben Indiának évente legalább 8 millió új, stabil megélhetést adó állásra van szüksége. Mivel az IT-szolgáltatásokra és az ügyfélszolgálati háttérfolyamatokra épülő irodai munkákat az MI különösen gyorsan átalakítja, a bevétel és az összfoglalkoztatás nőhet, csakhogy közben a pályakezdők toborzása visszaesik.Az Anthropic vezére egy „kentaurfázisról” beszél, ahol az ember és az MI együtt dolgozik, rövid távon termelékenységi ugrást hozva, ám ezzel az irodai munkát kereső pályakezdők esélyei csökkennek. 

Mindez a középosztályosodást is érinti, hiszen ha a juniorfeladatok gépesíthetők, a fiatalok nehezebben szerzik meg a munkatapasztalataikat, később lesz elegendő jövedelmük, így tolódik az önálló életkezdésük – ez középtávon társadalompolitikai feszültségeket okozhat. Mindennek az a tanulsága, hogy a mesterséges intelligencia bevezetését keretet közé kell szorítani és újratervezni a junior munkaköröket (a gyakornoki programokat, a belső képzéseket, a mentorált MI-asszisztált folyamatokat), közben pedig érdemes gyorsan növelni a munkaerőt az emberi tevékenységet igénylő ágazatokban és hiányszakmákban, mert megnő a fizikai munka értéke. Ha ehhez a kínálat nem képes alkalmazkodni, az növelheti a költségeket és az inflációt.   

India vezető gazdasági tisztviselője, V. Anantha Nageswaran arra figyelmeztetett, hogy az automatizáció üteme könnyen gyorsabb lehet, mint a tömeges átképzés és a munkahelyteremtés tempója, ugyanakkor az országának évente legalább 8 millió új, produktív és tisztes megélhetést adó állást kell nyújtania. 

Mindez visszavezethető az ottani gazdasági szerkezetre, ugyanis India jelentős részben olyan fehérgalléros exportágazatokra épített, mint az IT-szolgáltatások és az ügyfélszolgálati háttérfolyamatok, amelyeket a mesterséges intelligenciával támogatott automatizáció különösen gyorsan átalakíthat. A legfrissebb iparági jelzések is kettősséget mutatnak: a szektor bevétele tovább nőhet és munkahelyeket is teremthet, ám közben a vállalatok részéről a pályakezdők toborzása jelentősen visszaesett. 

Az indiai példa azért érdekes, mert a globális szolgáltatásexport hasonló dilemmával szembesül minden olyan, angolul jól működő vagy könnyen standardizálható háttérfolyamatokra támaszkodó gazdaságban, ahol a középosztályba való belépés első szintje egy fehérgalléros állás volt. Ha azonban a rutinszerű, a pályakezdők által elvégezhető feladatok gépesítettek lesznek, a fiatalok lassabban szerzik meg azt a munkatapasztalatot, amelyből szenior kompetenciájuk lehet, ami nagyobb felelősséggel és magasabb bérrel jár. 

Ezt a mechanizmust a technológiai iparág is hasonlóan írja le. Az Anthropic vezérigazgatója, Dario Amodei „kentaurfázisnak” nevezi a jelenlegi szoftverfejlesztési korszakot, amikor az ember és az MI együtt dolgozik – ez rövid távon jót tehet a termelékenységnek, akár megnövelve a kvalifikáltabb fejlesztők iránti keresletet. Ugyanakkor ez a fázis rövid lehet, és a következő lépcsőben a belépő szintű fehérgalléros munkák egy része eltűnhet. 

Éppen ezért egyfelől ki kell használni a növekvő termelékenységet, mert a verseny gyorsul, és a vállalatok költség-, minőség- és időnyomása nem fog enyhülni. Másfelől továbbra is teret kell engedni a fiataloknak, különben nem lesz több munkaerő-utánpótlás. A kevesebb junior miatt ugyanis kevesebb szenior lesz, ami maga után hozhatja a munkaerő megdrágulását, ezzel visszafogva a növekedést. Nageswaran ennek érdekében olyan oktatáspolitikai változásokat javasol, mint az alapkompetenciák erősítése, a folyamatosan bővíthető képzési rendszerek, a munkaintenzív szektorok bővítése, valamint a növekedést és a foglalkoztatást akadályozó szabályozások könnyítése.  

 Illetve érdemes felgyorsítani a munkaintenzív ágazatok és a hiányszakmák képzését, mert a fizikai és a helyszíni tudás megszerzésének az értéke emelkedik – vagyis ha ehhez a kínálat nem képes alkalmazkodni, az növelheti a költségeket és az inflációt.  

Az elkövetkező hónapokban érdemes megnézni, hogyan változik a pályakezdők felvételének a száma, mennyire tolódik át a munkaidő a „feladat-végrehajtásról” az ellenőrzésre és az integrációra, valamint a képzési rendszer képes-e lépést tartani a vállalatok igényeivel. India azért kerül a nemzetközi figyelem középpontjába, mert a foglalkoztatási kényszer náluk a legnagyobb, az MI által okozott technológiai sokk pedig a társadalom egészében sokkal gyorsabban megjelenhet. A tanulság európai szemmel az, hogy az MI korszakában a versenyképesség és a társadalmi stabilitás közös metszete a belépő munkahelyek újratervezése. 

Kapcsolódó:  

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: Josep LAGO / AFP